Hunok Nagy Szövetsége
Felhasználók
Online vendégek: 2

Online tagok: 0

Regisztráltak: 5
Legújabb tag: suomenfi
Üdvözlet
Üdvözlünk az oldalon
Köszöntő

Köszönti Önöket Nagy Bálint a Hunok Nagy Szövetségének elnöke!

 

A Hunok Nagy Szövetségének bejegyzése  2009. december 24.-én vált jogerőssé! A magyarság összefogására, felemelkedésére és fennmaradására jött létre! A 2018-es választásokra  megkezdjük a felkészülést,  melyen elsöprő többséggel  győzni fogunk!

 

CÉLUNK: hogy utat mutassunk minden magyar embernek (határon innen és határon túl) hogy egy élhető, felemelő és virágzó társadalmi jólétet hozzunk el a magyarság, nemzetünk számára. Tudjuk, hogy az emberiség  sorsa a magyarság kezében van. Tudásunkkal olyan magas szintre emeljük nemzetünket,  melyre az utókor is méltón, büszkén fog visszaemlékezni!

Várom hozzászólásaikat, építő javaslataikat, mellyel közösen  élhetőbbé tehetjük a magyarság életét!

Oktatni kellene!!! Hallgasd...?!
https://www.youtube.com/watch?v=dfebQNqFMTU https://www.youtube.com/watch?v=bW0augc0l-k https://www.youtube.com/watch?v=4rybw08EHgo
A jövő most kezdődik! Ajánlom nagy szeretettel minden hazáját szerető hunnak és magyarnak! Isten legyen veletek!
Tisztelt Olvasóink! A hunok évezeredek óta fennmaradtak! Az előző honlapunkat melynek több százezer látogatója volt, a hatalom megsemmisítette! Nem tetszett a hatalomnak, hatalmon lévőknek, hogy amit teszünk, azt hazánkért, magyarságunkért, a magyar nemzetért tesszük! Mint azt tisztelt olvasóink is látják, nincs az a hatalom, amely minket meg tudna semmisítene! Mi, akik Attila nagy király utódaként szándékozzuk beírni nevünket a történelem könyvébe, reméljük, hogy az utókor méltón fog rólunk megemlékezni, mert biztosítjuk, hogy nemzetünk fennmaradjon! Várunk minden hun és magyar érzelmű személyt, akik hasonlóan gondolkodnak és tenni akarnak nemzetünk fennmaradásáért! Keressenek bennünket és segítsék munkánkat, hogy hazánkat minél előbb felszabadítsuk az elnyomás és rablánc alól! Az úton, melyen elindultunk a jó Isten kiséri lépteinket és vigyázza utunkat! Nagy példaképünknek és elődünknek Attila nagykirálynak égi küldetése volt, a római rabigából a népek felszabadítása. Nekünk sincs más dolgunk, mint a rabigában szenvedő népeket, nemzeteket felszabadítani ! Célunk:, hogy mindenki éljen, békében, szabadon, mert az emberiség szabadságra és békére született! Nincs szükség egymás leigázására, rabláncon tartására, mert anélkül is lehet békében, boldogságban, harmóniában, szereteben, egyetértésben egymás mellett szabadon élni! A földi életben az emberiség évezredek óta két részre szakadt: az egyik oldalon a rosszak, a másik oldalon a jók! E két fél harca évszázadok, évezredek óta tart, mert valaki mindég uralkodó szeretne lenni. Ezt csak úgy tudja elérni, hogy a másikat az uralma alá hajtja. Jelenleg mindenki érzi, hogy a jók háttérbe szorulva a rossznak, a gonosznak átengedték az uralmat,mert a nép a sátánnak behódolt! Átadták magukat a sátánnak, az "antikrisztusnak" melynek behódoltak., a sátán eszközéért a pénzért! Mint az látjátok és érzitek, a sátán, "antikrisztus" uralma a végéhez ért. De minden erejével azért küzd, hogy ezt minél hosszabb időre kitolja, elodázza! Tudja azt nagyon jól, hogy hatalmát már fenntartani nem tudja, mert az emberiség rájött piszkos tervére és már nem hisz haug ideológiájának! Próbálja a lelkeket továbbra is fogságban tartani, hatalmának megtartása érdekében! A közmondás szerint , "az igazság előbb vagy utóbb kiderül." A sátáni cselszövésére is fény derült, az igazság győzedelmeskedik! Az emberiség szenvedése akkor fog véget érni, amikor a sátáni cselszövésre már nem hallgattok és nem követitek vakon, hűen, mert már tudjátok, hogy azt ezért alkalmazza, hogy felettetek hatalmat gyakoroljon! A sátán bukásával a pénz is bukni fog! Minden pénz el fog tűnni a föld felszínéről! Mert így rendelte!tett! A törvényeik is semmivé válnak, mert mindazt a sátán azért alkotta, hogy titeket félelemben, rettegésben és rabságban tartson! Nincs zükség törvényre! Rendre ige! De ennek hamarosan vége lesz, ahogy megértiitek Isten szavait és visszatértek hozzá. Mert nem Ő hagyott el benneteket, hanem Ti fordultatok el tőle. A sátán a cselszövéseivel és csalásával a pénz ördögével rabjaivá tett benneteket! Ahogy visszatértek Istenhez, a sátán meggyengül és hatalma kártyavárként fog összeomlani! Az építményeit, várait, templomait, pénzt, hitet, mely hazugságra épült, Isten a fokos erejével fogja rombadönteni, melynek időpontját elrendelte! Ezt azok fogják tudni, akiket Isten kiválasztott. Mert Isten teremtményeit sátán nem uralhatja! Ezt azért tudta mégis megtenni több száz éven keresztül, mert hamis ideológiát, hamis pénzt és hamis igéretekkel megvásárolta azok lelkét, akik Istentől elfordultak és Istent megtagadták. Ezért tartott a sátán hatalma a mai napig! Aki teheti időben forduljon el a sátántól, mert vele együtt a sátán birodalmának romjai alatt fog elveszni! "Felhők jönnek és tova szállnak Csillagok születnek és lehullanak de a mi népünk mindörökre élni fog." "Pusztító rengés tör fel a mélyből, Ébred a népünk mély sötét éjből. Üstökén ragadja meg a sátánt, hevenyészett szitáján ma már átlát." Hun himnusz "Országok országa, törvénytudás népe, Napkelet nyugat közt a világnak fénye. Nagy a Te nemzeted, nagy a Te végzeted, Oly messze magasztos, hogy föl sem érheted. Mint a magas menny ég, szíved mérhetetlen, Életed gyökere szent és sérthetetlen! Hegyes, árnyas erdők, hős föld büszke népe, Ez a Te végzeted ősi öröksége. Erős, gazdag vár vagy, de az ősi törvényt, amit Isten rád rótt,vállalnod kell önként. S hogy beteljesülön győzelmes végzeted, Isten oltára Te vagy, egységbe nemzetem! https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
Tehát Atilla idejében Perzsia ellen vezetett Hun háború az elnyomott Hunok segítségének érdekében történt? Minden bizonnyal így volt, hiszen a nyugati források is elismerik, hogy Atilla udvarában nagy követjárás volt Sogdia, Baktria és Chorezm területérõl. Van-e valami adat arra vonatkozóan, hogy Atilla személyesen részt vett volna ezekben a perzsiai hadjáratokban? Nincsen, és mint mondtam Atilla nagyszerû államszervezetében minden helyen ott volt az Õ felelõs HUN vezetõ embere, aki pontosan intézte a kötelességét. Ha azt tételezzük fel, hogy a Római Birodalom Afrikától Britanniáig és a palesztinai partig viselt hadat és hódított úgy, hogy a császárjaik otthon ültek, a faji, népi, nemzeti és azonos vallással (nestorianizmusnak nevezett Jézushit, melyet a Pártos Birodalomban manicheanizmusnak, majd késõbb perzsa elnyomás alatt mazdekizmusnak ismernek a kutatók) rendelkezõ és öntudatos Nagy Hun Nemzetrõl Atilla királysága alatt, legalább annyit kell elismernünk, mint a rómaiaknak adunk. De ennél sokkal többet is, hiszen ha megnézzük a Hun Birodalom határait Európától Ázsiáig, akkor láthatjuk, hogy pontosan olyan területeket kerít be, ahol a gabonatermelés, növény, szölõtermelés és állattenyésztés geofizikailag a legjobb lehetõségeket nyújt. Tegyük ezen adat mellé még a Dunamelléki, Fekete-tengeri, Boszporuszi, Maeotiszi, Krími kikötõvárosokat, a hatalmas Hun hajóhadat, akkor láthatjuk, hogy a Hun Birodalom száz évnél valamivel rövidebb fennállása és Eurázsiai hegemóniája alatt egész Európát élelmezte. Errõl persze megfeledkeznek a csaknem 100 évvel utánuk íródott nyugati források, mint JORDANES, aki a Kr.u. 551-ben írt Gótok Története c. munkájában a gótofil és Hunellenes adataival, tudatosan pusztítják el a Hun Birodalomból nyugatra áradó építõ, védelmezõ és gondoskodó politika minden emlékét. Ezekben az írásokban pl. Atilla úgy szerepel, mint akinek sem elõdje, sem utódja nincs, és amellett még testvérgyilkos is. Így aztán könnyû volt a következetlen nyugati és fõleg római-keresztény szellemû krónikák lapjaira becsempészni azt a téves és félrevezetõ véleményt, hogy a katalauni csatában elpusztultak a Hunok, és Atilla halálával az a nagyszerûen megszervezett Hun Birodalom eltûnik mint a gyermekmesék rigmusa mondja, köd elõttem-köd utánam. Mikor volt ez a katalauni csata? Nagyon érdekes téma ez, és a kutatása sok meglepetést tartalmaz részünkre. Az említett JORDANES Kr.u. 451. évre teszi, és õ a zsidó és gótofil pontosan 100 év múlva, tehát Kr.u. 551-ben még arra is emlékezik, hogy milyen buzdító beszédet mondott katonáinak Atilla e csata elõtt. Szóról szóra leírja Atilla beszédét. (Hivatkozást nem közöl, hogy honnan veszi, tehát csak költemény lehet ez is, mint az egész csataleírás.) De a kronológikus rendben 447-ben ismertettük Atilla teljes gyõzelmét Chersonál és Konstantinápolynál a Római Birodalom felett. Ugyanebben az idõben még mindig fennáll az Aetiussal kötött nyugati szerzõdés, melynek értelmében Atilla Hun Birodalma nemcsak élelmezte a nyugatrómaiakat, hanem szövetségesként védte is. Pontosan erre az idõszakra esik a vizigótok inváziója, akik 450-ben Afrika északi partjait is elfoglalták, egész Spanyolországot, és Galliába törtek. Aetius ismét segítséget kér a Hunoktól. Ez lehetett tehát az oka annak, hogy Atilla nyugatra indul seregével? Minden bizonnyal, de iszonyú zûrzavar uralkodik az errõl szóló tudósításokban. Ugyanis a Hunellenes írók azt állítják, hogy: 1. Atilla 451-ben csatát veszít Katalaunnál és 2. a vesztett csata után elfoglalja egész Észak-Itáliát 452-ben, ahol is (egy meg nem nevezett helyen) Leo pápa járul elébe a békeajánlattal, amit Atilla elfogad. Vegyük elõször az 1. pont állítását bonckés alá. Az alábbiakat kell megállapítani: a, Katalaun létezésére, egy ottani csata lefolyására semmiféle hiteles történelmi adat nincs. A nyugati történelemírás ezt egyszerûen kitalálta, és bizonyítékként említi a GESTA TREVISORUM-ot (Trieri Krónika), mely szerint Atilla elfoglalta TRIERT és a Hunok lerombolták Eucherius templomát állítólag 450-ben. De lehet, hogy elõbb is, és minden valószínûség szerint a templomot nem a keresztény Hunok, hanem a pogány gótok rombolták le, de a nyugati írók természetesen Atillára és Hunjaira fogják. Másik bizonyíték az, hogy a katalauni mezõ (igazi nevén Locus Mauriacus) közelében találtak valami Hun leletet. Tehát kiástak a földbõl egyetlenegy valamit, amit állítólag a Hunok hagytak ott. Jordanes szerint 200 000 Hun harcost temettek el itt, és utánuk csak egyetlenegy emlék maradt a földben, pedig feltúrták az egész vidéket. b, A csata idõpontját is meghatározzák a nyugati történészek (persze legalább 100 év elmúltával) és azt 451. év júliusának elsõ hetére teszik, hivatkozva Leo pápa (440-461) leveleire, amit Marciannak, Anatoliusnak és Kios püspökéhez intézett, melyben megindokolja, hogy: miért nem tudta jóváhagyni a chalcedoni konzílium által küldött fegyelmi kánont, de ebben egy szó sincs a Hunokról. De éppen ennek a chalcedoni konzíliumnak az aktái bizonyítják azt, hogy 451-ben a Hunok nem voltak Galliában, hanem a keletrómai új császár Marcianus szerzõdés be nem tartása miatt, ismét Illyricumba és Trákiába törnek. Ugyanis 450. Július 2.-án meghalt II. Theodosius, és helyét Marcianus foglalta el, akinek az a szándéka, hogy megszünteti a magas Hun adó fizetését. Így Marcianus keletrómai császár kéri a 451. év augusztusában Niceaban összeült zsinat püspökeit, hogy imádkozzanak a Hunok feletti gyõzelméért. Ha pedig a Hunok és Atilla 451-ben a keletrómai császár ellen hadakoztak, akkor ugyanebben az évben nem történhetett a sokat emlegetett katalauni csata. De éppen maga a Hunellenes Maenchen-Helfen mondja: egy új lökést adok a Locus Mauriacus közelében lévõ csatatér kutatásában, mely eddig a helyi történészeknek és nyugalomba vonult ezredeseknek a kedvenc hobby-ja volt és egymás után sorolja fel az egymásnak ellentmondó adatokat erre vonatkozóan, de mégis erõlteti azt a hiedelmet, hogy ez a csata valamikor létezhetett és megtörténhetett. De a sok egymásnak ellentmondó adat megsemmisíti ezt az erõlködést és világossá lesz az a tény, hogy KATALAUNI CSATA EGYÁLTALÁN NEM LÉTEZETT hanem minden a Hunellenes utókor meséje. Iszonyú nagy merészség azt állítani, hogy a katalauni csata nem létezett, hiszen a világ minden történelemkönyvében azt találjuk leírva, hogy Aetius nyerte meg azt, vagy legjobb esetben a csata eldöntetlenségét hirdetik. Hogy mondhatod azt, hogy nem létezett katalauni csata és hogy ez csak Jordanes kitalálása? Már említettem, hogy a régészek feltúrták a Locus Mauriacus-nak nevezett mezõ minden centiméterét, ahol állítólag a katalauni csata volt, de egyetlen csontvázat, egyetlen fegyverdarabot, vagy egyéb harci, vagy bármi tárgyat nem találtak. Különösen sok csontváznak kellene ott lenni, hisz Jordanes azt állítja, hogy 166 000 harcos maradt a csatatéren, s talán mondhatjuk azt is hozzá, hogy a harcosok felének a lova is elesett. 165 ezer ember csontváz és legalább 80 ezer lócsontváz maradt a csatatéren, de a régészet egyetlen egyet sem talált. Tehát valami hiba máris van, és jogosan mondjuk azt, hogy itt csata nem lehetett, mert bizonyítéka maradványaiban nincs. Nagyon jól tudom, hogy a Habsburg uralom alatt és utána is kiadott minden Magyar történelemkönyv ugyancsak azt állítja, amit a nyugatiak mondanak. Így pl.: az Atheneum tíz kötetes történelme azt mondja: az ütközet eldöntetlen maradt. A Marcali féle történelemkönyv pedig így: Atilla kudarcot vallott. Ezek az írások a zsidó és gótofil (gót párti) Jordanes kitalálásain alapulnak, és sajnos Jordanes szavait minden ellenõrzés nélkül szajkózza THIERRY francia történész is, aki bár csodálattal tekint Atillára, de mindent elkövet, hogy leértékelje. Nyugat nem tudja még ma sem megbocsátani azt, hogy Atilla uralkodott a keleti és a nyugati római birodalmak felett. De ezekbõl a történelemírásokból az, aki az igazságot keresi rögtön megállapíthatja az oktalanul kitalált hazugságokat. Az olvasónak csak meg kell õriznie logikus gondolkodását, és minden történelmi szakismeret nélkül rájön az igazságra. Hát THIERRY Amedée is helytelenül írja le a történteket? Hiszen Histoire d' Atilla et de ses successeurs c. hatalmas munkája még 1856-ban jelent meg Párizsban. Thierry történelemírása Jordanes katalálásain alapszik, és bírálatát a katalauni csatára vonatkozóan legjobban és leglogikusabban Gárdonyi Géza fejtette ki. Már csak azért is érdemes Gárdonyinak ezt az írását ismerni, mert ízes Magyar módon írja mondókáját, és bírálatában mindig fején találja a szöget. Hol ír errõl Gárdonyi Géza? A Láthatatlan Ember címû regényének függelékében találhatók a szerzõ hagyatékában talált jegyzetek, és itt a III. fejezet címe a következõ: De hát ki nyerte meg a katalauni csatát? Innen fogok idézni érdekes részleteket. Így ír Gárdonyi: Atilláról a legteljesebb munkát Thierry írta meg. Ez a francia tudós az élete felét fordította erre a munkára. Minden forrást fölkutatott, minden morzsát összehordott, minden véleményt ceruzahegyre vett, szóval, olyan munkát végzett, hogy ha valaha Atillának szobra lesz Magyarországon, oda kell faragtatnunk valamelyik sarkára Thierryt, amint a kezében tollat tartva, bámulattal néz föl Atillára. Kívüle a legfõbb forrásmunka Jordanesnek az írása, illetõleg másolata Kassziodorusz papírosaiból, amelyek már elkallódtak. Ezt azonban Thierry minden szavával beleírta a maga történelmébe. Nem csodálom, ha a Magyar történetírók levett kalappal dolgoznak ebbõl a munkából, és ha a Magyar tankönyvírók is azt mondják: Tisztelet Péternek, tisztelet Pálnak, tisztelet minden Magyar földön termett históriaírónak, de Thierry Atilla fõajtónállója, Thierry az ötödik század fõtitkárja. Olvasom benne a katalauni csatáról a következõket: 1. A jósok Atillának rosszat jósoltak. Atilla másnap mégis elõvezeti a seregét. 2. A két had között egy domb van, amelyre Thorizmund elõbb följut, mint a Hunok. 3. Atilla hosszú beszédet mond a Hunok elõtt. (És ez szóról szóra föl van jegyezve Jordanesnál, s Thierry kijelenti, hogy el kell hinni.) 4. Atilla maga áll a Hunok élére, s így kezdõdik a csata. 5. A küzdelem oly iszonyú, hogy a vér a patakot megárasztja, mégpedig annyira, hogy szekereket sodor el. Este a sötétség miatt abbahagyják a csatát. Atilla annyira fél egy új támadástól, hogy a nyergekbõl máglyát rakat: megégeti magát, ha Aetius betör a szekérkörbe. 7. Aetiust éjjel elhagyják a vizigótok, mert királyuk meghalt. Aetius ebbe beleegyezik, s reggelre õ is elvonul. 8. A csatateret 165 ezer halott borítja. 9. Atilla még egynéhány napig ott marad. Azután mikor megindul, Aetius némi távolságban követi Atilla seregét, hogy rablásait gátolja s hogy reá csapjon, ha ki találna térni az útjából. 10. Atilla hadjárata e szerint megbukott. 11. Az eredményt a császárság Aetius bölcsességének és lángeszének köszönhette. 12. A csata nyár végén volt. Tél derekán Atilla Rómának indult. 13. A pápa eléje ment könyörögni, hogy forduljon vissza és fogadjö el bizonyos adót tõlük. Íme csak a fõpontok, amelyeket különben mindenki ismer. De nézzük csak ezeket a pontokat közelrõl, különösen mi Magyarok, akiket Atilla élete minden más nemzetnél jobban érdekel. A csata elõtt a papok jóslatot mondanak. Ez természetes. Ma asztalt táncoltatunk, akkor juhlapockát néztek. Minden korban hittük, hogy az elköltözött lelkek idõnkint körülöttünk lebegnek, s bizonyos módokon érintkezhetünk velök, csak a kérdezés formája változott. A sátor elõtt ég a máglya. Atilla a sátor belsejében ül. Mellette állnak a szövetséges királyok, a vezérek, az íródeákok. És a táltosok kimondják, hogy: Király uram, bizony azt izenik az égiek, hogy jobb lett volna nem születni. Különben az ellenség vezére is elesik. Priszkosz írásaiból látni, hogy Atilla rendkívül eszes ember volt. Elméje áttündöklik a fakó hasábokon, s alakja amint kiemelkedik a koporsóból, elhomályosítja Európa minden hadvezérét, magát Napóleont is. Megértjük, hogy ennek az embernek a lelke úgy tartotta össze a Hun népet, mint a gyöngyfüzért a fonál. (Szét is omlott a nemzet, mikor meghalt.) Itt a katalauni síkon Thierry-Jordanes egy bárgyú kalmukot mutat be nekünk Atillában, akinek annyi stratégiai tudása sincs, mint a legutolsó kanászkáplárnak. Az is furcsa egy kicsit, hogy Atilla mindjárt Galliába érkezésekor gondosan kijelölte a csatateret, s fölállította a táborjelzõ karókat, de lám a két sereg között levõ dombot csak akkor veszi észre, mikor már Thorizmund elfoglalja, s akkor kapkod, hogy az övé legyen. Ez is hiteles adat. De mindig furcsábbak ezek a hiteles adatok: Lám a csatának az esti sötétség vet véget. Nincs holdvilág, s talán csillagok sincsenek. A világ réme, az emberi testben élõ oroszlán bezárkózik a szekérvárba, és dideregve, a fogát vacogtatva mondja: Dicsõ Hun nép, hordjátok hamar nyergeteket össze, mert én félek. Bizony Isten tûzbe ugrok, ha az a gonosz Aetius mégegyszer megtámad. (Fertur autem desperatis in rebus praedictum regem adhuc et in supremo magnaminem, equinis sellis construxisse pyram, seseque, si adversarii irrumperent, flammis injicere voluisse, etc Jordanes Cap. XL.) Az ember elálmélkodik az ilyen állítások olvasásakor. Az író volt-e már nagyon öreg, vagy az olvasóit képzelte nagyon fiataloknak, nehéz megérteni. Képzeljük el Zrínyi Miklóst, hogy az utolsó órájában így szól: Fiaim, elgyengültünk, és én félek. Rakjatok tüzet az udvaromon, én inkább beleugrok, hogysem a török kezébe jussak. De Atilla üldözés nélkül jutott vissza a táborába, s annyira nem volt megtörve, hogy mikor Thorizmund a csapatával tévedésbõl a Hun táborhoz közelít, innen azonnal nyílzápor száll rá. A Hunok a jelek szerint másnap folytatni akarták a csatát. Én azt hiszem, hogy a Frimm-intézet növendékein kívül nincs ember, aki elhinné, hogy Atilla ily módon bátorítja vala népét a küzdelem folytatására, vagy, hogy Õ bármily véres körülmények között is remegõ nyúlnak mutatja magát a Hunok elõtt. Azonban Aetius nem támad. A vizigótok királya meghalt. A gót seregnek egyszerre sürgõssé válik a hazamenetel. Riolacci szerint ezek a gótok hatvanezren voltak (Le camp de Chalons. Paris. Librairie militaire. 1865.), a római derékhad ugyanennyi, burgund harmincezer, frank harmincötezer, alán tizennyolcezer. Ahogy a gótok szólanak Aetiusoak, ez beleegyezik a távozásukba. Még csak azt se mondja nekik, hogy pihenjetek, holnap is ráértek. Elereszti a legnagyobb erejét, a jobb kezét. A gótok meg se mosdani nem kívánnak se törülközni, se pihenni, részt se követelnek a zsákmányból, hanem a vak sötétségben tüskön-bokron át nekiindulnak a hazájoknak. Hát a gyõzõ Aetius mit csinál? Annak is egyszerre sürgõssé válik az elmenetel. A borzalmas munka után, amikor az élõk is halálra fáradtak, nem engedi a katonáit lefeküdni, ott hagyja a sebesülteket is, a zsákmányt is a csatatéren, nem kell neki Atilla pénzes ládája, nem kell a sok gyönyörû Hun paripa, még arról a dicsõségrõl is lemond, hogy a világ rettegett hõsét láncra verve vigye magával, s vasketrecben mutogassa Róma piacán. Elpárolog reggelre, mint a kámfor. Ez a gyõzõ! Atillát azonban, aki kudarcot vallott, ott találja a korán ébredõ nyári map a katalauni síkon, sõt ott találja a másnap is és harmadnap is. Népe bizonyára összeszedi a tömérdek kincset, ami a halottakon van: gyûrûket, láncokat, drágaköves sisakokat, vérteket, kardokat, drága harci köntösöket, sõt tán a jótalpú római sarukból is visznek haza egy szekérrel. A sebesülteket is kétségtelenül fölszedik, és akit nem nyomott nehéz seb, azt szekérre rakják, kötéssel látják el. Sõt most már az se lehetetlen, hogy a csatatéren heverõ rossz nyergekbõl máglyát raknak, s elégetik rajta az elesett fõurakat. A vértõl megáradt patakot is tisztelettel kénytelen vagyok alacsonyabb vérállásra szorítani. A vér részint beivódik a földbe, pláne ahol lópatkó szaggatta föl, részint pedig megalszik öt perc alatt. Legfeljebb azt hiszem el, hogy százhatvanötezer halott maradt a mérföldekre terjedõ csatatéren, ámbár némi kíváncsisággal keresem azt az angolt, aki megolvasta õket. De hát íme Atilla is fölszedelõzködik és útnak indul. Honnan a pokolból terem elõ megint az az ádáz Aetius, hogy egyszercsak ott van Atilla serege mögött és kíséri, mint a szigorú apáca a növendékeket, kíséri heteken s talán hónapokon át, Atilla pedig, az oroszláncsorda fõoroszlánja engedi, hogy az ellenséges hadsereg a háta mögött járjon, belekapkodhasson a hadba, vagy pedig debreceni karikással csördítsen azon Hunok nyaka közé, akik az útról letértek. És most jön a fõkérdés: A csata Riolacci szerint szeptember 14.-én volt. Hogyan van az, hogy az erejevesztett Atilla csak éppen, hogy megabrakoltat, s rögtön megindul a világ legnagyobb birodalma ellen, tél derekán, írja Thierry. Nincs ágyúja se, de azért megszállja Aquileját amely Thierry szerint akkor egész Itáliának legnagyobb és legerõsebb városa, és odább egy lappal: Aquileját akkor bevehetetlennek tartották. Csak a legyõzött Atilla nem tartja bevehetetlennek. Elveszteget ott három vagy négy hosszú hónapot, s ezalatt a gyõztes Aetius nincs sehol. Elnyelte a föld talán? Vagy ha a föld el nem nyelte, hol van a serege? Hiszen négy hónap alatt csak nem öregedtek meg talán annyira, hogy betették volna valamennyiõket a honvédmenházba? Erre a tudós történelem azt mondja, hogy: De igenis megvan õ, és megvan a serege is, csakhogy Rómában vannak. Már most elõre égnek borzad a hajunk: várjuk, hogyan robban ki Róma falai közül a hõs Aetius és hogyan töri pozdorjává ezt a lóhúson nõtt átkozott pogányt, aki szörnyû leveretése után föltámadni bátorkodott. De íme Atilla már bevette s lerombolta porig Akvileját, s Aetiust még mindig nem látjuk. Már nyár dereka van, s Atilla Milánót ostromolja. Aetius nem robban elõ. Már föl van dúlva Milánó is. Atilla faltörõ kosai Páviát döngetik. Aetius nem mozdul. Atilla halad beljebb: omlik elõtte Verona, lángol elõtte Mantua, földúlja Bresciát, kirabolja Beramot. Már Kremona is oda van, s most Atilla Róma felé csörgeti véres fegyvereit. S Aetius borzalmas kirohanása még mindig nem történik meg. De Õ helyette íme kivonul egy másik sereg. Rézsasok helyett templomi zászlók, hadikürtök helyett zsoltárének, kardok helyett tömjénes thuribulumok, s a rettenetes Aetius helyett egy szelíd, sovány, agg ember: ruhája templomi, a fején tiara, a kezében oltári szentség. S a nagyméltóságú egyházi fejedelem térdenállva és sírva könyörög a lóhúsevõ barbárnak, a kutyafejûnej csúfolt, szarvakkal festett Atillának, hogy kegyelmezzen meg a hatalmas Nyugatrómai Birodalomnak, mert nagy a kétségbeesés: adjon békét évenkint fizetendõ bármilyen adóért. S Atilla visszafordítja a lova fejét a Tisza felé. Az elmondottak alapján bizony kétség támad mindenkiben arra vonatkozólag, hogy Atilla csatát vesztett, vagy kudarcot vallott a katalauni mezõn. De hogyan cáfolják a történelmi események ennek a csatának megtörténtét? A történelmi eseményeket csak és kizárólag nyugati történészek értékelték ki. Ezek mind Jordanes írására alapozzák mondanivalójukat és a Hunokat az emberiség utolsó népségének tartják sajnos még ma is. Ebben az álláspontjukban is a zsidó és gót származású, itáliai püspök Jordanes befolyásolja õket, aki szerint a Hunokat az Isten bukott angyalaitól eredezteti, akik e fajtában megtestesült tisztátalan lelkek. Így írja ezt Jordanes, aki római keresztény püspök volt? Igen, így írja, és még hozzáteszi, hogy a keresztények egyik legendája alapján tudja és hiszi ezt. De ennek tudatában most már érthetõ a nyugati íróknak a Hunok felé megnyilatkozó állandó ellenszenve, hiszen az õ hitük szerint keresztényi kötelességüket teljesítik akkor, amidõn a tisztátalan lelkekkel megtestesült Hunokról csak a legrosszabbat feltételezik, és természetesen ennek következtében a legrosszabbakat írják. Hát nincs napjainkban egy nyugati történetíró sem, aki az igazságot írná le, és ne lenne befolyásolva a középkori vagy még régebbi írásokban lévõ judai-keresztény inkvizíciós szellemtõl? Sajnos nincsen, akire ezt tiszta lelkiismerettel rá lehet mondani. Ugyanis a Hunokról napjainkban írt legjelentõsebb könyvet az University of California Press (Berkeley) Los Angeles (London) adta ki 1973-ban. Szerzõje: prof. Otto J. Maenchen-Helfen. Címe: The World of the Huns. (A Hunok világa.) Ez a szerzõ tulajdonképpen csak adatgyûjtési állapotban volt, és nem tudta adatait könyvbe egyesíteni, hanem halála után Max Knight adta ki, és õ rendezte a kéziratokat sajtó alá, de mint maga mondja: e könyvnek több fejezete nem volt végleges formában készen. Bocsánatot is kér az esetleges hibákért, de aki végig olvassa ezt a csaknem 600 oldalas könyvet, az érzi belõle Jordanes szellemét. Ugyanis a napjainkban élõ Berkeley professzoroknál, akik e könyv elkészítésében közremûködtek, a Hunok barbár hordának vannak írva állandóan, annak ellenére, hogy végtelenül számos adatot közöl a régiektõl arra vonatkozóan, hogy nesztoriánus keresztények. Viszont azt is közli, hogy a gótok istentelen pogányok voltak, akik legyilkolják a hadifoglyokat, akik a Hunoktól tanultak valamit a kereszténységrõl, de ezek dícsérve vannak még akkor is, ha a szent várost Rómát õk pusztítják el (nem is csak egyszer) és nem a Hunok. De a gótok a germánok és angolszászok elõdei. Tehát csak dícséret illeti õket s nem bírálat. Nehéz az ilyen történelemkönyvekbõl a való igazságot a történelmi események valóságát és valódiságát kihámozni. Mivel azonban még ott is, ahol a napnál világosabban látszik a Hunok történelmi viselkedése, igyekeznek félremagyarázni, másítani, vagy gót-hasonlatokkal paralellizmust alakítani. Az ellentmondások szembeállítása magától megmutatja a történelmi igazságot. Ezeknek az ellentmondásokkal telített történelmi eseményeknek egyike az az állítólagos katalauni csata, ahol szintén állítólag és csak Jordanes írására támaszkodva mondják, hogy Atilla csatát vesztet és kudarcot vallott. https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY
Első találkozás a héber éber őreivel

Múlt hét elején egy éjszakába nyúlt tárgyalás után, hazafelé menet Szentes városába érve elsőbbségadás kötelező táblánál jobbra kanyarodtam. Távolról feltünt egy autó fénye. de én még úgy itéltem meg, hogy kényelmesen ki tudok kanyarodni. Az autó a nyomomba szegődött, majd bekapcsolta a kék színű díszkivilágitását. Én ekkor úgy határoztam, hogy én ezeknek nem állok meg! Majd másfél kilométer hosszan ment a fényorgona, mire megérkeztem a lakóházam bejáratához. Ekkor kinyitottam az ajtót, az egyik héber őr odarohant hozzám, erősen megmarkolta a karom  és ki akart szaggatni az autómból. Mivel én ezt nem vettem jó néven és nem is tűröm el egyetlen héber őrnek sem, hogy erőszakot alkalmazzon velem, ezért erélyesen rászóltam, hogy azonnal takarodjon arrébb, mit képzel, ki maga?

Majd bemutatkoztam neki, hogy ki vagyok, erre föl ő megkérdezte, hogy mentelmi jogom van? Mire én nemmel válaszoltam, hiszen az a politikus bűnözőknek van!

Ezután megkérdezte a három rendőr közül az egyik, hogy ha Győrig mentem volna, akkor sem álltam volna meg? A kérdésre annyit válaszoltam, hogy NEM!

Folytattam, hogy miért kellene nekem megállni a "pintér rt. alkalmazottjainak? Ezután felvilágosítottam a három urat,( mert közölték velem, hogy a 2012. évi alaptörvényre hivatkozva állítottak meg) hogy az rám nem vonatkozik.! Az alaptörvény amit a kormány meghozott az "állam és népellenes!" Majd folytattam, hogy  egyetlen politikai párt sincs felhatalmazva a nép által semmilyen alkotmányos rend megváltoztatására! Azt csak kizárólag a nép által felhatalmazott, a nép által  választott alkotmányozó nemzetgyűlés teheti meg! A kormány a 2012. évi alaptörvénnyel megszüntette azt az alkotmányban lévő jogot, amely arra utal, hogy a hatalom a népé! Ezzel az alkománymódosítással megszüntette a Magyar államot és létrehozott egy saját diktatórikus államot.  De nem csak ezt változtatták meg, megszüntette a társadalom biztosításból befizetett gyógyellátásra való jogosultságot is. Továbbá megszüntette a nyugdíjellátásra való jogosultságot! Tehát nem jár, csak adható, vagy bármikor elvehető!  Ezért nem vonatkozik rám a 2012. évi alaptörvény, melyre minden hatalmon lévő személy hivatkozik. Tájékoztattam őket, hogy a jövőben sem számítsanak arra, hogy szirénázásuk ellenére meg fogok állni! Annyit közölt velem az egyik rendőr, hogy egy előadótól fogok kapni egy meghívót, mire én közöltem vele, hogy alig várom azt a találkozót, hogy őt is felvilágosíthassam! Így ért véget a "héber éber" őreivel való éjfél utáni randevúm!

N.B.

 

 

ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
Atilla tehát hat évig távol volt szervezõ körúton és a Hun Birodalom központjában BUDA volt a király? Ez a helyzet vehetõ ki a nyugati krónikások írásaiból, akik tulajdonképpen semmi konkrét adatot nem akarnak rögzíteni Atilla és a Hun Birodalom elõnyére, és csak mindenáron kisebbíteni akarják azt a valóságot, hogy a Kr.u.-i 441-447. évek között Atilla Hun Birodalmának vazallusa volt úgy a Nyugati, mint a Keletrómai Császárság, és Atilla a római jog alapján követelte magának az uralmat. Milyen római jog alapján? Magyarázd meg ezt jobban. A nyugatrómai császár, III. Valentián, húga HONORIA levelet írt Atillának, és abban mint a császári udvar elsõ dámája feleségül ajánlkozott. Atilla tiszteségesen és keleti udvariassággal fogadta el az ajánlatot, és feleségül vette a szép HONORIÁT, aki még szebb fiat szült Atillának CSABA KIRÁLYFI személyében. Ahogy megtörtént a fényes nász Atilla az asszony mellé, a római jog alapján követelte a Római Birodalom felét is, és meg is szerezte. A rómaiak tûrték, hogy a Hunok uralkodtak rajtuk? Atilla Hun Birodalma betartotta a szerzõdéseket és a rómaiak rendesen fizették a rájuk kivetett évi, hatalmas aranyadót. A régi írásokból az vehetõ ki, hogy politikailag nyugalom állt be, csak a római vallás fõpapjai türelmetlenkedtek, mert sehogyan sem tetszett nekik az, hogy a Hunok által uralt keleti területeken a régi, Péter apostol által alapított keleti keresztény egyház tanításait hirdették, és a római Saul-Páli teológiát nem ismerték el. Különösen az nem tetszett nekik, hogy a Hunok e keleti kereszténységük mellett még megtartották és vallásos kegyelettel ápolták õsrégi hagyományaikat is. Tettek-e valamit ezek a nyugati vallású fõpapok? Minden erejükkel ellenségeskedtek és pusztítottak is. Példának hozom fel a margusi püspök cselekedetét, amikor is átkelve a folyón kirabolta a Hun királyi sírokat. Ugyanebben az idõben II. Theodosius, bizánci császár rendeletére, a rómaiak egyszerre megtámadták a Hunok dunai és tengeri kikötõit, tárházait, hajóit. Mit tett erre Atilla? Nagyon sok történelmi forrás írja azt, hogy a Hunok királyai Atilla és Buda nagyon sok harcossal megszállták Illyricum-ot és Thrákiát. A Hunoknak egyik igen nagy rosszakarója, rossz hírük keltõje Otto J. Maenchen Helfen így írja könyvében: a szkíták, akiket Hunoknak is hívtak, elözönlötték Thrákiát. Emiatt Theodosius békét kötött Geiserikkel és visszahívta seregét Szicíliából. ASBAR fõvezérsége alatt küldte csapatait Atilla ellen, aki már elfoglalta a thrákiai nagy városokat, sok foglyot ejtett és nagy zsákmányra tett szert. A csaták alkalmával a római generálisok nagy veszteséget szenvedtek és Atilla a tengereket elérte, mind a kettõt Pontust és Propontist (Fekete-tenger és Boszporusz) Calipolis és Setusnál. A chersoni csata után a rómaiak Anatolius követsége útján békét értek el a Hunokkal, melynek értelmében a szökevényeket kiszolgáltatják a Hunoknak, a rómaiak azonnal fizettek 6000 font aranyat, és az évi adójuk nem 1000, hanem 2100 font arany. Tehát Atilla testvére BUDA is részt vett ebben a hadjáratban? Igen, részt vett, mert ez 441-442. években történt, és a források csaknem 90%-a úgy írja, hogy: a Hunok királyai Buda és Atilla elözönlötték nagy sereggel Illyricumot és Thrákiát. Mikor azonban a tengerek elfoglalását írják le, már csak Atillát említik, és pontosan erre az idõre tehát 442. évre teszik a nyugati források Buda halálát. Mit következtetsz ki ebbõl? Azt a valóságot, hogy a Hunok hõs királya Buda itt, Illyricum és Thrákia területén vívott véres csaták valamelyikében esett el, mert logikátlan, rosszakaratú és oktalan azt feltételezni, hogy a Hunok e nagyon nehéz és háborús idõszakában éppen Atilla akirõl még a legnagyobb rosszakarói is azt jegyezték fel, hogy igazságos és nagyon bátor ember volt, megölette volna testvérét, éppen akkor midõn legnagyobb szüksége volt megbízható, okos és vitéz vezetõkre. Ezt csak a hálátlan utókor hazudta részére azért, hogy a keletiek által istenített Atilla emlékét bepiszkolják. Tehát BUDA csatában esett el? Minden bizonnyal, és valószínûleg Atilla azokba a királysírokba temette el jó testvérét, amit Margus püspöke kirabolt. Ugyanis, ha háborút indított õsei sírjának megszentségtelenítése miatt, úgy minden bizonnyal helyre is állíttatta azokat, és az elrabolt kincseket visszahelyezte oda. Ha pedig Buda éppen e szentségtelenítés megtorlására indított harcban esett el, akkor Atilla biztosan oda temette el testvérét. Ugyanis én is így tettem volna. El kell fogadnunk tehát a sok hazugság cáfolata és jogos megtorlásaképpen ezt a történeti helyzetet, mert a trákiai háborúig Buda mindenütt említve van, és emléke pontosan itt vész el. Egyetlen író, még a legnagyobb rosszakaratú Jordanes sem írta, hogy Buda a trákiai hadjáratból visszatért volna. Ha pedig nem tért vissza, ott esett el. De követte volna-e a hagyománytisztelõ, istenes és a hadifoglyokat kenyérrel ellátó és hazabocsátó, és a vérszerzõdés szentségét tisztelõ Hun nép Atillát ha testvérgyilkos lett volna? Ha Õ a testvérét megölte volna minden bizonnyal nem lett volna a Hunok felmagasztalt, tisztelt és csaknem imádott nagy királya. Tehát akkor az is hazugság, amit a mai Magyar történészek állítanak, hogy Atilla saját kezûleg dobta meggyilkolt testvérét a Dunába? Természetesen, ezt is a nyugatról jött térítés hirdetõi találták ki éppenúgy, miként Raffaello festményén az égi szentek karddal támadását Atillára. Hát ha az égi szentek is ellene voltak, akkor természetes, hogy mindent rá lehet kenni nagyságának és kiváló személyiségének csorbítására. Ugyanis ezek a nyugati írók rájöttek arra, hogy a Hun Birodalom egyesítését csak egy puritán, okos és minden vonalon példát adó NAGYKIRÁLY ATILLA éppen a saját, személyi, emberi értékei útján tudta létrehozni. Mert ahhoz, hogy a Hun lovas harcos tiszteljen valakit, annak elsõsorban nagyon jó lovasnak és harcosnak is kellett lenni. A Hunokat nem lehetett selyemágyból harcra, gyõzelemre vezetni, miképpen a római császárok igyekeztek seregeiket a csatába terelni. Atilla ott volt a csapatai élén mint harcos, és az udvarában, mint elsõ politikus, akinek sohasem volt szüksége tolmácsra, mert minden nyelvet beszélt. Nyugatit is, keletit is. A nyugati pompához szokott és hozzá érkezõ követeket pompával és fényes udvarral fogadta. Arany, ezüst tálakon tették elébük az ételt, italt, de ugyanakkor Õ maga a HUNOK HATALMAS KIRÁLYA akinek a rómaiak tíz év alatt 100 000 font aranyat fizettek a béke áráért, fatányérból evett, fapohárból ivott. A nyugatiak azért igyekeznek Atilla nagyságát kisebbíteni, Õt kegyetlennek, barbárnak, sõt testvérgyilkosnak feltüntetni, mert még ma sem bírják elviselni azt a valóságot, hogy egyszer a nyugati és keleti római birodalmak URA nem valamelyik római császár volt, a veszekedõ és intrikus keleti és nyugati császárok közül, hanem a HUNOK NAGY KIRÁLYA ATILLA. Chersoni csata után történt 442-ben a békekötés. Hogyan kerültek Atilla seregei Chersonba? Hiszen az a Krím félszigeten van. Már említettem, hogy még Ruga királyságának idején, a Hun királyfi Atilla szervezte meg a Duna hajózásának Hun monopóliumát. Ez nem csak azt jelenti, hogy a Hunoknak hatalmas hajóhaduk és szállító flottájuk volt, hanem azt is, hogy kikötõvárosokat építettek. Atilla amint a központi hatalmat kézbe vette és Õ lett a király, testvérének Budának adta ezt a feladatot addig, míg Õ a hadjáratokkal volt elfoglalva. A rómaiak által fizetett hatalmas arany adó nagy része bizony a kikötõvárosok és a hajóhad építésére lett fordítva, és pontosan Cherson volt a legnagyobb hadikikötõje és kereskedelmi városa a Hun Birodalomnak. A bizánciaknak is nagy hajóhaduk volt, hiszen a tengerhez voltak kötve, és a Szicíliából visszatérõ hajóhad támadta meg Chersont. A Hun hadihajók azonban éppen olyan nagyszerû stratégiával gyõzték le a római hajóhadat, amilyennel a Hun lovasság a szárazföldön aratta gyõzelmeit. Errõl a tengeri háborúról a nyugati kútfõk édeskeveset írnak, s így csak valami csoda elképzelésére van utalva a történelmet kutató szakember akkor, amidõn a Fekete-tengerhez és a Boszporuszhoz nyugatról érkezõ Atilla seregei a Fekete-tenger másik oldalán lévõ CHERSON-ban aratják végsõ gyõzelmüket a rómaiak felett. De ha végigolvassuk a legkisebb erre vonatkozó nyugati megjegyzést is, akkor az a kép alakul ki bennünk, hogy a Hun Birodalom nagysága Atilla királysága alatt a tökéletes szárazföldi és tengeri erõk megszervezésében és felfegyverzésében gyökerezett. Csakis így érthetõ meg az a történelmi valóság, amit Nestor írt, s amit már ismertettem, de ismételek: a Kr.u. 440-tõl a Hunok voltak az URAK és a rómaiak a szolgák. Tudjuk-e pontosan a háborúk idejét és idõtartamát? Nagyon nehéz a pontos kronológiát kihámozni a fennmaradt írásokból, melyek csaknem mindegyike egyházi, jobban mondva római-egyházi személyiség emlékezése. Így a trákiai inváziót egyesek 441-42. évekre, mások 443-45. dátummal jelölik. Aztán abból is kiindulnak, hogy Konstantinápoly védõfalait 447. Január 27.-én egy földrengés elpusztította ugyan, de hamar felépítették, írják, mert a Hunok útban voltak a fõváros felé és mire Atilla odaért seregeivel, ugyanebben az évben, már a falak megint fel voltak építve. Lehetségesnek tartod-e ezt? Egy földrengés rombolását nem lehet hónapok alatt felépíteni, és valószínûleg megint csak azért helyezik ugyanabba az évbe a földrengést és Atilla teljes gyõzelmét a Keletrómai Birodalom felett, hogy ismét csorbítsák gyõzelmének értékét. Ugyanis azt mondják, hogy a földrengés pusztítása miatt nem tudtak a római csapatok ellenállni a Hunok támadásának. De teljesen mindegy az, hogy 445-ben, vagy 447-ben történt ez a gyõzelem, fontos az, hogy BUDA már nincs említve, és minden nyugati híradás elismeri azt, hogy Atilla személyében összpontosult a királyi, a hadvezéri és a legfõbb bírói hatalom a Hun Birodalomban. BUDA HALÁLA tehát a trákiai-kontantinápolyi-chersoni hadjárat alatt és annak trákiai fázisában történt. Érdekes azt is megjegyezni, hogy Atilla uralkodásában végrehajtott minden Hun háborút, Atilla személyes vezetése alatti hadjáratnak tartanak a nyugatiak. Hát már hadjárata is volt a Hunoknak? A római és a nyugati írók csak azokkal a hadjáratokkal foglalkoznak, amelyek az õ területükön zajlottak le, de pl. meg sem említik azt a hadjáratot, amit a Hunok 441-ben indítottak Perzsia ellen, és amit a keleti kútfõk az elsõ perzsiai hadjáratnak neveznek. Ezt is Atilla vezette? Atilla vezérkara irányította, de Õ személyesen nem volt ott, hanem az akazir és a kaukázusi Hun seregekkel végeztette. Mi volt az oka a perzsiai hadjárat elindításának? A Pártos Birodalom bukása után vagyunk kb. 150 esztendõvel, és a pártosnak nevezett, de szintén Hun nép leszármazottai visszamaradtak az õsi területen, mely most perzsa fennhatóság alatt volt. Az Eufrátesztõl keletre a kis PERSI provincia kivételével csaknem az Indusig Hun eredetû nép szenvedte el a nagyon sokszor kegyetlen a perzsa uralom még kegyetlenebb rendelkezéseit, melyek fõleg vallási szempontból voltak elviselhetetlenek. Ugyanis a Szaszanida (perzsa) uralkodóház államvallássá tette a zoroastrianizmust. A pártosok birodalmában keletkezett Péteri keresztény egyház fõpapját MANI-t Kr.u. 275-ben a perzsák kivégzik, miután elõbb I. Shapur (241-272) a babiloni zsidók konspirációjával elpusztít 360 keresztény templomot, és irtja a Péteri egyházba tartozókat. Ettõl az idõtõl kezdve a Perzsiában lakó Hun vérû nép, mely a Közép-Ázsiában mûködõ Hun püspökségektõl várta a segítséget, és azért nem tért át a zoroasteri hitre, mert a Péteri Jézushit nemzeti vallása volt, ezért állandóan háborgatva volt a perzsáktól. A népességi helyzet ugyanis ebben az idõben az, hogy a nagyobb számú és nem perzsa lakosság kénytelen volt elszenvedni a kisebbszámú, de uralmon lévõ perzsa nép és államhatalom üldözéseit, mely másik fajú és másik vallású nép pusztítására törekedett. (Hasonló helyzet volt ott, mint a 2. világháború után Erdélyben.) A perzsiai Hunvérûek úgy védekeztek elpusztításuk ellen, hogy nagycsaládokba és törzsi közösségekbe tömörültek, fõpapjuk MAZDEK IBN BAMDAD után késõbben (484-ben) mazdekizmusnak nevezik a perzsák ezt a vallást, pedig minden változás nélkül õrizte meg a tiszta és minden judaiságtól mentes Jézushit doktrináit. Ebben a mazdekizmusban Jézusra vonatkozóan van-e valami különbség, mely a római és a ma Szent-Páli Jézus alakra vonatkozik? Hát hogyne lenne? Hiszen a római keresztények Szent Pálja teljesen zsidó rítus szerint áldozati báránynak nevezi Jézust, és azt hirdeti róla: Õ áldozta fel magát azért, hogy elvigye a világ bûneit, mely mindenkire, a szintén zsidó felfogás szerint ún. eredendõ bûn-bõl esedékes. A Péteri egyház, amelynek alapítói Jézus apostolai (Saul-Pál NEM apostol), akik soha lábukat római területre nem tették, hanem SZKÍTIÁBAN és a PÁRTUS BIRODALOMBAN tevékenykedtek, nem ismer el semmiféle judai tanítást. Így az eredendõ bûn sem volt ismeretes náluk, hanem csak a JÓ ISTEN és a SZÛZANYA. Azért imádkoztak így: Mi Atyánk és Anyánk. Jézus keresztrefeszítését a világ legnagyobb bûncselekményének tanították, és senkit nem áldoztak fel, hanem azt hirdették, hogy Mesterük és tanítójuk a názáreti Jézus legyõzte a halált és a világ gonoszságát. Van-e valami keleti kútfõ, mely ezt tárgyalja? Minden le van írva a MARI ANU NAPLÓJA címû könyvben, melyet e vallás fõpapja MARI ANU Kr.u. 550-ben írt. Nagyon fontos ez a napló az avarok történetére vonatkozóan, mert MARI ANU éppen az avarokhoz vezetõ útját írja le. https://www.youtube.com/watch?v=xITSqKw7TZ4 https://www.youtube.com/watch?v=VWvG_Xxi-EE https://www.youtube.com/watch?v=6SBDwrUtBEw https://www.youtube.com/watch?v=1t9qH0eHnA0
Te már ezt tudtad???
https://www.youtube.com/watch?t=1290&v=dJ5W96MvM5I https://www.youtube.com/watch?v=U6JKU9XAtr0
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
Hogyan viselkedtek a békekövetek? Rögtön hangoztatni kezdték azt, hogy milyen gazdag és szép ajándékokat hoztak, de Atilla egy kézlegyintéssel elnémította õket, és nem engedte meg, hogy lovaikról leszálljanak, hanem félreérthetetlen latin nyelven közölte velük feltételeit a következõképpen: (ezt a szöveget a PANIUMI PRISKOSZ: Excerpta de legationibus Romanorum ad gentes munkájából veszem át. Kiadója C. de Boor and Boissevain 1910.) Rajtatok múlik, hogy háborút vagy békét akartok. Én háborúra indultam, de a békét megkaphatjátok feltételeim teljesítésével, melyek a következõk: 1. Mától kezdve nem adtok több segítséget sem a fellázadt Hun törzseknek, sem a Hunok ellenségeinek. 2. Azonnal kiadtok minden Hun lázadót és szökevényt, aki római területen van. 3. Ugyanígy kiadtok minden római hadifoglyot, aki a lázadókkal hazatért, vagy megváltjátok õket fejenként 8 arany solidus fizetésével. 4. Császárotok írásban és esküvel kötelezi magát, hogy többet nem ad semmiféle segítséget a Hun Birodalom ellenségeinek. 5. Elismeritek, hogy minden Hun egyenjogú a rómaival. 6. Császárotok eddig 25 200 arany solidus adót fizetett évente a Hun királynak. Mától kezdve ennek dupláját, vagyis 50 400 solidust fizettek évente. Hogyan reagáltak e feltételekre a bizánci követek? Plinthas azzal felelt, hogy új utasításokat kell kérnie a császártól, és kérdezte, hogy mikorra kell választ adniok a feltételekre. Mit felelt Atilla? Atilla csak annyit mondott: a választ most, itt elõttem azonnal meg kell adni, és arca oly kemény volt, hogy a bizánci követek látták, hogy itt valóban arról kell határozni, hogy háború lesz-e vagy béke a Hun királlyal. Még egy utolsó kísérletet tettek, hogy lealkudják a kétszeresére emelt adót, aztán látva Atilla türelmetlenségét elfogadták a feltételeket. Atilla a nyeregben ülve elfordította a lovát tõlük, és így bocsátotta vissza a követeket Bizáncba. Atilla a Nyugatrómai Császársággal is kötött valamilyen szerzõdést vagy megállapodást? Igen. Megállapodott Aetiussal, hogy az elõdei által elfoglalt régi római provinciák Pannonia és Valeria véglegesen a Hun Birodalomhoz tartoznak és a Hun Birodalom kiegészül Alsó-Pannoniával és NORICUM RIPENSE nevû volt római provinciával. Hogy Ruga halála után Atilla ily határozott eréllyel és teljesen kész haditervvel indította el Hunország új politikáját, az arra enged következtetni, hogy nagybátyja Ruga mellett már be volt avatva az államügyekbe, és konkrét adatunk van arra, hogy Ruga alatt Atilla szervezte me és indította be a Duna hajózásának Hun monopóliumát, és az akkor PONTUS-nak nevezett mai fekete-tengeri kikötõk, tárházak és gabonatárolók építését is Õ intézte. Ez a monopólium nagyon fontos volt, mert a dunai népekhez Noricumtól Pontiusig a Hun hajók szállítottak mindent és Bizáncnak is fizetnie kellett ezért. Hogyan indította el Atilla Hunország új politikáját? Tisztában volt a Nyugatrómai Birodalom nehéz helyzetével és Alsó-Pannonia, valamint Noricum Ripense elfoglalására szóló római engedékenység, megerõsítette benne azt a tudatot, hogy Aetiusnak sok idõre és nagy hadseregre van szüksége ahhoz, hogy a Nyugatrómai Birodalom lázongó népeit újra Róma igájába kényszerítse, és Galliától Afrikáig érvényesítse újra a római hegemóniát. Éppen ezért, az államügyek vezetését testvérére Budára bízta, és Õ maga, nagy Hun sereggel beszervezte Alsó Pannoniát a Hun Birodalomba. Bizánccal megkötötte a MARGUS-i szerzõdést, és bevárta, míg a rómaiak átadják mindazokat a Hunokat, akiket Õ szökevényeknek és árulóknak nevezett. A nyugati történészek úgy írják, hogy Aetiust igen érintette a Margusi szerzõdés e pontja, mert Atilla minden Hun visszaszolgáltatását követelte, azokét is, akik mint zsoldosok valamelyik római birodalom katonájaként szolgáltak. Atilla megtiltotta minden Hunnak, hogy egy idegen hatalom szolgálatában álljon. Ebbõl látta Aetius, hogy Atilla valóságos terve az összes Hunok egyesítése. Miért aggasztotta Aetiust a Hunok visszaszolgáltatása? Azért, mert a Hunok képezték a római hadsereg gerincét, és vitézségükkel példát adtak és sarkalták a harcra a római provinciákból toborzott hadsereg katonáit. Így a rómaiak hadseregének ütõképessége igen megcsökkent, viszont Atilla a visszatérõket seregébe szervezte, csak két királyi vérû árulónak Mamásnak és Atakánnak nem kegyelmezett. Kivégeztette õket azért, mert mint Hun királyi ivadékok a bizánci császár kiszolgálói lettek. A történelmi eseményekbõl kikövetkeztethetõ-e az, hogy Atilla Hunországa milyen belpolitikát követett? Már Atillának az a rendelkezése és akarata, hogy a Hunok idegen hadseregben nem szolgálhatnak, arra enged következtetni, hogy Atilla nem egy törzsrendszerbe gyöngített birodalmat, hanem a Hunok homogén és fegyelmezett hatalmát akarta létrehozni. Nagyon jól tudta azt, hogy a Hunokat a kínai faltól csaknem a Rajnáig történõ szétterebélyesedésükben a közös népi hagyománykincs, az azonos nyelv és azonos etnikai alkat köti össze. Felfedezte ennek hatalmas értékét, és azt is meglátta, hogy ez Európa és Ázsia többi népeinél nincs meg. A történelmi pillanat is itt volt, mert Bizánctól nem kellett félnie, hiszen az udvar korrupciója teljesen legyengítette azt, és a Margusi szerzõdés biztos alapjai errõl az oldalról minden veszélyt kizártak. A másik oldalon pedig Aetius Nyugatrómai Birodalmának újraszervezési problémái között számba sem jöhetett egy Hun ellenes római akció. Népét is megnyugtatta azzal, hogy bátyjának Budának átadta a Duna-medencei királyságot, hiszen a Hun törvény szerint az idõsebbet illette a trón. Itt volt az alkalom a Hun nép egyesítésére. Elindult tehát Atilla kelet felé a Hun néprészek uralkodóihoz, de nem egyedül, hanem egy hatalmas sereggel. A rómaiak tétlenül nézték Atilla hadmozdulatait? Nem tudtak semmit tenni ellene nyíltan. Így titokban és ügyes intrikával igyekeztek megelõzni Atilla politikai tevékenységét az eddig velük barátságban élõ Hun fejedelmek udvarában. A nyugati történelemírás úgy rögzíti, hogy ezeknek a titkos akcióknak az irányítója Róma részérõl maga Aetius volt, aki mint írják úgy akarta szétválasztani a Hunokat egymástól, hogy elsõsorban Atilla egyetlen még élõ nagybátyjában szándékozott uralmi féltékenységet kelteni annak hangoztatásával, hogy a Hun törvény szerint nem Atillát és nem Budát illeti Ruga trónjának öröklése, hanem a legidõsebb élõ Hun királyfit, aki senki más, mint ABARS (görögül Aebarso) Atilla nagybátyja. Hogyan volt Abars Atilla nagybátyja? Milyen rokoni szálak fûzték õket egybe? Itt tudni kell elõbb a Hun társadalom azon szokását és törvényét, hogy mialatt a népnél az egynejûség volt törvényes, a nép megkövetelte az uralkodójától, hogy több feleséget tartson, hogy a királyi karizma folytatódjon minél több fiú utódban. Így volt ULDIN Hun királynak három felesége. Az elsõ feleségétõl volt három királyfi utód: OKTÁR, RUGA és MUNDZUK, akinek fiai voltak BUDA és ATILLA. A második feleségétõl lett: ABARS (aki így Atilla mostoha nagybátyja). A harmadik feleségtõl születtek az elõbb említett és árulóként kivégzett MAMÁS és ATAKÁN, akik így szintén Atilla mostoha nagybátyjai voltak, de valóban szégyent hoztak a Hun királyi házra azzal, hogy udvaroncnak mentek el mint a nyugati történészek írják Theodosius császár által nekik juttatott fizetésért a bizánci udvarba. ABARS volt a kaukázusi Hunok uralkodója, és a sebesen beérkezõ római hírvivõk annyira felmérgesítették a már nem fiatal Hun királyt, hogy hivatalos proklamációval kihirdette országa függetlenségét és autonomiáját. A bizánci udvar nem mûködött közre az ázsiai Hunoknak Atilla ellen való lázításában? De igen. Theodosius császár ügynökei gazdag ajándékokkal keresték fel az AKAZIR Hunok fejegelmét, a Don melletti nagy és erõs országukban. Ez a Hun törzs közismert volt a bátorságáról és az erejérõl. Itt tudni kell, hogy a délre esõ Hunok magukat FEHÉR HUNOK-nak és az északra esõk magukat FEKETE HUNOKNAK nevezték. Ezekben az elnevezésekben a FEHÉR szín a DÉL jelölõjá, a FEKETE pedig ÉSZAKÉ. (tehát nem a bõr színet akarják jelölni így) Az AKAZIR törzs a fekete Hunokhoz tartozott. A bizánci udvarnak nagyon fontos volt az AKAZIR-ok megnyerése és Atilla ellen való hangolása. Ezért küldött a bizánci császár gazdag aranykincseket és értékes ajándékokat követeivel az akazirok fejedelmeinek. Ezek a követek azonban nem ismerték sem a Hun fejedelmi udvar szokásait, sem a vezetõ elõkelõségek rangsorát, és így elkövették azt a nagy hibát, hogy a legöregebb tagját a fejedelmi családnak KURIDAK-ot kihagyták az ajándékozásból. KURIDAK igen megharagudott ezért, és legbizalmasabb emberét Atillához küldte, jelentve neki, hogy Bizánc mit tervez ellene, és kik azok, akik elfogadták a bizánci császár ajándékait. Atilla felderítõ és kémszervezete megtudta ABARS cselekedeteit is, és Aetius követeit is elfogta. Kuridak jelentése csak kiegészítette azt az elhatározását, hogy sürgõsen kell cselekednie. Meggyõzõdött arról is, hogy mindkét római birodalom neki halálos ellensége. Hun írással írt királyi levélben értesíti ABARS-ot azon álhatározásáról, hogy meglátogatja õt, és ezt gyors futárokkal küldi a kaukázusi Hun fejedelemnek. Alig érkezett meg a királyi levél, már Atilla is ott van seregével ABARS-nál. Az öreg Hun fejedelem rokoni szeretettel fogadja unokaöccsét, aki minden fenntartás nélkül elmondja tervét a Hun Nagy Nemzetség egyesítésére és nemzeti egységének megteremtésére. A nagy Uldin fia megérti Atilla szavát. Nem beszél már autonomiáról és függetlenségrõl, hanem hûségérõl biztosítja Atillát, aki így felelt neki: Biztosan tudtam, hogy Rád számíthatok, hisz egy a vérünk. Megszervezve így a kaukázusi Hun testvérek szövetségét, tovább indult atilla az Akazirok felé. Csak a Don mentén laktak az akazirok? Lévén a legszámosabb Hun törzs a Káspi-tengertõl a Don és a Volga mentén lakoztak, egy igen hatalmas területen és nagyon sokan voltak. Milyen viszonyban voltak ezek az Akazir-Hunok Bizánccal? Bizánc mindig segítségül hívta õket, és busásan megfizette ezt a segítséget. Voltak olyan Akazir-Hun elõkelõségek, akik bizánci titulust viseltek, és állandó fizetést vettek fel a bizánci udvartól. Tudta ezt Atilla? Igen tudta, és azt is biztosan tudta, hogy a Hunok hûségesek adott szavukhoz. Tehát számított azzal, hogy mindazok, akik Bizánc zsoldjában állanak és elkötelezték magukat adott szavukkal a bizánci császárnak ellene jönnek fegyverrel. Nem is számított tehát arra, hogy jó szóval meggyõzze õket. Meg volt gyõzõdve arról, hogy csak az erõsebb elõtt hajolnak meg. Olyan nagy hadsereggel ment Atilla keletre, hogy a hatalmas akazirok ellen saját hazájukban támadni tudott? Atilla lovasai pótlást és kiegészítést kaptak ABARS nagybátyjától, aki szövetségét rögtön úgy bizonyította be, hogy sereggel segítette unokaöccsét. Hogyan fogadták az akazirok Atillát? Két részre szakadtak, amikor hírt vettek Atilla közeledésérõl. Egyik részük a Bizánci elkötelezettek fegyvert fogtak és a csatára készülõdtek. De ez volt a kisebbik rész. A jelentõsebbek Kuridakhoz csatlakoztak aki félve azok bosszújától, akiket Atilla elõtt leleplezett a hegyek közé menekült a hozzá csatlakozó Hun harcosokkal együtt. Atilla könnyûszerrel legyõzte az ellene lázadó akazirokat. Kivégeztette a vezéreket, de megbocsátott az alattvalóknak és utána Kuridakot hívatta, hogy legyen szövetségese. Kuridak így felelt: (a Hun legenda szerint) az én öreg szemeim már nem bírnak a napba nézni és a gyõzedelmes nagy Hun király szemébe sem. Atilla válasza az volt: maradj békében ott, ahol vagy és meggyõzte okos beszéddel Hun testvéreit. Azok is csatlakoztak hozzá és hazatérve királyukká tette legidõsebb fiát ELLÁK-ot, aki akkor kb. 18 éves lehetett. Van valami adat arra, hogy mit jelent ABARS és AKAZIR? BARS az ótörök nyelvben párducot jelent. Tehát A-BARS a párduc. Az akazir népnevet a nyugati történészek a-kazár-nak olvassák, és a Kazár Birodalmat az a-kazir Hunok alapításának vélik. Mennyi ideig tartott Atilla keleti hadjárata? Kr.u. 434-ben, vagy 435-ben kötötte meg a margusi szerzõdést Bizánccal és utána keletre ment a Hun királyokhoz. Miután a legerõsebb akazirok is szövetségesei lettek, és az öreg KURIDAK gyakorolta a hatalmat ott, így Atilla biztos volt már abban, hogy az összes Hun törzsek csatlakoztak a Hun Birodalomhoz, északnak fordult és az ostrogótokat közelítette meg. Az volt az elhatározott szándéka, hogy ezeket szövetségeseivé teszi. Így közelített tehát hozzájuk és nem csalódott, mert a valóban mûveletlen és barbár ostrogótok örömmel csatlakoztak a Hun Birodalomhoz és vállalták a szövetséget. Atilla kiváló Hun vezetõket hagyott náluk, akik megszervezték a szerteszét csatangoló törzseket, és a gót törzseket is közösségre fegyelmezték. Megtanították õket különbözõ mesterségekre, harceszközök készítésére, és még a keleti azaz a nestorianus kereszténységet is felvették ezek a valóban pogány gótok a Hun misszionáriusok segítségével. Atillának ez a szervezõ útja kb. hat évig tartott és azért írja Nesztor, volt Konstantinápolyi pátriárka (428-431 években) így: A szkíták népe hatalmas volt. (A szkíták alatt Õ a Hunokat érti.) Egy királyi birodalmat alapítottak, amelyik nagyon erõs volt és túlszárnyalta hatalmával a rómaiak minden erõlködését. A 440. esztendõ végén ezek a barbárok (Hunok) voltak az urak és a rómaiak a szolgák. Itt meg kell még jegyeznünk azt, hogy Nestor ex-patriárka ezt a számûzetésében írta, amikor is legnagyobb ellenségének Cyril alexandriai püspöknek a befolyására 436-ban egy egyiptomi oázisra számûzte õt a császár. Hat évet mondtam a Hun Birodalom szervezésére, és látjuk, hogy a nyugati írók állandóan szkítának írják a Hunokat. Miért teszik ezt a nyugati írók? Ázsia népei mind beletartoztak a Hun Birodalomba, melyet Atilla szervezett meg (kivéve a kínaiakat). Már mondtuk, hogy csak nyelvjárásbeli különbség volt beszédjük között, és igen sok törzsbe tagozódtak, akiket az azonos faji öntudat tartott egybe. E népek áradatában azonban mindig megmaradt egy vezetõ nép, melyet a karizmatikus származástudat tartott egybe, és a tudást apáról fiúra adták tovább. Ahogyan ma is mondjuk pl. fõ-város, fõ-rendezõ, fõ-bíró, stb, úgy e Nagy Népség tengerében Fõ-Nép-nek nevezték a vezetõ és uralkodó törzset. Ezt a fõ-népet írják a nyugati krónikások KIRÁLYI SZKÍTA néven. A NAGY NÉP nyelvén azonban a nevük: SZAK-A. (Sumírul SZAK = fej, fõ. SZAK-A, A FÕ népre vonatkoztatva, Fõ-Nép azaz a vezetõ, uralkodó törzs.) De hát akkor miért hívták õket mégis HUNNAK? HUN a régi ázsiai nyelvekben egyöntetûleg elõforduló gyakorlati szó. Olyan terminus technikus féleség, mely még a maya nyelvben is fellelhetõ és jelentése: ELSÕ, LEGKIVÁLÓBB. A SZAKA uralkodó törzs által vezetett és irányított birodalom népei a harcban mindenütt valóban a legkiválóbbak és elsõk voltak, és így maradt rajtuk a HUN név. https://www.youtube.com/watch?v=xITSqKw7TZ4 https://www.youtube.com/watch?v=auMatyRWV_ https://www.youtube.com/watch?v=bzC5NCu06q8
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA. Kérdések és válaszok. Ki lett a Hunok királya Ruga után? ATILLA lép trónra öccsével együtt 434-ben. Atilla öccsének neve: BUDA. Hallottál-e már valamit Atilláról? Mikor elõször hallottam a nevét, úgy mondták, hogy az Isten ostora volt, és megmutatták nekem azt a gyönyörû festményt amely Raffaello munkája és az eredetije a Vatikánban van. Mit ábrázol ez a festmény? Atillát Hun seregével Róma elõtt és I. Leó pápát, amint eléje járul békét kérni. A legérdekesebb ezen a képen az, hogy Leó pápa mögött, az égbõl hatalmas pallosokkal a kezükben, Péter és Pál száll alá Atilla ellen, és úgy tanították nekem, hogy Atilla azért fordult vissza Rómától, mert megijedt az égbõl alászálló, kardforgató két szenttõl. Nagyo jó, hogy megmutatták nekem ezt a képet, mert ekkor határoztam el, hogy megismerem Atilla igaz történetét. Miért pontosan e kép látása vitt erre az elhatározásra? Hiszek Istenben és az Õ mindenrõl gondoskodó jóságában, de nem hiszem azt, hogy az Õ égi birodalmában vannak karddal ölõ szentek. Nem hiszem, hogy az égbõl rossz jöhet. Így ez a kép is az emberi gonoszság terméke, mely azt akarja a nézõben megerõsíteni, hogy a rómaiak fõpapja égi védelem alatt áll, aki pedig ellene van, azt az égi szentek karddal megölik. Fõképpen pedig azt a hiedelmet akarja beültetni a nézõ tudatába, hogy a Hunok és Atilla Istentõl elítéltettek, tehát megvetendõk. Miután ismerem a Magyarok történetét és tudom, hogy honfoglaló õseinket is pogánynak és istentelennek nevezték a nyugatiak úgy gondoltam, hogy ez a megvetés tulajdonképpen Atillai örökségünk. Kutatni kezdtem tehát Atilla és a Hunok igaz történetét. Ruga halála után lett Atilla a Hunok királya. Mit tudsz Atilla uralkodásáról? Atilla nagyságát csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha megismerjük a Kelet és Nyugatrómai Birodalmaknak azon történéseit, amelyek az Õ uralmának idejét megelõzték. Milyenek voltak ezek a történelmi jelenségek? Már említettem Aetiust, aki a Ravennai udvar intrikái elõl Rugához menekült. Ennek a menekülésnek az okán kell kezdeni az események ismertetését. Mi volt a menekülés oka? Már említettem, hogy Aetius 60 000 Hun harcossal segítségére ment a Ravennai udvart megtisztító és a keleti császárság által trónbitorlónak minõsített János császárnak. Tudni kell azt is, hogy miért ment Aetius egy trónbitorló megsegítésére? Hát miért is? Aetius híven szolgálta a római érdekeket. Anyja római volt, de apja Pannoniában született, aki elvette egy római patricius család leányát. Aetius apjáról írják, hogy Hun vagy gót származású volt, de a római légiók magasrangú tábornoka lett (mestro de milicia) és Afrika grófja rangot viselt. Galliában esett el és Aetius örökölte apja magas rangját is. Mind a ketten híven szolgálták a Római Birodalom érdekeit, és Aetius azért támogatta a trónbitorló János császárt, mert az meg akarta szüntetni a kétfelé szakadt, lezüllött birodalom két császári udvarát és egyesíteni akarta a birodalmat. Miután János trónbitorlót megölte az udvari intrika Aetius beérkezése elõtt, Aetius a Hun sereggel Galliába megy rendet teremteni, majd visszatér Ruga udvarába. Innen mint galliai gyõzõ megjelenik a ravennai udvarban, de ott nyíltan árulónak kezelik és nem adnak neki kellõ tiszteletet. Ki volt itt a Nyugatrómai császár? III. Valentianus volt, de ennek anyja Placidia kormányozta a birodalmat az õ hûséges intrikusaival, akik összejátszottak a Keletrómai Császárság fõvárosában Konstantinápolyban székelõ keleti udvar züllött udvaroncaival és eunuchjaival. Szét akarták bomlasztani a Hun birodalmat. Hogyan akarták ezt végrehajtani? Ismerni kell a Hunok társadalmi rendszerét. Ugyanis a törzsekbõl álló Hun nép mindegyik törzsének, nagycsaládjának meg volt a maga uralkodója, vezetõje, aki elismerte a központi királyság felsõbbségét, de a központi vezetés és szervezet tiszteletben tartása és engedelmes szolgálata mellett teljes önállóságot élvezett. Tehát szabadon kereskedhetett terményeivel és értékeivel teljesen függetlenül a központi hatalomtól. Ezt a különleges és a rómaiaknál ismeretlen társadalmi helyzetet akarták a bizánciak arra felhasználni, hogy a hozzájuk közelesõ Hun törzseket fellázítsák a központi hatalom ellen. Gazdag ajándékokkal halmozták el a kiszemelt Hun törzsek vezetõit. Szövetségre hívták õket, és bizony voltak olyanok, akik titokban megállapodtak a bizánciakkal. De a keletiek ezt a bomlasztó munkát a ravennai udvar teljes jóváhagyása mellett végezték, és így a Nyugatrómai Császárság is résztvevõje, cinkosa és a fizetésben is osztozó társa volt a bizánci maffiának. Mikor Ruga visszahelyezte Aetiust katonai méltóságába és a ravennai udvar kénytelen volt legfõbb katonai parancsnokká kinevezni Aetiust, Aetius leleplezi Ruga elõtt ezt az egész összeesküvést a Hun központi hatalom ellen, és így Ruga tudomására kerülnek azok a Hun törzsek is, akik így a rómaiak oldalára szegõdtek. Miért leplezte le Aetius ezt a Hunok ellen irányuló, közös római összeesküvést? Aetius a Hunok udvarában nevelkedett és nemes származású volt. Valószínûleg apja Hun vére is erõs volt benne, de másrészt tisztán látta a Római Birodalom helyzetét. Tudta azt, hogy ha ebben a válságos pillanatban a Hunok megtámadják a Római birodalmakat az menthetetlenül elpusztul. Miért volt Róma válságos pillanatban? A Keletrómai Birodalom körül volt véve ellenséges népekkel, akik nagyrészt Hunok voltak. A Nyugatrómai Birodalom elnyomott népeinek mindegyike pedig forradalomra készült. A burgundiak szervezkedtek az ellenállásra, a bretonok kikiáltották függetlenségüket, a vizigótok ugyanígy tettek, az Ibériai-félsziget lakóit az ún. suevok szervezték a rómaiak ellen, Galliában nyílt forradalom volt. Aetius tehát leplezve a Hunok elleni összeesküvést azonnal és gyorsfutár útján azt tanácsolta Theodosius bizánci császárnak, hogy kezdje meg a béketárgyalásokat a háborúra készülõ Hun királlyal. Theodosius engdelmeskedett is és azonnal kinevezte békeköveteinek Plinthast és Epigeniót, akik azonnal útra keltek a Hun királyi udvar felé.. Ugyanekkor pedig Aetius biztosította hûségérõl Rugát, a Hunok királyát, akinek bizalmát megnyerte az összeesküvés leleplezésével, és így biztos volt afelõl, hogy a Hunok nem fognak támadni a Nyugatrómai Birodalom ellen. Hogyan sikerült a békekövetek útja? A bizánci békekövetek útra keltek lóháton a Hun király udvara felé. A Duna mentén haladtak felfelé, és valószínûleg a mai Esztergomi Dunakanyar mentén a Pilisi területekre igyekeztek. Elértek oda? Nem kellett nekik odáig menni, mert útközben már a Hun határõrség vette kíséretébe õket, és közölte velük, hogy a Hunok királya MARGUS-ban székel jelenleg és oda kell menniök. Hol van ez a helység MARGUS? A mai Belgrád közelében lévõ Dubrovica helyén volt. Miért ment oda a Hunok királya? Azért, hogy elfoglalja a Száva és a Dráva között fekvõ és akkoriban Alsó Pannoniának, vagy PANNONIA SEGUNDA-nak nevezett római területet az Aetiussal kötött megállapodás szerint. Felkeresték-e itt a bizánci békekövetek a Hunok királyát? Felkeresték, illetõleg lóháton odaértek. A király szintén lóháton ülve fogadta õket, és igen nagy volt a bizánci békekövetek csodálkozása e fogadásnál. Azon csodálkoztak, hogy a Hun király lovon ülve fogadta õket? Azon is, de ez a kisebbik meglepetés volt. A nem várt dolog az volt a küldetésükben, hogy nem Rugával találták szemben magukat. Ugyanis Ruga röviddel azelõtt meghalt, és a bizánci követek elõtt ott jelent meg elõször, lóháton, harcosként a Hunok nagy királya: Atilla. https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY https://www.youtube.com/watch?v=xITSqKw7TZ4 https://www.youtube.com/watch?v=WGId_8vm2E4 https://www.youtube.com/watch?v=WogXGkbu7mU
HUNOK EURÓPAI TÖRTÉNETE
https://www.youtube.com/watch?v=yR-Robu06kY#t=29
A HUNOK EURÓPAI TÖRTÉNETE
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése