Hunok Nagy Szövetsége
Felhasználók
Online vendégek: 1

Online tagok: 0

Regisztráltak: 3
Legújabb tag: gaya
Üdvözlet
Üdvözlünk az oldalon
Köszöntő

Köszönti Önöket Nagy Bálint a Hunok Nagy Szövetségének elnöke!

 

A Hunok Nagy Szövetségének bejegyzése  2009. december 24.-én vált jogerőssé! A magyarság összefogására, felemelkedésére és fennmaradására jött létre! A 2018-es választásokra  megkezdjük a felkészülést,  melyen elsöprő többséggel  győzni fogunk!

 

CÉLUNK: hogy utat mutassunk minden magyar embernek (határon innen és határon túl) hogy egy élhető, felemelő és virágzó társadalmi jólétet hozzunk el a magyarság, nemzetünk számára. Tudjuk, hogy az emberiség  sorsa a magyarság kezében van. Tudásunkkal olyan magas szintre emeljük nemzetünket,  melyre az utókor is méltón, büszkén fog visszaemlékezni!

Várom hozzászólásaikat, építő javaslataikat, mellyel közösen  élhetőbbé tehetjük a magyarság életét!

Merjük végre megállítani a Nemzetellenes folyamatot!
Sütő Gábor : Magyar marad-e az ország?

E folyóirat 2014/11-12 számában, a magyar feltalálók áldatlan sorsával foglalkozó szívbe markoló cikkben olvashatjuk egy kormányzati szakértő helyzetünket jellemző reményvesztett kijelentését: ,,Ez az ország meg fog szűnni, olyan ez, mint egy szakadék felé tartó vonat, amelyen a miniszterelnöknek az a dolga, hogy addig is nyugalomban tartsa az utasokat."

Drámai képet fest, van benne némi túlzás, de nem a levegőbe beszél. Ha ugyanis a címbeli kérdésre teljes bizonyossággal igenlő választ lehetne adni, a jelen írás is tárgytalan lenne. De nem az! Sőt egyre inkább olyan helyzetbe kerülünk, hogy országunk, nemzetünk jövője szempontjából úgyszólván csak ennek az egyetlen megdöbbentő kérdésnek van igazán értelme. Akkor is, ha a közéletben és a politikában nemcsak központi kérdésként, hanem egyáltalán kérdésként sem szerepel. Tudatosan, majdhogynem hazai és nemzetközi közmegegyezéssel tizedrangú kérdések előtérbe erőszakolásával éppen róla vonják el országunk, nemzetünk figyelmét. Pedig ha e szempontból áttekintjük az elmúlt évek, vagy akár csak a tavalyi év hazai és nemzetközi eseményeit, azok éppen erre figyelmeztetnek. A rendszerváltásig félig-meddig háttérben, ma azonban előtérben is egyre nyíltabban érvényesül a nemzetidegenek és külföldi szövetségeseik magyarellenes vonala. Drámai helyzetünk haladéktalan vizsgálatot-önvizsgálatot, halaszthatatlan intézkedéseket követel társadalmi és kormányszinten egyaránt. Mindenre, mindenkire tekintet nélkül. Ingadozásnak helye nincs; megmaradásunkról van szó.

Ne is lásson ebben senki semmiféle izmust, vagy antiizmust, mert hazaszeretet és nemzetünk féltése van benne, amire történelmi és alkotmányos jogunk, sőt kötelességünk van.Ennek okán minden hazafinak szüntelenül hangsúlyozni és tudatosítani kell, hogy éppen e kérdést szükséges a középpontba állítanunk, ez legyen a vízválasztó a politikai szereplők számára, mivel eddig a többségük figyelmét és erőfeszítéseit mesterségesen eltérítették az említésétől, nem is beszélve elemzéséről és megoldásáról. Még egyes helyes kormányzati intézkedések is akaratlanul szolgálhatják a háttérbe szorítását. Pedig a nemzet csak akkor képes kiállni önmagáért, ha vezetőivel együtt felismeri és nevén nevezi a dolgokat. Nemzeti érzelmű értelmiségünk történelmi feladata, hogy hitével, tudásával lendületet és erőt adjon e küzdelemhez. Egymást és minden magyar érzelmű kezdeményezést támogatva, biztosítsa hozzá a szellemi muníciót annak tudatában, hogy nem maradhat meg nemzetinek egyetlen ország sem, amelyben a kulcspozíciók nemzetidegenek és külföldiek kezébe kerülnek.

Márpedig ez a helyzet. Gazdaságunk, pénzügyünk - a Fidesz-KDNP-kormány méltányolandó erőfeszítései ellenére - a multinacionális vállalatok kezében van. A magyar lakosság száma csökken, a kisebbségek száma robbanásszerűen nő; a nemzetidegenek bűnös módon elnézett hódító célú betelepedése hosszú ideje zavartalan. Az ellenséggé vált ellenzékkel szövetkező rasszista zsidó vezetők és szervezetek (amelyektől a józan zsidó többség remélhetőleg elkülönül), valamint külföldi szövetségeseik gátlástalanul, akadálytalanul gyakorolnak magyarellenes szellemi-politikai terrort. Az EU fejlesztés helyett kizsákmányolja és bünteti országunkat. Lassan már mindent előír, el kell felejtenünk évezredes hagyományainkat, tapasztalatainkat, s át kell térni valami elidegenülő egységesített életmódra. Az egyéni önmegvalósítás kultuszát erőszakolja ránk, a nemzet boldogulásának még az említését is tiltani szeretné. A NATO fegyverkezésre kényszerít, s Oroszország ellen hangol bennünket, katonáinkat a saját érdekei védelmére idegen országokba kényszeríti. Hírközlő eszközeink és a szellemi kulcspozíciók többsége nem magyar érzelmű, vagy nemzetidegen személyek irányítása alatt áll, ezért e bajokat elhallgatják, sőt védelmezik. Mindezek következtében országunk ma már nem magyar, hanem világpolgári, s ezen belül majdhogynem zsidó ország képét mutatja. Bárhol járunk, zsidó emlékhelyek tömkelegével találkozunk. Bármilyen rendezvényre kerül sor, a nemzeti ünnepeinket is beleértve, a zsidó érdekek, követelések, sértődések kapnak hangot. Mindig a nemzetidegenek furakodását, nyomulását, a nemzeti érzelmű emberek elnyomását tapasztaljuk.

Lehetetlen mindent felsorolni, emlékeztetőként és érvként csak az elmúlt hónapok legkirívóbb bel- és külpolitikai eseményeiből szemezgessünk.

Bejárta az Internetet, és senki nem cáfolta, hogy tavaly decemberben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által jóváhagyott, a Zsidó Közösségi Kerekasztallal együtt kidolgozott, kizárólag zsidó érdekeket szolgáló kilenc tételmondatra hívta fel a tankönyvírók figyelmét, amelyeket ,,a közoktatás minden szintjén érvényesíteni szükséges". Eszerint a tankönyvekben ,,hangsúlyosan szerepeltetni kell a Kárpát-medencei zsidóság és a magyar-zsidó együttélés történetét". Tehát nem a valóságnak megfelelően, hanem ,,hangsúlyosan"! Mind a magyar nyelv, mind a magyar történelem, valamint tudományok és művészetek oktatása keretében ki kell emelni a zsidóság szerepét.

Azaz, itt sem a realitás a fontos, hanem a tényektől függetlenül a kiemelés! Utalni kell ,,a modern Izrael Állam létrejöttére", továbbá a zsidóság hozzájárulására ,,a felvilágosult fejlett világ, ezen belül a modern Magyarország eredményeinek megteremtésében". Azaz, a felnövekvő nemzedék agyában a hangsúly ne a magyar nyelvre, történelemre, irodalomra, vagy a magyarok sikereire essen, hanem a zsidó vonatkozások rögzítésére. Szinte kimondja, ha pedig ilyenek nincsenek, a tankönyvírók találjanak. Olyan csekélységre már nem is figyelnek, hogy Izrael állam nem ,,létrejött", hanem a nagyhatalmak egy harmadik nép terhére mesterségesen hozták létre, s meglehet, éppen emiatt viselkedik természetellenesen. Csak nem ezért nevezi a körlevél ,,modernnek"?

Vajon miért kell a hamis zsidó vonatkozásokkal már így is túlspékelt magyar oktatásba beleerőszakolni még a fentieket is? Mert a rasszista zsidó vezetők és szervezetek nemzetietlen honfitársainkkal együtt gondosan ügyelnek rá, hogy ne csak a jelenünket, hanem a múltunkat is, s ezzel a jövőnket is uralják. Ugyan miért is pont Izraelre essen a hangsúly, ne pedig a történelemben sokkal jelentősebb szerepet játszott államokra, mint Görögország, Olaszország, Németország, Franciaország Kína, India, Oroszország? És főleg, a kormány miért nem veszi ki a magyar jövőt nagyban meghatározó tankönyvírást a láthatólag idegen érdekeket képviselők kezéből? És talán a legsúlyosabb kérdés: a magyar nemzeti érzelmű értelmiség miért hallgat? Nem látja, hogy a sajátnak vélt intézményei őt törlik a történelemből?

A Történelemtanárok Egyletének honlapja már enélkül is éppen a fenti szemléletet tükrözi, hemzseg a történelmünk jeles eseményeit megkérdőjelező véleményektől. A rovásírásról, például, azt állítja, hogy valaki a XVI. században egyszerűen kitalálta. Az egylet igazgatója terjedelmesen fejtegette a rádióban, hogy elégtelen a holokauszt oktatása. Nem az érdekli, hogy a magyar történelmet tanítsa a valóságnak megfelelően, hanem az nyugtalanítja, hogy egy másik nép történelmének egyetlen mozzanata kapjon hangsúlyt, s nyomja el a magyar történelmet.

Ugyanezt a célt szolgálja a holokauszt mindennapos emlegetése magyarellenes éllel. Legutóbb a Néprajzi Múzeumban ezzel tömték a látogatók fejét a "Kő kövön - Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából" című kiállításon. Ráadásul a Miniszterelnökség Civil Alap 2014. és az Országgyűlés Hivatala támogatásával. Mivel ez nem a századik, hanem az ezredik rasszista indoktrinálás, nagyon sok kérdőjel ágaskodik egyes kormányzati szervek felé. Kárpátalján tavaly novemberben emlékeztek meg arról, hogy a szovjet hatóságok a szolyvai lágerbe deportálták a kárpátaljai magyar férfilakosságot. Vajon kiknek az ötlete volt, hogy Schiffer András, LMP társelnök tartson beszédet a rendezvényen, aki nem mulasztotta el, hogy a zsidók deportálásáról beszéljen még itt is. Tavaly év végén újabb holokauszt emlékközpontot hoztak létre, ezúttal Dabason, mert ott még nem volt. Hab a tortán, hogy ugyancsak tavaly november óta hivatalosan kinevezett holokauszt-ügyi miniszteri biztosunk is van. - Mintha egyesek semmiféle mértéket nem ismernének.

A közelmúltban az óbudai Társaskör koncertet rendezett ,,Liszt és a zsidó kultúra kapcsolata" címmel. Túl azon, hogy Liszt éleslátással és leplezetlenül elítélte a zsidó törtetést, a legnagyobb magyar (és katolikus) zeneszerző. Életművének nincs szüksége mások közreműködésére. Azért kell beerőszakolni mellé a zsidó kultúrát, hogy ne eshessen szó tisztán magyar kultúráról? E gondolkodásmóddal akárkinek (hangsúlyozom és mindenkinek a fantáziájára bízom: akárkinek!) plusz a zsidó kultúrának az estjét is meg lehetne rendezni, azaz mesterségesen bárkit és bármit össze lehet kötni a zsidó kultúrával. Ez azonban éppenséggel nem a kultúra, hanem a kulturálatlanság vitathatatlan jele.

Herzl Központ néven újabb, már összeszámolni sem lehet, hogy hányadik, zsidó intézmény nyílt Budapesten tavaly decemberben. Feladata a magyarországi zsidóság és Izrael kapcsolatának szorosabbra fűzése. Ebben sok sikerre nem számíthat, mivel ennél szorosabbra már nehezen fűzhetőek e kapcsolatok. De legyen ez az ő gondjuk, minket viszont az sért, hogy e tevékenység irányultsága is a félreérthetetlenül magyarellenes vonalba illeszkedik.

Az elmúlt napokban Tiszavasváriban kegyeletsértő módon feldúlták, kifosztották a Dessewffy család sírhelyét. (Nem célszerű feltételezésekbe bocsátkozni, de nem árt tudni, hogy a városnak jobbikos polgármestere van, ami sokaknak szúrja a szemét). A polgármester és a plébános nyilatkozott, hogy nincs sem emberi, sem anyagi erőforrásuk a nemzeti sírkertnek minősített kripta rendbehozatalára. Ám sűrűn hallunk róla, hogy központi költségvetéséből zsinagógákat, zsidó temetőket tucatjával hoznak rendbe. (Szinte hihetetlen, de még egyes szomszédos országokban is!) Ezzel párhuzamosan jelent meg a hír, hogy pusztulnak a műemléképületek az országban, február elején 63 magyar műemléképület védettségét meg is szüntették. A felesleges zsidó emlékhelyek építésére csak a hivatalos adatok szerint sok milliárd forintot költenek, de magyar emlékhelyeink fenntartására nincs pénz.

Sokasodnak a nemzetidegen emlékhelyek, porladnak a magyarok. A nem is oly távoli jövő itt már főleg zsidó emlékhelyeket talál, s így lesz Árpád apánkból is zsidó (Már akadt ,,magyar" történész, aki mondogatja), honfoglalásunkból pedig zsidó tett. Meri-e állítani bárki is, hogy mindez így van rendjén? Magyar értelmiség! Merjük végre megállítani e nemzetellenes folyamatot! Ha már nem teszel, vagy alig teszel ellene valamit, legalább legyél kíváncsi rá, hogy kik művelik mindezt veled. Mert vannak közöttük sajátjaid is. Akiket nagy elődöd, aki még nevén merte nevezni a dolgokat, s akit talán még mersz példaképednek tekinteni, belső bitangoknak nevezett.

A közelmúltban a Charlie Hebdo ,,francia" szennylap ellen több külföldi forrás szerint is a 2001. szeptember 11-én az USA-ban végrehajtott önprovokációra emlékeztető merényletet követtek el. Ekkor éppen Franciaországban hirdették meg a ,,Most mindannyian amerikaiak vagyunk" szolidaritási jelszót, ami nagy téveszmének bizonyult, mivel a CIA és a Mosszad által kivitelezett amerikai-izraeli önprovokációról volt szó. Az európai politikusok nagy része most sem veszi észre, hogy ismét önmaguknak hazudnak, s amikor Charlinak nevezik önmagukat, ugyanannak az amerikai-izraeli háttérhatalomnak falaznak, amely nem viszonozta azzal, hogy ,,Most mindannyian franciák vagyunk". Az amerikai vezetők meg sem jelentek a párizsi gyászmenetben, Netanyahu pedig, ráillő módon, annak ellenére megjelent, hogy nem hívták. Az emberek egyenjogúságának és egyenértékűségének a szempontjából nézve egyetlen igaz kérdés merül fel: ezeknek a politikusoknak miért nem volt egy szavuk sem, amikor a terrorista-rasszista Izrael Gázában már nem először ezrével ölt meg a palesztinokat, azaz a saját szemita fajtestvéreit. Miért nem hallatták a hangjukat, mikor a magát ukránnak tartó Porosenko és ugyancsak nem ukrán társai Kijevben, Odesszában, a Donbasszban százával ölették az oroszokat? Miért hallgattak Irakról, Afganisztánról, Szíriáról, a CIA embertelen kínzásairól? Milyen hitele lehet az ilyen politikusoknak a saját népük, a palesztinok, az oroszok, de a világ előtt?

A merénylettel összefüggésben, Európában előtérbe került a politikai és gazdasági bevándorlás kérdése, ami nálunk vészes méreteket öltött. Nem véletlen, mert az egyetlen schengeni ország vagyunk, amelynek érthetetlenül nincs önálló határőrsége. Mint ahogy az sem szándéktalan, hogy e témakörben viszont szó sem esik a zsidókról. Pedig az illetékeseknek tájékoztatást kellene adni a folyamatos, az ellenőrzés hiányával megkönnyített zsidó betelepülésről. Erről mindenki hallgat, pedig miről-miről, de ilyen horderejű, nemzeti sorsunkat érintő kérdésről valóban hangsúlyosan kellene beszélni. Annál inkább, mert nemcsak politikai és gazdasági, hanem a betelepülők vezetői és szervezetei által hosszú idő óta és többször nyíltan meghirdetett honfoglalási jelleggel folyik!

A tömeges betelepülés és a feltételeinek gondos előkészítése a nemzetellenesség gyanúját veti fel. Ez a rendszerváltás utáni valamennyi kormány súlyos felelőssége, amelyek e visszás betelepülést felhatalmazás nélkül elnézték, s a társadalomnak semmiféle tájékoztatást nem nyújtottak, mintha nekünk semmi közünk nem lenne ahhoz, hogy országunkba tömegével települnek be idegenek. Ez pedig ma már az ország biztonságát veszélyezteti, mert nemcsak kritikus mértéket ért el, hanem országfoglaló jelleget visel. Akik ezt eddig nem akarták látni, azok nem is fogják, sőt a kérdező hazafiakat leantiszemitázzák. Sajnos, ennek mi magunk, a nemzeti érzelmű értelmiségünket is beleértve, tétova szemlélői vagyunk. Pedig már Petőfi is ostorozott bennünket, hogy ,,A magyar magyarnak lenni / Elfeled vagy szégyenel."

Másik példa erre, hogy Dózsáról 2014-ben, a felkelés félévezredes évfordulóján szinte semmit nem hallottunk. Más nemzeti hőseinkről és nemzeti elkötelezettségű elődeinkről is hallgatnak a pártok vezetői, az Országgyűlés, a Magyar Tudományos Akadémia, méltóságaink, de még a kormány illetékes tagjai is. Ám a holokausztról, a magyarságot elmarasztalva, sokan elcsukló hangon hetente nyilatkoznak. Az antiszemitizmus veszélyéről papolnak, ahelyett, hogy észrevennék és szembeszállnának a naponta fenyegető, országot-világot megtévesztő antiszemitázással. Miféle ,,magyar" ország ez? Miféle ,,magyar" politikai pártok, ,,Magyar" Tudományos Akadémia, ,,magyar" Országgyűlés, ,,magyar" méltóságok és kormányzati tisztviselők? Nem magyarok lennének, csak magyarországiak? Csak hisszük, hogy minket képviselnek? Megalázkodnak az USA-val, Izraellel, a legtöbbször Brüsszellel szemben is, de szembefordulnak a megújult Oroszországgal, amely egyedül tudna kihúzni bennünket a szorult külpolitikai helyzetünkből.

E körülmények között mind kül- mind belpolitikai szempontból történelmi szerepet játszottak a békemenetek, ám ma már ez kevésnek bizonyulnak. Az alulról jövő népi mozgalmak támogatása most fontosabb lenne. Még nem késő, például, átértékelni az eddigi legsikeresebb és legtámogatottabb népi kezdeményezéssel, a Magyar Gárdával kapcsolatos negatív álláspontot. (Szinte minden országban létezik hasonló). Tiltása most ütött vissza, amikor mindenki szabadon randalírozik az országban, s kormányellenes tevékenységet folytat. A Fidesz-KDNP nemcsak óriási támogatástól fosztotta meg önmagát, amikor szembehelyezkedett a Magyar Gárdával, hanem akár akarta, akár nem, gyakorlatilag a magyar Magyarország jelszavával helyezkedett szembe. A faji alapon elrettentést hirdető zsidó Tett és Védelmet viszont internetes források szerint finanszírozza, és feljelentései alapján, mondvacsinált politikai-ideológiai okokból magyarokat ítéltetnek el bíróságokkal. Nem sok jót jósol, hogy politikai-ideológiai kérdéseket bíróságokkal döntetnek el. Nagy kérdés, hogy magyar bíróságok miért vállalnak el egyáltalán ilyen magyarellenes szerepkört. Európában már a következő lépést is meghirdették: az európai zsidó szervezetek ernyőszervezete, az European Jewish Association a Charlie Hebdo-s önprovokáció kapcsán követelte az EU-tól, hogy a zsidók fegyverhasználatát Európában törvényileg is meg kell könnyíteni. Tarthatunk tőle, hogy ez hozzánk is hamarosan ,,begyűrűzik".

E magyarellenes törekvésekkel szemben kormányzati, közigazgatási, kulturális, tudományos és más szerveink egyetlen szalmaszálat nem tesznek keresztbe. Nem látják, hogy nem a zsidó önazonosság elé kell akadályt gördíteni, hanem a magyarellenességgel kell szembeszállni. Miért vannak a posztjukon? Melyik népet szolgálják? Műveltséget mímelve tudnak beszélni a magyar nemzeti érdekekről, ám a tettekre váltás akadozik. Csak némileg menti őket, hogy Nyugat még így is büntet bennünket.

Ám ne menjünk önként a vágóhídra. Támogassuk a kormány elképzelését, hogy nemzeti konzultációt szervezzen a megélhetési bevándorlásról, de az kifejezetten és megnevezetten terjedjen ki a zsidó betelepülésre is, mint a legnagyobb veszélyre. A nemzet életébe vágó kérdésben a nemzet döntsön, hogy ne válhasson többé titkos és bűnös háttéralkuk áldozatává.

Nemcsak elszomorító, hanem súlyos hiba, hogy a korrupció elleni amerikai vádaskodással kapcsolatban a magyar külpolitika szakmailag és politikailag egyetlen jó lépést sem tett. Az amerikai ideiglenes ügyvivő (akit nemcsak a hírközlő eszközök, de néha még az új külügyesek is ideiglenes amerikai ügyvivőnek neveznek amerikai ideiglenes ügyvivő helyett, ami szakmai szarvashiba) legelső közlését elvi alapon kellett volna visszautasítani, mint a belügyekbe beavatkozást, lévén, hogy az is volt. Főosztályvezetői szinten be kellett volna hívni a Külgazdasági és Külügyminisztériumba és rendre utasítani. S ezzel részünkről az ügyet lezártnak kellett volna tekinteni, mivel ez esetben is érzékelhető volt, hogy bizonyos erők itthonról indították. Ehelyett ezen erők által uralt hírközlő eszközök és az ellenzék segítségével a saját politikusaink közéleti szereplőt csináltak az ügyvivőből, sőt még parlamenti bizottság elé is akarták hívni, ami politikai képtelenség. Akárcsak az együgyű kísérlet, hogy amerikai részről visszavonassák a diplomáciai mentességét. Mindezeken túl, az amerikaiaknak semmi közük hozzá, hogy van, vagy nincs korrupció Magyarországon. Politikusaink mégis gyermetegen bizonyítékokat kezdtek követelni, amivel mi magunk csináltunk önmagunk számára destabilizáló ügyet. Innentől már minden úgy alakult, ahogy az amerikaiak várták, azaz hosszasan napirenden maradt, mint a közéletünket és a nemzetközi helyzetünket egyaránt mérgező tényező. Goodfriend amerikai ideiglenes ügyvivővel együtt, aki éppenséggel az ellentéte annak, mint amit a neve jelez. Minden diplomáciai szabályt felrúgva, aktív szerepet játszik olyan rendezvényeken, ahol támadják a törvényes magyar kormányt. Izraelben ilyen esetben azonnal kiutasították volna még az amerikai nagykövetet is, mi pedig közöltük, s magas szinten többször meg is erősítettük, hogy nem utasítjuk ki a megengedhetetlen módon eljáró provokátort. Ez az ijesztő diplomáciai baklövés-sorozat annál nyilvánvalóbb, mivel nemcsak a Külgazdasági és Külügyminisztérium, hanem minden felelős előtt ismert volt, hogy az amerikaiak Csehországban hasonló módszerrel buktatták meg a nekik nem tetsző kormányt.

A melléfogások eltúlzott körüludvarlás formájában folytatódtak az új amerikai nagykövetnő megérkezésekor is. Ha az illetékessé avanzsáltak még nem ismerik a diplomáciai szabályokat, nem ártana előzetesen tájékozódni a régieknél, akiknek állítólag a kerülését írták elő számukra. (Pedig a Miniszterelnökség szerződtette a ,,régiségéről" és nem csak arról ismert Zoltai Gusztávot - akinek a lánya ráadásul főszereplője volt a megszállási emlékmű elleni randalírozásoknak - másfélmillió forintos havi fizetésért. Keserű szájízzel fogadta ezt legalább másfél, de inkább három millió honfitársunk, akik egy év alatt nem keresnek ennyit, vagy nem kapnak ennyi nyugdíjat!).

Végül, arra sem árt gondolni - s könnyen lehet, ez a lényeg - hogy az amerikaiaknak tulajdonképpen nem is az a baja, hogy a NAV korrupt, hanem hogy nem korrupt. Nem nézte el az amerikai vállalatok üzelmeit, esetleges megvesztegetési kísérleteit, sőt felszólította őket adóhátralékuk befizetésére, stb. Inkább hihetőbb, hogy ez nem tetszik az amerikaiaknak, mintsem az állítólagos korrupció, amiben ők a vitathatatlan nagymesterek. Nehéz is elképzelni, hogy az USA, a nemzetközi jog alapelveit megsértve katonailag barbár módon beavatkozik a neki nem tetsző államokban, ám egy szövetségének nem meri megnevezni az általa korruptnak tartott hivatalnokait, csak szemérmesen célozgat rá, hogy vannak ám nálatok ilyenek.

Merkel német kancellár látogatása sem múlt el a rasszista zsidó befolyás látványos érzékeltetése nélkül. Az LMP mindenbe belekotnyeleskedő, a hírközlő eszközökben túlszerepeltetett két társelnöke, a DK elnöke, akinek egyáltalán nem a politika színpadán, hanem a vádlottak padján lenne a helye, a Heller-féle DEKA, amely fajra méri a filozófiát, no meg látszólag a semmiből előtűnt, valójában idegen szervezéssel és pénzeléssel mozgatott ,,civil" ellenzékiek a bőrükből bújtak ki, hogy bemagyarázzák nekünk, mennyi hibát vétett Orbán Viktor és mennyire megsértette a példás politikus Merkelt. Néhány, valóban többféleképpen is magyarázható, de jelentéktelen protokolláris kérdéstől eltekintve azonban semmi komoly érvvel alátámasztott kifogást nem tudtak felhozni. Merkel bárdolatlanságát viszont ,,nem vették észre"; még azok sem, akik elszenvedték. Pedig mélyen megsértette vendéglátóit, amikor a rövidebb, mint félnapos látogatása alatt a zsidóságnak szentelt kitüntető figyelmet. Bár e megkülönböztetéssel - valószínűleg akaratlanul - azokat tette helyre, akik a zsidóságot a nemzet részének tekintik, hiszen határozottan megkülönböztette őket tőlünk. Ezzel azonban páratlanul sértő politikai baklövést követett el magyar partnereivel szemben. Feltételezhetően nem magyar kérés volt, hogy tárgyaljon a Mazsihisz vezetőivel és látogasson a zsinagógába, hanem ő maga kérte, hiszen kérdést csinált belőle, hogy magyar partnere oda ne kísérje el. Ha magyar részről követtek el valamilyen hibát, az volt, hogy e sértést udvariasan lenyelték. Pedig fel kellett volna ajánlani, hogy a kevesebb, mint félnapot az égető európai és a fontos kétoldalú kérdések alapos megvitatásának szenteljék, majd ha kívánja, nem hivatalos látogatásra jöjjön Budapestre, s annyi időt tölthet a rasszista zsidó vezetőkkel és szervezetekkel, amennyit csak akar. De ilyen huszárvágást a mai magyar diplomáciától nem várhatunk. Azon meg nem is csodálkozunk, hogy a nemzetidegen befolyás alatt álló hírközlő szervek ezt szintén ,,nem vették észre", de az mégis feltűnő, hogy az ilyen alapvető dolgokra sem a régi, sem az új Külügyminisztérium nem figyel oda.

Egyébként nagy élményt jelenthettek Merkel számára a Mazsihisz elnökének ,,A Hetek" újság által idézett szavai, miszerint "Történelmi epizód volt a magyar zsidóság életében Angela Merkel Dohány utcai zsinagógában tett látogatása. Német részről utoljára Adolf Eichmann volt ilyen magas rangú vendégünk." Ahogy pedig az ATV közvetítésében láthattuk, a rasszista zsidó vezetők elhitették vele, hogy a holokauszt túlélőit Magyarországon éhhalál fenyegeti. Az általuk ömlesztett adatok viszont megzavarhatták a precizitáshoz szokott német politikust, mert messze nem estek egybe, sőt nagyságrendbeli különbségek voltak közöttük.

Merkel politikusi képességeit nem lehet megkérdőjelezni, tisztelendő, hogy nem fogadja el automatikusan az amerikai szándékokat, de egyes megnyilvánulásai nemcsak érthetetlenek, hanem követhetetlenek is. Nemrég kijelentette, hogy ,,a multikulturális társadalom építéséről szóló kísérlet megbukott", majd, ezzel szöges ellentétben, hogy ,,az iszlám Németország része". Feltűnően nagy megértést tanúsít Izrael rasszista-terrorista politikája iránt. Szó nélkül hagyta, hogy az amerikai szervek lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, s meg is nyugodott, amikor biztosították róla, hogy a továbbiakban csak ,,szigorú jogi keretek között" kémkednek ellene. Láthatólag azt sem vette zokon, hogy izraeli lapok Charlie Hebdo átlátszó módon előre kifőzött párizsi gyászmenetének első sorából kiretusálták őt és a többi nőt is. Ukrajna kérdésében pedig a nemzet-idegenekből álló, amerikai-izraeli közreműködéssel az ukrán nép nyakára ültetett vezetést pártolja. (Érdemes megemlíteni, tavaly novemberben az ENSZ Közgyűlés elfogadta a Harmadik Bizottság elé - Szociális, Humanitárius, és Kulturális Bizottság - Oroszország által beterjesztett határozatot, hogy hatékonyabban lépjenek fel a nácizmus és a faji megkülönböztetés dicsőítése, az idegengyűlölet és az intolerancia ellen. A dokumentum ellen szavazott az USA, Kanada, és Ukrajna, az EU tagállamai pedig tartózkodtak a szavazásnál). De J. Gauck német elnök is azt fejtegette nemrég, hogy Auschwitz nélkül nincs német identitás. Ez kétféleképpen értelmezhető, ám egyik értelmezés sem elfogadható. Nem maradt el tőlük Franciaország sem. Párizs a világ egyetlen városa, ahol tilos a palesztinok melletti szolidaritási tüntetés. Manuel Valls francia miniszterelnök pedig kijelentette: ,,Ha 100 ezer spanyol származású francia polgár távozna el, nem mondanám azt, hogy Franciaország többé nem Franciaország. De ha 100 ezer zsidó elmegy, akkor Franciaország többé nem lesz Franciaország." Párját ritkító gusztustalan rasszistázás, de fordított értelemben talán mégis igaz, mert ez esetben Franciaország ismét francia lenne, talán még a nagyhírű ,,grandeur"-t is visszanyerné.

Az alapvető kérdés azonban az, hogy miért hangzanak el ilyen kijelentések vezető európai politikusok szájából? Annyira ki vannak téve a rasszista zsidó nyomásnak, hogy akár a saját népük méltóságával, érzelmeivel is szembefordulnak? Az ilyen álláspontokat ugyanis a németek és a franciák többsége minden bizonnyal nem osztja, bár e téveszméket tolakodó módon próbálják bemagyarázni nekik is, sajnos, nem eredménytelenül. Miféle ,,nemzeti" politikusok ezek? Nem a németeké és nem a franciáké, hanem a nemzetidegen nézeteltérítés tudatosan kinevelt nagymesterei. Nem a nemzeti biztonság őrei, hanem a nemzeti bizonytalanság szálláscsinálói. Belőlük nekünk is bőven jut, de szerencsére nem miniszterelnöki szinten.

Merkelre visszatérve, még maga Európa sem tapsol neki. Nemcsak a vele kifejezetten szembeforduló Görögország, hanem tavaly év végén az olasz és a francia kormány illetékesei utasították vissza, hogy Merkel bírálta gazdaságpolitikájukat. Törődjön a saját országával - üzenték neki. Egy francia baloldali pártvezető pedig így fogalmazott: "Pofa be, Merkel asszony! Franciaország szabad!" Mi ezekről csak azért nem tudunk, mert a hírközlő eszközök többségét olyanok irányítják, akik a hasonló fontos híreket elhallgatják előlünk.

Mindezek következtében évek óta már-már polgárháborúba torkolló elvadult politikai csaták zajlanak országunkban. Semmiféle jelző, vád, szitok nem elég ahhoz, hogy a szembenálló felek egymást becsméreljék, hibáztassák. Súlyosan tévednénk, ha e jelenséget önmagában, mindentől elszigetelten vizsgálnánk és ítélnénk meg. Mélyebbre kell ásnunk, hogy megtudjuk, mi az, ami magyarokat ennyire szembeállít egymással. Az fel-felemlegetett misztikus turáni átok, vagy valami tőlünk idegen húzódik meg a háttérben? Annyi mindenki előtt nyilvánvaló, hogy e visszahúzó jelenségek főleg az álbaloldali, neoliberális ellenzék sajátjai, olyannyira, hogy egyes képviselői a nyílt hazaárulástól sem riadnak vissza, és semmilyen következményt nem kell elszenvedniük. Tagadhatatlan, hogy a kormányzat és holdudvarának egyes tagjai, akik láthatólag túlértékelik a történelemben betöltött szerepüket, bizony adnak néha okot támadásokra. Ez nem vonatkoztatható a kormányfőre, sem a kormány egészére. Ők, bár elődjeik nemzetellenes tettei és háttéralkujai láthatólag sok tekintetben megkötik a kezüket, érzékelik, hogy a történelem nem velük kezdődik, nem is velük végződik, s hogy a nemzet jövőjéről kell gondoskodniuk. Elismerésre méltó, hogy évek óta igyekeznek kirángatni az országot és a nemzetet abból a kátyúból, ahova a rendszerváltást kisiklató külföldi és hazai erők juttatták, s amelyek jelenleg is akadályozzák még azt is, hogy az általuk okozott problémák megoldást nyerjenek. Az elismerés mellett azonban látnunk kell azt is, hogy nem erejükhöz mérten - mert abból, főleg a kétharmados támogatásra támaszkodva, többre is telne - hanem amennyire a tőkés keretek lehetővé tesznek szociális és nemzeti irányultságú intézkedéseket.S mondhat bárki bármit, ha nem vak, látnia kell, hogy ,,szövetségeseink", az USA, az EU, az IMF, valamint a hazai rasszista zsidó szervezetek és vezetők még ezért is támadják őket. A ravaszabb nemzetidegen ellenfeleink már nem is jobboldalról és baloldalról beszélnek, hanem általában a magyarokra mutogatnak.

Mindennek fényében megválaszolhatjuk a bevezetőben felmerült kérdést: nemcsak a jobboldali és baloldali szembeálló magyarokban, és csak őbennük van ennyi hiba, s kiben-kiben ily kevés honszeretet, hanem külföldiek és nemzetidegenek osztanak meg bennünket, s ezzel uralkodnak rajtunk. A kormány és a választott szervek a hatalmas nemzetközi és hazai nyomás ellenére folytatják erőfeszítéseiket. Kérhetnének segítséget a társadalomtól, de érthetetlenül, nem teszik. Mégis rászolgálnak a támogatásra akkor is, ha soraikban is akadnak olyanok, akik mást érdemelnének.

Az elmúlt hónapok eseményei kapcsán azt is kell látnunk, mit akarnak, akik - legyenek megtévesztett fiatalok, céltudatos újságírók, politológusok, filozófusok, vagy ellenzéki politikusok - túlfűtöttséggel harcolnak nemzetidegenek és külföldiek által a köztudatba bedobott jórészt bizonyítatlan hibák ellen. Elfeledve az MSZP-SZDSZ koalíció soha el nem évülő nemzetellenes tetteit, lopásait és bűneit, ,,Takarodj, Orbánt!" ordítoznak. És főleg tudnunk kell, kik mozgósítják és irányítják őket. Mert nem a kétharmad tüntet!

A kormány pedig mintha hagyná, hogy a magyarellenes rasszistaként, méltatlan állampolgárként viselkedők, az idegenség és a másság mellett kiállók helyzeti előnye megmaradjon, erősödjön. Ez a rendszerváltás előtt is folyt, de a rendszerváltás óta elérte a visszafordíthatatlanság (vagy csak a tragédiával visszafordíthatóság) határát. Ezért lehet, hogy a Horn, Gyurcsány, Bajnai, Schiffer, Széll, Kovács László, Heller Ágnes, Zoltai, az álszocialista-neoliberális csoportocskák vezetői és védelmezettjei ma is nyerőben vannak a munkából élő tisztességes emberekkel szemben. Mi egyenlő állampolgárokat látunk bennük, ők akarnak minduntalan minden korláton túllépni és túl is lépnek, s minket kizárnak az egyenlők közül. Nem véletlenül kapták meg az ,,egyenlőbbek" gúnyos jelzőt.

Tőkés társadalomban élünk, amelynek sajátja a kizsákmányolás, a farkastörvények, a korrupció és a bűnözés. Ezért lehet némi alapja a megtévesztett és megtévedt tüntetők által felvetett vádaknak, és ezeket orvosolni is kell. Az ország, a nemzet valódi problémái azonban nem ezek, sőt előtérbe állításukkal kifejezetten akadályozzák az itt tárgyalt igazán súlyos problémánk megoldását. A kormány jól teszi, hogy a tüntetésektől függetlenül nyugodtan végzi céltudatos munkáját. A kétharmad viszont nem biztos, hogy jól teszi, hogy mindennek láttán viszonylag passzív marad. Pedig a mostani ,,civilnek" kikiáltott tüntetések éppen azt bizonyítják, hogy ha a nép nem vesz részt a politikában, nem hallatja a szavát, országunk és nemzetünk ellenségei által megtévesztettek és nemzetidegenek töltik be a tereket felnagyított, vagy éppen az általuk mesterségesen létrehozott tényekre vonatkozó hangzatos és megtévesztő jelszavaikkal. A rendszerváltás környékén született, a valóságtól mesterségesen elszakított, s az Internet világában élő ifjúság ,,kemény magja" melléfog, ha nemzetidegen alapon akar politikát csinálni, mert már ma is, de távlatilag mindenképpen önmaga érdekei ellen cselekszik.

Mert hányszor tüntettek az országunkat ért alaptalan támadások ellen? Felemelték-e a szavukat egyszer is a magyarok állandó leanti-szemitázásával szemben? Követelték-e, hogy katonáinkat ne küldjék idegen országokba szolgálni és meghalni még idegenebb érdekekért? Utcára vonultak-e a Magyarország ellen hadakozó és szavazó álbaloldali és neoliberális EU-képviselőink hazaárulása ellen? Nem! Egyszer sem! Akkor mit (és kiket) képviselnek ezek a magukat civilnek feltüntető randalírozók?

Árulkodó, hogy az ordítozó fiataloknak olyasmi, ami tényleg az ő saját érdekeiket is szolgálná, egyszer sem jut eszébe. Elbutításuk, vagy lefizetésük már olyan fokú, hogy a legbárgyúbb izraeli-amerikai csalétekre is ráharapnak. A rendszer ellen tüntetnek, amely lehetővé teszi, hogy tanuljanak, megkeressék a kenyerüket, bármit firkáljanak, vagy ordibáljanak. Valakik sikeresen leszoktatták őket a gondolkodásról, az internetes közösségi oldalakon terjesztett hamis és jutalmat ígérő felhívásokra viszont ugranak. Azokkal vállalnak közösséget, nem a saját országukkal és nemzetükkel. Jobban hisznek a facebooknak, mint szüleiknek, tanáraiknak, vagy akár a saját szemüknek. Észre sem veszik, hogy a már-már mindent helyettesítő okostelefonjaik okosabbak náluk, annak okán, hogy mögöttük állnak facebookos uszítóik és pénzelőik. S mivel azok nem nyugszanak, ők továbbra is ordítozni fognak. A rendszerváltás után átszervezett oktatási rendszer, főleg bizonyos oktatók - ahogy az előzőekben láttuk - gondoskodnak róla, hogy többre ne is teljen nekik.

A kormány mégis jól teszi, hogy türelemmel van a politikailag edzetlen és kiszolgáltatatott fiatalok iránt, ám ismertté vált (főleg amerikai) pénzelőik és (főleg kisebbségi-mássági) uszítóik remélhetőleg nem ússzák meg szárazon, mert nemcsak a fiatalok, hanem országunk, nemzetünk ellen dolgoznak.

Mintha közvéleményünk sem értené, hogy mindez nyíltan a kormány megdöntésére irányuló nemzetközi (azaz hazai és külföldi erők) összeesküvés, amelyben a neoliberális és álszocialista ellenzék, valamint a gátlástalan nemzetközi rasszista zsidóság játssza a főszerepet. És nem csak Magyarország van ilyen veszélyben. Tulajdonképpen a multinacionális törekvésekben a nemzetközi zsidóság rasszista, azaz uninacionális törekvései is megjelennek. Arra törekednek, hogy uralkodóosztállyá nőjjék ki magukat az egyes nemzetállamokon belül, majd nemzetközileg is uninacionális uralkodóosztállyá váljanak. Nem véletlen, hogy Angliában, Franciaországban, Svédországban és más helyeken sokkal erőteljesebben bírálják a rasszista zsidóság káros szerepét, mint nálunk. Ugyanakkor mégis a közép-európai rasszista zsidók vezetők a legagresszívebbek. Nem mindig volt ez így. Évszázadokkal ezelőtt a magyarországi zsidók jó része még akart és tudott is magyar lenni, tisztelte és védte hazáját. A XIX. század végétől azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Jól látja Németh László: ma már ,,a zsidóság semmitől nem fél annyira, minthogy helyzetébe belenézzen." A zsidó Tábor Béla is helyesen állapította meg, hogy ,,a zsidóság nagy belső forradalma nélkül" már nem lehet elérni a lelkek békéjét. Mindketten arra a terjedő felismerésre utalnak, hogy a zsidóság ma már tulajdonképpen se nem vallás, se nem faj (ezért nem akarják elfogadni a kisebbségi, vagy más szociológiai meghatározást), hanem majdhogynem foglalkozás: tényleg egy új uralkodóosztály. Minél inkább meghátrálnak előttük, annál agresszívebbek. Ők ugyanis - ahogy a történelem, de napjaink eseményei is bizonyítják - csak az erő nyelvén értenek. Rasszista képviselőik nyilvánosan hirdetik, hogy a cél az Orbán-kormány megdöntése, s mivel az eddig módszereik sikertelenek voltak, érezhetően tolódnak a polgárháborús megoldás felé, azon elvadult ellenzékiek vezetésével, akiknek nem a politika színpadán, hanem börtönben lenne a helyük. (Részben ez is a Fidesz-KDNP-kormány hibája, mivel az elszámoltatást csak ígérte, de nem hajtotta végre; ezek az erők most a fejére nőnek, s ha helyzetbe kerülnek, nem kegyelmeznek nekik). A ,,civilek" és az ellenzék ,,Orbán, takarodj"-ot ordítanak, az USA-t és Norvégiát éltetik, de önmagukat leleplezve, hallgatnak róla, hogy kiket akarnak hatalomra juttatni. Amikor a bátrabb riporterek megkérdik őket, hogy a mikrofonba fejtsék ki, mit akarnak, akkor hirtelen elvesztik a hangjukat. E hallgatás a legbeszédesebb, mert fizetett ellenzékiségre utal. Azok szervezik és fizetik őket, akik valójában minket, a nemzeti elkötelezettségű pártokat, erőket, s a kétharmadot akarják megdönteni, kiszorítani a hatalomból! Nem demokratizálódás, hanem hazai és külföldi összeesküvéssel előkészített puccskísérletek szemtanúi vagyunk.

Azt nem szabad akadályozni, vagy tiltani, hogy az utca politizáljon, mert a nép kiszorítását jelentené a politikából. A békemenetek is az utcán zajlottak. De a közélet nyugalmának biztosítására akadályozni és tiltani is lehet, hogy az utcát, az országutakat, önmagukat ,,civilnek" beállítva, idegen érdekeket képviselők uralják. A politika a nép előjoga, ezért neki az utcán és bárhol máshol nemcsak szabad, hanem kell is politizálnia, még akkor is, ha az utca vegyes társadalmi összetétele miatt esetleg nemkívánatos eseményekre is sor kerülhet. Vegye csak a nép a kezébe a saját ügyei irányítását, ha egyes erre választottak nemcsak nem teszik meg, hanem ellenében politizálnak. Azt persze tudni kell, hogy az utcán sok mindenki jelen van. Az alulfizetett munkás, az ellehetetlenített paraszt, a szemlélődő polgár, a munkanélküli, a proli, a kalandot kereső fiatalok, a kíváncsiskodó idősek, az újságíró, a bűnöző, a hajléktalan, a drogos, a prostituált, mindenki, a heves vérmérsékletűek és józanok, a népharag és a nép jóindulata, de ott van a fizetett provokátor is. Ahogy Veres Péter találóan megállapította, a demokrácia szólás- és szervezkedési szabadságot ad a népnek, de a nép ellenségeinek is. Ezért kellő óvatossággal kell viszonyulni az utcához.

Sajnos, a kétharmados erőknek nincs elég szervezettsége, sem meghirdetett világos eszményképe, nemzeti célja. Szerencsére a multikulturális ámokfutásban találomra felröppentett európai jelszavak mögött sincs erő, de megtévesztik az országokat, elérik, hogy ne lássák helyesen a helyzetüket, annak higgyenek, aki a fülükbe harsog, s a szervezett hazugság és idegen érdekek elhitetése lebénítsa az igazság iránti törekvésüket. Nálunk ehhez valamelyest hozzájárulhat az is, hogy a kormány a sok jó intézkedését nem mutatja be eléggé. Például, évtizedek óta nem volt rá példa, hogy az árak egyik évről a másikra ne emelkedtek volna, vagy csak egészen minimális mértékben, amit most láthatunk. Ez jórészt a rezsicsökkentésnek köszönhető. A három százalék körüli növekedés sem volt sűrű az elmúlt évtizedekben. Nemcsak érthetetlen, hanem egyenesen számon kérendő, hogy az ellenséggé vált ellenzék, és a nem magyar befolyás alatt álló hírközlő eszközök mindezt észre sem veszik. De akkor is hallgattak, amikor az MSZP-SZDSZ koalíció uralma alatt nem növekedés, hanem visszaesés volt, az államadósság nem lefelé tartott, hanem csúcsokat döntött, a foglalkoztatottság tekintetében pedig tartósan az utolsók között voltunk az EU-ban. Ezek a beszédes tények, mutatják, hogy kikkel állunk szemben. Volt miniszterelnökök, az SZDSZ utódpártjainak minduntalan előtérbe tolakodó vezetői itthon és külföldön az érdekeink ellen, országunk helyzetének súlyosbításán dolgoznak, ahelyett, hogy a helyes döntéseket támogatnák. Merkel kancellár arról is kioktatott bennünket, hogy ,,az ellenzék nem ellenség". Lehet, hogy az ő ellenzéke nem az, de a hazai ellenzékiek azzá váltak. Külföldi szövetségeseikkel együtt azért bántják a Fidesz-KDNP kormányt, mert van bátorsága magyarnak lenni, és - sajnos - azért bánthatják, mert nem volt bátorsága eléggé magyarnak lenni. (Ahogy az EU legnagyobb problémája is az, hogy nem mer európai lenni, hanem izraeli-amerikai befolyás alatt áll). Egyes képviselői hajbókolnak a rasszisták és ellenséges szövetségeseink előtt. Ez végzetes hiba és bűn. A feltétlenül felszámolandó korrupcióval és urizálással való kölcsönös vádaskodás arra is szolgál, hogy a rasszista sajtó segítségével elterelje a figyelmet a létfontosságú kérdésekről. Ezért csinálják és csináltatják.

Sűrűn halljuk azt is, hogy Magyarországon ,,hite, meggyőződése, vagy származása miatt senkit sem érhet hátrány". E szépen hangzó jelszóval nagyon nagy bajok vannak. Mindenekelőtt az előzőleg jellemzett körülmények miatt megvalósíthatatlan. Ugyanis, ha bizonyos kisebbségekhez tartozó személyeket felháborító és nyilvánvaló antiszociális és magyarellenes tetteik miatt bírálunk, velük együtt ugyanazok a kormánytényezők és hírközlő eszközöket uralók támadnak ránk, akik a fenti kijelentést büszkén hangoztatják. Ezzel okszerűen összefügg, hogy sohasem a magyar többségre, hanem kisebbségekre és másságokra vonatkozóan hangzik el. Végül pedig, nem sokat ér, ha nem teszik hozzá, hogy hite, vagy származása miatt előnyben sem részesülhet senki. Ez utóbbi gyakorlati megakadályozására a hatalomra kerülők semmit sem tettek és tesznek, ellenkezőleg, igaz, hogy nagy hazai és külföldi nyomás alatt, de inkább elnézik. E folyamat már zajlott szocializmusban is, a kapitalizmusban még gátlástalanabbul folyik. Ennek okán késedelem nélkül - robbanást megelőzendő - módosítani kell a törvényeket, s megsemmisíteni az ennek ellentmondó gyakorlatot és az idegen ihletésű törvényi rendelkezéseket. BTK 334. paragrafusa, például, így rendelkezik: ,,Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Helyes rendelkezés, de olyan, mintha nem is lenne, mert nem tartatják be. Viszont a holokauszt tagadásáért a 269/C paragrafus szerint három év jár, s azt be is tartatják. A magyar nemzeti jelképek megsértéséért egy év, a holokauszt tagadásáért három év: jelenleg ez a gyalázatos jogi különbség más formákban, de azonos arányban uralkodó a társadalmi élet egyéb területein is. E természetellenes állapotnak az eredménye, hogy mára ,,az egyenlőbbek" halmozottan előnyös, a magyarok pedig halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek. Ennek megszüntetése a magyar társadalom mélyen gyökerező, egységes és robbanásveszélyes igénye, akkor is, ha ezt kevesen mondják ki. A hazafi politikusoknak és államférfiaknak azonban erre rá kell érezniük. Önmagában azért, mert valaki zsidó és méltó állampolgár, tényleg nem eshet semmiféle bántódása, de erkölcstelen és a magyarokra megalázó, ha ebből előnyt kovácsol. S mivel éppen erre tapasztalható túlságosan is gátlástalan és rendszeres törekvés, a kormány magától értetődő feladata, hogy ennek véget vessen. Ám ennél nem kevésbé fontos erkölcsi-politikai törvény, hogy önmagában azért, mert valaki magyar és méltó állampolgár, kimondja és kiáll az igazság mellett, olyan kérdésben is, amely a rasszista zsidóknak és szervezeteknek nem tetszik, nem eshet semmiféle bántódása, nem szenvedhet semmiféle hátrányt! Mi több, ha ebben az országban létezhet előjog, az csak a magyarokat illetheti! Aki nem ehhez tartja magát - legyen az kormánytisztviselő, elismert tudós, művész, egyszerű állampolgár, vagy bárki - az nem méltó állampolgár.

Talán még kevesen veszik észre, hogy már-már élet-halál harcra kényszerítenek bennünket azok a nemzetidegen és külföldi erők, amelyek még e csonka hazát sem akarják magyarnak tudni. Mi több, sokasodnak a félreérthetetlen jelek, hogy sajátjuknak akarják, s ennek érdekében intézményesítik Magyarországon a magyarellenességet. Tegyünk róla, hogy ennek legyenek meg végre az emberbaráti, de érezhető következményei, s minden és mindenki kerüljön a megszolgáltan megérdemelt helyére.

Ha nyitott szemmel-füllel járunk, naponta tucatjával tapasztalhatunk az itt felsoroltaknál sokkal több baljós jelet, és nincs rá remény, hogy a közeljövőben változzon a helyzet. Ezért a hasonló jelenségeket még annak a kockáztatásával is keményen és szüntelenül szóvá kell tenni, hogy az érintettek felháborodnak és antiszemitizmust kiáltanak. Ha így lesz, azért teszik, mert nem érik, nem az a baj, hogy őrzik identitásukat, hanem, hogy ezt rossz eszközökkel, naponta és vádlón teszik. Ez pedig csakis tragédiához vezethet. E tragédiát mi el fogjuk kerülni, de szeretnénk, ha kölcsönös belátással és közös erőfeszítésekkel tehetnénk. Történelmünket áttekintve láthatjuk, a magyar megmaradást mindig veszélyeztették valakik, de mindent túléltünk. Most sem szabad borúlátóknak lennünk. Széchenyi a Hitelben írta «Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretem hinni: - lesz!" A baljós jelek ellenére nekünk is ezt kell hinnünk, de világosan tudatában kell lennünk, országunk csakis akkor marad magyar, ha e hitünk tudatosabb, egységesebb, bátrabb ország- és nemzetvédő tettekkel párosul.


A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.






Az áruló göncz

A helyzet lényegében kilátástalan volt…

Napra pontosan 70 évvel ezelőtt, 1945. február 11-én a szovjet csapatok által bekerített, katlanba zárt magyar és német honvédek Budán, a királyi vár területén gyülekeztek.
A helyzet lényegében kilátástalan volt, de a katonák mégis, a mégoly reménytelennek ítélt helyzetben is az utolsó csepp vérükig való harcot választották...

A budavári kitörés mai napig szélesebb körben ismeretlen fejezete történelmünknek. Az 1945 után berendezkedett kommunista történetírás ilyen-olyan partizán sztorikkal etette a társadalmat és gondosan elhallgatta a vörös hordák ellen küzdők hősies tetteit.

Pedig lenne, pontosabban van miről mesélni.

1945 februárjára a szovjet támadó sereg már elfoglalta Pestet és a budai oldal nagyobb részét. Egyedül a vár és a Gellért-hegy egyes részei maradtak európai, azaz magyar és német kézen. A harcok házról házra, utcáról utcára folytak, s míg a németek anno beleegyeztek Sztálingrád ostroma idején a civil lakosság evakuálásába, itt sem német, sem angol kérésre, az oroszok nem voltak hajlandóak belemenni ebbe.

A szovjetek végül három, összesen 30-40 km széles gyűrűt vontak a Budai Vár köré, amit közel fél millió katona alkotott. A hadműveleteket Malinovszkíj és Tolbuhin marsallok irányították, páratlan kegyetlenséggel és saját alakulataiknak sokszor értelmetlen feláldozásával.

Az iszonyatos túlerő végzetes iramban közeledett céljához. 1945. február 11-én, a még megmaradt német és magyar csapatok tagjai, kb. negyvenezren a vár területén gyülekeztek. Itt volt többek között Vannay László, aki a trianoni békediktátum végrehajtásának megakadályozására a húszas években részt vett a Rongyos Gárda megszervezésében, valamint 1938-ban a felvidéki és a kárpátaljai harcokban. De a védők között volt a 70 éves Prónay Pál is, a trianoni gyalázatot elutasító Lajta Bánság létrehozója, az egykori Rongyos Gárda alapító, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Sopron magyar terület maradt.

A korábbi felmentési kísérletek kudarcával az utánpótlási vonalak is elakadtak, így február 11-én, 17 óra 50 perckor, mikor már a lőszer is fogytán volt, a német parancsok, Karl Pfeffer Wildenbruch rádión a következő üzenetet küldte parancsnoksága felé: ,,Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltényünk csőre töltve. Budapest védői választhatunk a kapituláció, vagy a harc nélküli lemészárlás közt. Az utolsó harcképes honvédekkel offenzív módon új harci, és ellátási bázist keresek. Február 11-én a sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvételt Szomor-Máriahalom térségében."

Este háromnegyed nyolckor aztán Wildenbruch visszavonhatatlanul kiadta a parancsot a kitörésre.

Az akció előkészítéseként egy német kommandó magyar segítséggel lefegyverezte a Széll Kálmán téri orosz őrségét. 23.900 német (ebből 9.600 sebesült) és 20.000 magyar katona (2.000 sebesült), szinte nehézfegyverek, és páncélosok nélkül indult meg a jelre.

Egyes kutatók, és túlélők szerint több körülmény utal arra, hogy a kitörés főbb irányait, és az első hullám időpontját elárulták, mert az első méterek után minden addigit felülmúló szovjet tüzérségi pergőtűz fogadta a Bécsi kapunál a kitörőket. Az oroszok világító rakéták százait lőtték az összevonási pontok fölé, és gránátok ezreivel árasztották el a kitörési pontokat, útvonalakat.

Ezrek estek el az első órában...

A Vannay különítmény a kitörés kezdetén az Ostrom utcában gyülekezett, majd iszonyatos áldozatok árán tért nyertek a Szilágyi fasorig, ahol ismét elakadtak a II. gyűrű orosz erődrendszerében. Helmut Wolf a Feldherrhalle páncélosgránátos hadosztály alezredese ekkor parancsot adott, hogy a Vérmező-Kékgolyó utca felé kíséreljék meg az áttörést. Itt váratlanul siker koronázza a próbálkozást. Hajnalra a Budakeszi feletti magaslatokig jutottak.

Prónay, aki maga köré gyűjtötte sok vihart megélt ősz bajtársait, viszont nem jutott ki. Az öldöklő harcokban valamennyien elestek...

VIDEÓ- Cseh Tamás: Széna tér



A kitörés lendülete, energiája sokkolta az orosz csapatokat. Különösen hatott számukra, hogy nem állt le a kitörés az első hullám teljes lemészárlása után sem. A hírek hallatán helyenként kezdett pánik kitörni a soraikban és nem egyszer előfordul az, hogy a kitörés útjába eső házak elfoglalásakor, a bajtársaik hullahegyein átjutó és kézigránátokkal utat nyitó német és magyar harcosok elől az oroszok a harmadik, negyedik emeletről is az utcára vetették magukat...

Február 12-én reggel sűrű köd ereszkedett le a budai hegyekre. A Svábhegy, Remetehegy, Hármashatárhegy körzetében 2-3 ezres csoportokban a kitörés eredményeként 15-20 ezer katona várakozott, majd indult tovább nyugat felé. Azonban közülük nem sokan érhették el a megmenekülést jelentő német vonalakat, mert az oroszok, a magyar áruló partizánok - köztük Göncz Árpáddal és Apró Antallal - helyismeretének segítségével, rendre lemészárolták őket.

A német parancsnoki törzset egy villában körbe kerítették a lövegekkel és páncéltörőkkel felszerelt szovjet csapatok. Megadták magukat. Mindeközben ezreket morzsolt fel az újabb és újabb orosz akadályokon való áthaladás. 1945. február 13-án még mindig szórványos, de igen heves harcok folytak a budai hegyekben. Az összesen negyvenezer főnyi magyar és német katonából álló védőseregből, alig 800-an érték el a német vonalakat. Többségük, mintegy 80%-uk hősi halált halt, többen hadifogolytáborba kerültek. A szerencsésebbeknek civil ruhát öltve sikerült elvegyülniük a lakosság között.

A kiürült várba óvatosan kezdtek beszivárogni az oroszok. Aztán elkezdődött a féktelen szabadrablás...

A vár kazamatáiban maradt sok ezer sebesült ügyét úgy oldották meg, hogy néhány benzines hordót legurítottak és kézigránátot dobtak utána. Sokszor vasutasokat, villamoskalauzokat mészároltak le százával, mert egyenruhájukat pártszolgálatos uniformisnak nézték. A Várban berendezett hadikórház az érkezésükkor tele volt mozgásképtelen sebesültekkel. Őket egyszerűen lángszóróval égették őket halálra. A magyar nők számára megkezdődött a rémálom, szinte nem volt olyan nő, legyen az nyolc, vagy nyolcvan éves, akit ne erőszakoltak volna meg. Amit csak lehetett kiraboltak, felgyújtottak a vörös barmok. Híres magánkönyvtárak lapjai végezték seggtörlőként, múzeumok felbecsülhetetlen kincsei kötöttek ki Szovjetunióban. Az elhúzódó ostromot azzal magyarázták a felső vezetésnek, hogy nagy létszámú a védősereg. Ennek megfelelően sok hadifoglyot követeltek, így mindenkit összeszedtek, civil, öreg, nyomorék, csak a darabszámot nézték...

Kegyetlen idők voltak, kegyetlen idők jöttek...

Évtizedek múltak el hazugsággal, de ma már tudjuk, hogy ez az ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlet volt a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata. Mégis, még manapság is hallgatás övezi a történteket. Arról már nem is beszélve, hogy még ma is ennek a vörös hordának emlékműve áll Budapesten, a Szabadság terén

...





A HUN AZ ISTEN AJÁNDÉKA, ÉGI KŰLDETÉS
Cél nélkül nincs út, út nélkül nincs cél. Az igazán nagy győzelmet mindig lélek útján éri el az ember. A lélek útja az önismeret területén megy át. Hit nélkül az út a sikertelenségbe vezet. Aki mer az nyer, de csak abban az esetben, ha jól ismeri önmagát. A hun lélek gyökereit az ősök tanítása táplálja. A hun lélek olyan mint a sólyom, magasban száll, büszke és céltudatos. Az igazi erő a hit által biztosított lelkierő. A bátorság a lélekerő, a gyávaság a lélekgyengeség jele.. Az igazság megerősíti, a hazugság meggyengíti a lelket. Ne a nappalt, hanem az éjszakát világítsd meg a lámpásoddal. A hun hagyomány követése megerősíti, az idegen szokások utánzása meggyengíti a hun lelket.

Magyar Menedék - Ősmagyar
Lélektani alapkutatás az akarat és az érzelem világában, ahogyan a részek a tudnivalót és az életbölcsességet egésszé varázsolják a hunok eszmei és tartalmi világában: személyhez (istenfogalom), eseményhez, helyhez fűződően: az Atilla mondásai című írásban.

1. Istenhit, Üstengri, az Ég Ura törvényei

Egy égbolt és egy Isten van, üstengri, az Ég Ura: Életem legnagyobb eredménye az, hogy megtapasztalhattam, hogy az erős istenhit, a hűség és az elkötelezettség az ősök tanítása mellett sikerre és győzelemre vezet. Az istenhit az ember szellemi és lelki összhangjának a meghatározó feltétele. Istenhit nélkül az ember vakon, fegyvertelenül és sánta lovon indul a háborúba. Üstengri áldása nélkül az uralkodó élete sikertelenségre ítéltetett. Üstengri nem találomra adja áldását, az áldás jutalom, azok kapják, akik érdemesek rá. Aki a jótettek útját járja, rajta van Üstengri áldása. Csak az az uralkodó érdemli ki Üstengri áldását, akinek a tetteit a teremtés összhangjának a tisztelete vezeti. Üstengri törvénye, hogy minden, ami él fent és lent, elpusztul, meghal, legyen az ember, állat, növény, kőszikla, hegy, tenger, nap, hold, csillagok és birodalom, de ami elpusztul és meghal, idővel újjászületik és újra él. Üstengri törvénye, hogy a jótett, a jó szándék, áldásként, szerencseként visszaszáll az emberre, a rossz tett, a rossz szándék pedig szerencsétlenségként és sikertelenségként. Üstengri minden népnek meghatározza a küldetését. A hun küldetés az összhang megteremtése kelet és nyugat, lélek és szellem, az ember és a természet között. A súlyos sebsültek közül midig az erős hitűek maradnak életben. Nincs lehetetlen a hun uralkodó számára, ha rajta van Üstengri áldása. A hun harcos soha sincs egyedül, vele van Üstengri, mindig számíthat társaira és a mindenre odafigyelő tengrikút uralkodójára. A földi élet célja az égi élet. A földi élet feladata a lelki megnemesedés, a lelki meggazdagodás, a lelki felkészülés az égi életre. A jó szó megerősíti, a rossz szó meggyengíti, a káromkodás összetöri a lelket. Aki Isten nevével káromkodik, attól elfordul az Ég Ura.. Az összhang megvalósítása Üstengri egyik legfontosabb élettörvénye, az összhang a jó, az összhang hiánya a rossz. Az egészség a lélek, a szellem és a test összhangja, a betegség az összhang megbomlása. A virágok, fák, állatok, folyók, hegyek beszélnek. Sokat lehet tőlük tanulni. Üstengri üzenetét közvetítik. Az áldozati üst a hun lélek temploma, imáinkat és kéréseinket közvetíti. Az áldozati üstben az étel megszentelődik. Az üstben, a tűz és a víz összhangjával a kenyértészta megnemesedik, főtt tésztává és áldozati étellé válik. Az eső Üstengri életvize.

2. Életfilozófia, élettapasztalatok: az út, az összhang és a hun lélek
Cél nélkül nincs út, út nélkül nincs cél. Az igazán nagy győzelmet mindig lélek útján éri el az ember. A lélek útja az önismeret területén megy át. Hit nélkül az út a sikertelenségbe vezet. Aki mer az nyer, de csak abban az esetben, ha jól ismeri önmagát. A hun lélek gyökereit az ősök tanítása táplálja. A hun lélek olyan mint a sólyom, magasban száll, büszke és céltudatos. Az igazi erő a hit által biztosított lelkierő. A bátorság a lélekerő, a gyávaság a lélekgyengeség jele.. Az igazság megerősíti, a hazugság meggyengíti a lelket. Ne a nappalt, hanem az éjszakát világítsd meg a lámpásoddal. A hun hagyomány követése megerősíti, az idegen szokások utánzása meggyengíti a hun lelket. Újholdkor vetett mag gyorsabban nő, újholdkor született kisállat gyorsabban fejlődik, újholdkor indított vállalkozás sikeresebb. Újholdkor hozd a fontos döntéseket, a növekvő hold megerősíti a szellemet és a lelket. A vízben csodálatos életmisztérium tükröződik. A jó szóra, a jóindulatra a víznek lélekerősítő hatása van, a szitokra, a rosszindulatra a víz megzavarodik és a hatása lélekgyengítő. Ne szennyezd a vizet, élet van benne, ha beszennyezed megrontod, meggyilkolod és gyilkossá válsz. A tűz éget és pusztít, de ha megérted, világít, melegít és az ételed készíted vele. Ha leégett a házad, ne siránkozz, ne panaszolj, hanem építs egy szebbet. Nem a haláltól kell félni, hanem a félre siklott élettől. A hun regősének, a zene, tánc, a művészet szín és képvilága, a hun lélek ünnepének a megnyilvánulása. Az ember gyorsan megtanul beszélni, de nagyon lassan tanul meg hallgatni. Nyilván a sikertelen teljesítmény a leggyakrabban rosszul végrehajtott gyakorlatok következménye. Különböztesd meg mindig a jobbító szándékú ellenérvet és a vesztedre törő ellenséges véleményt, az előbbivel szállj vitába és tárgyalj, az utóbbit utasítsd vissza és semmisítsd meg. Levegő nélkül nincs élet, szabadság nélkül nincs hun. Az igazi barátságban az ember hű marad a barátjához, akkor is ha az gyengeséget és megingást mutat. Csak a meggondolt cselekedet és a vasakarat vezet sikerre. Becsület nélkül nincs hűség, hűség nélkül nincs becsület. A hun étel olyan, mint a hun regősének, a hun lélek tükröződik benne. A hun borban Üstengri üzenetet küld az életről, a halálról és a halál utáni újjászületésről. A hun anya a család életadó, melegítő napja. Égő fáklyával ne keresd a nyílhegyet a szénaboglyában. Ne a nappalt, hanem az éjszakát világosítsd meg a lámpásoddal. Minden rosszban van valami jó, javítsd ki a rosszat és a jóra összpontosíts. Megerősít, ha szembe úszol az árral. Aki nem viseli el a sorscsapásokat, nem erősödik meg soha. Ép lélekben, ép test. A lelki egészség a testi egészség elengedhetetlen feltétele. A sikeres élet titka, a fontossági sorrend betartása. A legfontosabb dologra összpontosíts, a kevésbé fontos tényezőket tedd a megfelelő helyükre. A legtöbb ember azzal rontja el az életét, hogy a kevésbé fontos dolgokkal foglalkozik. Egy uralkodó számára, a népe érdeke határozza meg a fontossági sorrendet. A hangyaszinten gondolkodó ember, nem a fától, hanem a fűszáltól nem látja az erdőt. A vízhez hasonlóan, a tűzben is benne van az élet misztériuma. A tűz ugyanúgy lehet a tűzvész, pusztulás és halál, mint a fény, az élet, az újjászületés és az arany kiolvasztásának az eszköze.

3. Az élet harc és háború
Az élet harc és harc az élet. Ne add fel soha! Csak az veszít, aki elveszti hitét és elfogadja magában a vereséget. A harc célja az életösszhang megteremtése. Az élet örökös háború az egészség és a betegség, a meleg és a hideg, a napfény és a felhő, a világosság és a sötétség, a szabad élet és a korlátozott élet között. A hit a harc sikerét biztosító lelki erő. Ha elvesztesz egy csatát, nyerd meg a következőt és legfőképpen nyerd meg a háborút. Minden nép számára a nemzeti lét alapkérdés ugyanaz, saját maga akar-e maradni és megtartja ősi örökségét, nemzeti azonosságát, vagy elfogadja inkább az alávetettséget és feladja önmagát. A legjobb fegyver a lélek fegyvere. Kétféle háború van, lelki síkon vívott és csatatéren vívott háború. A lelki síkon vívott háború eredményesebb, mint a csatatéren vívott háború. A sólyom nem vadászik szúnyogra, és az oroszlánt nem érdekli az egércincogás. A számbeli gyengeségedet a katonáid lelki erejével egyenlítsd ki. A csoda a bátrak jutalma. Az ajándék, a figyelmesség, a nagyvonalú megvendégelés a lelki hadviselés fontos fegyvere. A belső ellenség mindig veszélyesebb, mint a külső. Soha ne engedd teret nyerni, a végzetet hozza rád. A sólyom nem tárgyal a keselyűvel, az oroszlán nem tárgyal a sakállal, a hun nem tárgyal a hamis és rontó szándékú ellenséggel. A véres csata nélkül vívott lelki háborúban légy erősebb, de soha ne alkalmazz alattomos, Üstengrinek nem tetsző módszereket. A legmagasabb szintet elérő hun harcos, a sasíjász a lélek, a szellem és a test összhangjának harcosa. Az a harcos válhat csak íjásszá, aki képes azonosulni a sasíjász út törvényeinek a követelményeivel. A sasíjász út, az istenhit, a becsület, a hűség, a tisztelet és a vitézség útja. A sólyomban már fióka korában benne van a repülés képessége, de a hosszú repülési gyakorlatok után válik csak igazán sólyommá. A sasíjászban is benne van a képesség, de csak hosszú és nehéz gyakorlatok után válhat igazi rendíthetetlen sasíjásszá. A legnagyobb siker az életben, amikor az ember minden nehézséget legyőzve megvalósítja gyermekkori álmát. A sólyom azért sólyom, mert sólyomként viselkedik, hasonlóan a sasíjászhoz, aki azért sasíjász, mert sasíjász becsülettörvények szerint viselkedik. A háborúval a hadvezér üzen, lényeges, hogy üzenete világos legye. Soha ne tárgyalj báránybőrbe bújt sakállal, csak a fegyverek nyelvén beszélj vele. Nem az a nagy nép, amelynek nagyszámú a lakossága, hanem az, amely tűzön-vízen át hű marad ősi örökségéhez és megtartja nemzeti azonosságát. Mi hunok létszámra sokkal kevesebben vagyunk, mint a rómaiak, a bizánciak vagy a gótok, mégis erősebbek vagyunk, mert hunok maradtunk. A rómaiak, a bizánciak lelki síkon áruikkal, kereskedőikkel, papjaikkal, kényelmesnek, szórakoztatónak tűnő életmódjukkal háborúznak ellenünk. Ha mi római és bizánci árukat használnánk, ha római és bizánci módra öltözködnénk, étkeznénk, imádkoznánk, gondolkodnánk és viselkednénk, akkor megszűnne hun azonosságunk, lelkileg legyőztek, meghódítottak és leigáztak volna bennünket. Ha hunok akarunk maradni, csak lelki síkon vívott háborúval védhetjük meg magunkat. A félelemkeltő hun hadsereg, a lelki síkon vívott háború legjobb fegyvere. A párbajban és a háborúban először lelki síkon légy az erősebb és a végső győzelem a tiéd. A sikeres lelki síkon vívott háború legfontosabb feltétele, a félelemkeltő hadsereg és a tiszteletet kiváltó hadvezér együttes megnyilvánulása. Aki soha nem harcol, az soha nem győz. A hunok háborút kezdhetnek a diplomácia sikertelensége miatt, de a háború is szükséges lehet a sikeres diplomáciához. Nemcsak a háborúban, de a békében is a kardot élesen kell tartani. A hun győzelem egyik alapfeltétele őt kérdésre adott válasz: kivel, hol, mikor, miért és hogyan? Az állandó kemény munka és gyakorlat a békeidőben is feltétele a háborús győzelemnek. A béke nem más, mint két háború közötti szünet, ezért békében készülj a következő háborúra. Jobb egy jó háború, mint egy rossz béke. Csak akkor indíts háborút, ha meg tudod nyerni. A háborúban azok a harcosok küzdenek a legjobban, akik hisznek az igazukban. Győztes háborút csak erős hittel vívhatsz. Csak erős hittel képes a harcos önfeláldozó hőstettek végrehajtására. Erős hit nélkül nincs győzelem! A gyenge hit vereséghez vezet! A jó harcosban mindig erős a hit; hit Üstengriben, hit az uralkodásban, hit a nemzetben. Ha túl távoli a cél, közelítsd meg és találd telibe. Soha ne siránkozz, és ne panaszkodj, a panaszkodó ember mindig vesztes ember. Az erős lélek a panaszkodás helyett megoldja a problémáját. Az emberek és a népek között állandó háború folyik. A béke nem más, mint a győztes akaratának az érvényesítése, a vesztes békés eszközökkel való kifosztása. Az igazi győzelemnek ára van, aki nem fizeti meg alul marad. Sánta lóval ne versenyezz, sánta lélekkel ne háborúzz. A háborúban, az erős hitűekkel szemben, a gyenge hitűeknek nincs esélyük.A csata után, add meg a végső tiszteletet az elesetteknek, legyenek azok a saját katonáid, vagy az ellenségeid. A sólyom a Nap madara, a Nappal a hátában támad, a Nap segítségével győzedelmeskedik.

4. Rómaiak, bizánciak
Jobb hunnak lenni, mint rómainak. A római a legyőzöttből rabszolgát, a hun szövetségest csinál. A rómaiakban megvan az az erő, amely megengedi, hogy behunyják a szemüket más népek általuk okozott szenvedései felett. A rómaiak tökéletesnek hiszik magukat és éppen ezért nem is tökéletesek. A rómaiak a kivágott erdők helyén márványpalotákat kőépületeket hagynak maguk után, a hunok meghagyják az erdőket és az erdők tiszteletét hagyják maguk után. A rómaiak nem értik meg a hunokat, a felsőbbrendűségérzése fátyolt borít a szemükre, nem látják a lényeget az életben, hiányzik belőlük az együttérzés, a mások megértésére való törekvés. A hun ruha a lovaglásra, a római a gyaloglásra való. Az önző anyagi és testi vágyaikat követő rómaiak soha nem értik meg a kereszténységet, mert Jézus Krisztus tanítása szerint a kereszténység elsősorban a lélek útja, a szeretet és az együttérzés vallása. A hun Üstengri-hit közelebb áll Jézus Krisztus szeretet-tanításához, mint a római püspökök és főpapok vagyonszerzése, hatalmaskodásra, bűntudatkeltésre és megtévesztő külsőségekre alapozott álszent vallásossága. A püspökök és főpapok nem az Istenhez közeledő jótettek útját követik, hanem az Istentől eltávolodó rossz tettek útját a végtelen önzésükkel, hatalom és vagyon éhségükkel, embertelen érzéketlenségükkel. A hunok íjjal és karddal, a bizánciak hittérítő papokkal és kereskedőkkel háborúznak. A hunok számára teljesen világos, hogy a bizánci hittérítés fő célkitűzése a lelki hódítás, a hun lélek megtörése, alávetése és a bizánci érdek szolgálatába való állítása. A bizánci papok álságos hittérítési módszere a lélekrontó bűntudatkeltés.

Mindent bűnnek kiáltanak ki, mely az évezredes azonosságunkat és műveltségünket meghatározza: az ősi istenhitünket, hagyományainkat, legendáinkat, őseink tiszteletét, szokásainkat, ünnepeink megtartását, rendíthetetlen harcos szellemünket, az uralkodáshoz való hűséget. Tervük a hun műveltség, a hun jelleg teljes megszüntetése és kiszolgáltatott nemzeti
értékektől megfosztott hun lélek beolvasztása a uniformizált, papokat és a bizánci császárt kiszolgáló lelki rabszolgaságba. A sólyomlelkű hun számára a becsület egy szilaszilárd, megmásíthatatlan lelki érték a rókalelkű bizánci számára a becsület egy alkuba bocsátható, megvásárolható hamis áru. Inkább higgy egy éhes farkasnak, hogy nem falja fel a bárányt, mint a kedveskedő bizánci ígéretének. A szőlőlé borrá, a fiatal hun hős vezérré, a fiatal bizánci hamiskodó kufárrá változik. A bizánci szava és esküje olyan, mint a szélben felszálló füst, gyorsan eloszlik és eltűnik.

5. A hun vezér tulajdonságai, a vezetőképesség

A hun nemzetnek olyan vezetőkre van szüksége, akiknek minden képessége megvan arra, hogy a hunokat úgy békében, mint háborúban sikeressé tegyék. Egy jó vezető kiképzéséhez hosszú évek tapasztalatai, sikerei és kudarcai szükségesek. A sikertelenség és a kudarc az egyik legjobb tanítómester a sikertelenségben és a kudarcban való felülemelkedés lényeges vezetői jellemvonás. A jó vezető erős önismerettel bír, önismeret nélkül gyenge a hun vezér. Az önismert a bölcsesség és a siker kapuja. A legnagyobb csatát a hadvezér mindig saját maga ellen vívja, a legnagyobb vereséget is saját maga ellen szenvedi el. Lelki, szellemi és testi erő Üstengri áldásával összefűzve a hun vezér leghatásosabb fegyvere. A hun vezér helyett tettei beszélnek. A
csatavesztésnél sokkal rosszabb a becsület elvesztése. Nagyon is fontos a jól felhasználható hírszerzés, mert az sok esetben majdnem mindenkori győzelem fele. Egy jó vezető a megszerzett képességét továbbadja legtehetségesebb fiatal harcosoknak. Tanítja őket és biztosítja a hun jövő számára a folytonosságot. A vezér, aki mindig egyetért a tanácsadóival, csak középszerű tanácsokat kaphat. A vezér, aki rossz kérdéseket tesz fel, csak rossz válaszokat kaphat. Egy vezér nem győzhet, ha az idegei legyőzik. Egy jó vezér hisz nemzete igazában és legyőzhetetlen sólyombátorsággal és rendületlen hittel küzd a győzelemért. Az önző, beképzelt ember soha nem lehet sikeres vezér.Egy hun vezér soha nem kicsinyes és nem tűri el a kicsinyességet a
környezetében. A nemzet fennmaradásáért és jólétért való áldozatvállalás határozza meg a vezér igazi nagyságát. A vezér, aki együtt iszik és szórakozik a harcosaival, megszűnik vezérnek lenni. Egy jó vezér soha nem veszi magát túl komolyan, de elvárja, hogy a környezete komolyan vegye őt. Egy gyenge vezér gyenge emberekkel veszi magát körül, az erős vezér erős emberekkel. Egy
nagy sikereket elért vezérnek számolnia kell a környezete irigységének és féltékenységének a megnövekedésével. A hun vezérnek már korán meg kell tanulnia, hogy a nehézségekkel való bátor szembenézés a legjobb győzelemre vezető gyakorlat. Egy sikeres hun vezér tanul a kudarcokból és többé nem követi el. A versenyszellem mindig előre visz. A merész és a jobban felkészült vezér kezdi meg a csatát, kezdeményez s az ellenfelet védekezésre kényszeríti

Minden döntésben kockázat van.. A jó döntésben mindig mérlegelni kell a kockázat arányát. A kiszámított kockázat elfogadható, a vak és kiszámíthatatlan kockázat azonban sohasem. Ha nem megfelelően felkészített emberekre bízzuk a döntést, a hiba elkerülhetetlen. A jó vezér soha nem rohan fejjel a falnak, se az ellenfélnek. Ha a vezér nem biztos a győzelemben, ne vigye háborúba a katonáit. A hun harcosnak meg kell mindent valósítani a csatatéren, amit a vezér elvár tőle. Egy jó vezér soha nem kér olyat az embereitől, amit nem képesek megvalósítani. Egy bölcs vezér csak olyan nehéz feladatot bíz a harcosokra, amelyhez képesek felnőni, amelyből nemesednek. Nagyobb és nagyobb felelősségvállalás alakítja ki a harcosokban a vezérré válás képességét. A nehézséggel, kihívással, veszéllyel szembeni bátor szembenézés a hun lélek alapvető tulajdonsága. Ha könnyű lenne vezérré válni, mindenki vezérré válna. A vezér kockázatot vállal, ha egy tapasztalatlan harcosra bízza a nehéz feladatot, de ez az ára, hogy a tapasztalatlan harcos tapasztalttá váljon. A bölcs vezér nem indít háborút, ha a célt diplomáciával is elérheti. A hunok azért erősebbek, mint az ellenfeleik, mert jobb a vezetésük, megbíznak a vezéreikben. A jó vezér
megérteti a harcosaival, hogy a nemzeti célok megvalósítása a legjobb út az egyéni célok megvalósításához. A hun siker egyik fontos titka, hogy a harcos pontosan tudja, hogy mit vár el tőle a vezére. Ha a harcos nem ismeri a célt, sohasem tudja meg, hogy elérte azt. A legnagyobb kockázatot igénylő célkitűzések mindig jobb eredményt hoznak, mint a teljes biztonságra törekvő
célkitűzések. Mindig azokat a harcosokat kell vezérré kinevezni, akik nemcsak harcosként, de emberként is bizonyítottak. A jó vezér nem szerencsével, hanem kemény munkával éri el a jó eredményt. A megosztott kockázatvállalás megerősíti a vezér kapcsolatát a harcosaival. A jó vezér a csatában elől harcol és példát mutat a harcosoknak. A bölcs vezérben megvan az a képesség, hogy a megfelelő kérdéseket a megfelelő időben tegye fel. Csak akkor születnek nagy dolgok, ha merészen szembe nézünk a nehézségekkel, ha szükséges a halállal is.

A halál egy kitűnő tanítómester és megbecsüli azokat, akik bátran szembenéznek vele.

6. A vezető képességet meghatározó legfontosabb tulajdonságok:
1. Hit, 2. Hűség, 3. Lelki erő, 4. Döntésképesség, 5. Felelősség, számadás, 6. Önbizalom, 7. Céltudatosság, győzelemvágy, 8. Időzítés, 9. Megelőzés, előérzés, 10. Együttérzés, 11. Hihetőség, hitelesség, 12. Kitartás, szívósság, 13. Fontossági sorrend, függőség, 14. Törődés, segítőkészség, 15. Elkötelezettség, 16. Önismeret, emberismeret, 17. Dicséret, kitüntetés, 18. Öntetszelgés, önzés, 19. Összefogás, 20. Összetartozás.

Ugyanazzal a fő céllal, hogy megismertessem és lehetőség szerint meg is kedveltessem az alapismeretek könnyű elsajátítása mellett mondásaival a hun Fejedelmet, akinek gondolatai bizony a mi gondolataink, - hajtok fejet. Csak – kizárólagos értelemben, hálával tartozunk a szerző kutató tudós vitéz Dr. Robert Gyula Cey-BERT professzornak, hogy paletta közelbe hozta a Hun Birodalmat, Atilla életét és uralkodását - legfontosabb meglátásaival.

Isten áldása legyen e drága magyar közkincsen!
Pásztori Tibor Endre:







Rajtad áll, háború marad vagy béke jön!
Emlékeztető elődöm, ATILLA nagy királyra, aki egyben példaképem. Tisztelője és követője vagyok
Atilla 6 évig volt távol otthonától, hogy megszervezze a Nagy Hun Szövetséget, amely 24 törzsből állt.
Ma még nagyon keveset tudunk az életéről és életútjáról, de azt tudjuk, hogy nálunk mindent elferdítenek és hazudnak róla. Még azt is állítják Atilláról, hogy testvérgyilkos volt! Ez azonban nem igaz, ez hazugság!. Mert ha mindez igaz, akkor nem szerették, nem követték volna és nem állnak ki mellette az emberek.
Nem tudja megszervezni azt a nagy Hun Birodalmat, melynek vezetője és királya volt. Tudjuk, hogy a legnagyobb Hun király volt. 13 királynak 30 hercegnek és számtalan hadvezetőnek volt a királya, akik felnéztek rá, s hűségesen követték, mert imádott nagy királyuknak tartották. A legigazságosabb és legbátrabb király volt, akit a történelem során megismertem! Birodalma a Jeges- tengertől a Fekete-tengerig, a Rajnától a Keleti-Kárpátokig ért. A mai ember számára világos, hogy a Római Birodalom az embereket rabszolga sorba, kizsákmányolás és létbizonytalanságba tartotta. Ez a mai napon, a jelen rendszerben is érezhető és tapasztalható. Halálát ugyanaz a Római Birodalom idézte elő, amely Jézus halálát is. Ezt azért lehet kijelenteni, mert ma már világos kell, hogy legyen minden ember számára, hogy bizony a Római Birodalom a mai napig fennmaradt, sanyargatja a népeket, pusztítja az emberiséget és az emberiség életterét.
Bár Atillának 6 éve volt, hogy felállítsa a nagy Hun Szövetséget, ma viszont nem áll rendelkezésünkre ennyi idő, hogy megszervezzük a Hunok Nagy Szövetségét! Nap mint nap látjuk, hogy minden felől támadják népünket és ahol érik pusztítják! Ezt a pusztítást megállítani, csak egységben a Hunok Nagy Szövetségével vagyunk képesek! Én a Hunok Nagy Szövetségének vezetője háborúban készülök, mert háború van! Háborúban kell készülni a békére, melyet küldetésemnek tartok! Akik úgy gondolják, hogy velem, vagy velünk tartanak, a Hunok Nagy Szövetségével, azok keressék velem a kapcsolatot és tartsanak velem, hogy együtt meg tudjuk teremteni, elhozni az oly régen várt függetlenséget, szabadságot és békét! Bevezetőként ennyit kívántam ma veletek, önökkel megosztani.
Emlékeztetőül Atilla nagy király történelmét olvashatjátok. N B

ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA. Kérdések és válaszok.

Ki lett a Hunok királya Ruga után? ATILLA lép trónra öccsével együtt 434-ben. Atilla öccsének neve: BUDA. Hallottál-e már valamit Atilláról? Mikor elõször hallottam a nevét, úgy mondták, hogy az Isten ostora volt, és megmutatták nekem azt a gyönyörû festményt amely Raffaello munkája és az eredetije a Vatikánban van.

Mit ábrázol ez a festmény? Atillát Hun seregével Róma elõtt és I. Leó pápát, amint eléje járul békét kérni. A legérdekesebb ezen a képen az, hogy Leó pápa mögött, az égbõl hatalmas pallosokkal a kezükben, Péter és Pál száll alá Atilla ellen, és úgy tanították nekem, hogy Atilla azért fordult vissza Rómától, mert megijedt az égbõl alászálló, kardforgató két szenttõl. Nagyo jó, hogy megmutatták nekem ezt a képet, mert ekkor határoztam el, hogy megismerem Atilla igaz történetét.
Miért pontosan e kép látása vitt erre az elhatározásra? Hiszek Istenben és az Õ mindenrõl gondoskodó jóságában, de nem hiszem azt, hogy az Õ égi birodalmában vannak karddal ölõ szentek. Nem hiszem, hogy az égbõl rossz jöhet. Így ez a kép is az emberi gonoszság terméke, mely azt akarja a nézõben megerõsíteni, hogy a rómaiak fõpapja égi védelem alatt áll, aki pedig ellene van, azt az égi szentek karddal megölik.
Fõképpen pedig azt a hiedelmet akarja beültetni a nézõ tudatába, hogy a Hunok és Atilla Istentõl elítéltettek, tehát megvetendõk. Miután ismerem a Magyarok történetét és tudom, hogy honfoglaló õseinket is pogánynak és istentelennek nevezték a nyugatiak úgy gondoltam, hogy ez a megvetés tulajdonképpen Atillai örökségünk. Kutatni kezdtem tehát Atilla és a Hunok igaz történetét.
Ruga halála után lett Atilla a Hunok királya. Mit tudsz Atilla uralkodásáról? Atilla nagyságát csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha megismerjük a Kelet és Nyugatrómai Birodalmaknak azon történéseit, amelyek az Õ uralmának idejét megelõzték.
Milyenek voltak ezek a történelmi jelenségek? Már említettem Aetiust, aki a Ravennai udvar intrikái elõl Rugához menekült. Ennek a menekülésnek az okán kell kezdeni az események ismertetését.
Mi volt a menekülés oka? Már említettem, hogy Aetius 60 000 Hun harcossal segítségére ment a Ravennai udvart megtisztító és a keleti császárság által trónbitorlónak minõsített János császárnak. Tudni kell azt is, hogy miért ment Aetius egy trónbitorló megsegítésére?
Hát miért is? Aetius híven szolgálta a római érdekeket. Anyja római volt, de apja Pannoniában született, aki elvette egy római patricius család leányát. Aetius apjáról írják, hogy Hun vagy gót származású volt, de a római légiók magasrangú tábornoka lett (mestro de milicia) és Afrika grófja rangot viselt. Galliában esett el és Aetius örökölte apja magas rangját is.
Mind a ketten híven szolgálták a Római Birodalom érdekeit, és Aetius azért támogatta a trónbitorló János császárt, mert az meg akarta szüntetni a kétfelé szakadt, lezüllött birodalom két császári udvarát és egyesíteni akarta a birodalmat.
Miután János trónbitorlót megölte az udvari intrika Aetius beérkezése elõtt, Aetius a Hun sereggel Galliába megy rendet teremteni, majd visszatér Ruga udvarába. Innen mint galliai gyõzõ megjelenik a ravennai udvarban, de ott nyíltan árulónak kezelik és nem adnak neki kellõ tiszteletet.
Ki volt itt a Nyugatrómai császár? III. Valentianus volt, de ennek anyja Placidia kormányozta a birodalmat az õ hûséges intrikusaival, akik összejátszottak a Keletrómai Császárság fõvárosában Konstantinápolyban székelõ keleti udvar züllött udvaroncaival és eunuchjaival. Szét akarták bomlasztani a Hun birodalmat.
Hogyan akarták ezt végrehajtani? Ismerni kell a Hunok társadalmi rendszerét. Ugyanis a törzsekbõl álló Hun nép mindegyik törzsének, nagycsaládjának meg volt a maga uralkodója, vezetõje, aki elismerte a központi királyság felsõbbségét, de a központi vezetés és szervezet tiszteletben tartása és engedelmes szolgálata mellett teljes önállóságot élvezett.
Tehát szabadon kereskedhetett terményeivel és értékeivel teljesen függetlenül a központi hatalomtól. Ezt a különleges és a rómaiaknál ismeretlen társadalmi helyzetet akarták a bizánciak arra felhasználni, hogy a hozzájuk közelesõ Hun törzseket fellázítsák a központi hatalom ellen. Gazdag ajándékokkal halmozták el a kiszemelt Hun törzsek vezetõit. Szövetségre hívták õket, és bizony voltak olyanok, akik titokban megállapodtak a bizánciakkal.
De a keletiek ezt a bomlasztó munkát a ravennai udvar teljes jóváhagyása mellett végezték, és így a Nyugatrómai Császárság is résztvevõje, cinkosa és a fizetésben is osztozó társa volt a bizánci maffiának. Mikor Ruga visszahelyezte Aetiust katonai méltóságába és a ravennai udvar kénytelen volt legfõbb katonai parancsnokká kinevezni Aetiust, Aetius leleplezi Ruga elõtt ezt az egész összeesküvést a Hun központi hatalom ellen, és így Ruga tudomására kerülnek azok a Hun törzsek is, akik így a rómaiak oldalára szegõdtek.
Miért leplezte le Aetius ezt a Hunok ellen irányuló, közös római összeesküvést? Aetius a Hunok udvarában nevelkedett és nemes származású volt. Valószínûleg apja Hun vére is erõs volt benne, de másrészt tisztán látta a Római Birodalom helyzetét. Tudta azt, hogy ha ebben a válságos pillanatban a Hunok megtámadják a Római birodalmakat az menthetetlenül elpusztul.
Miért volt Róma válságos pillanatban? A Keletrómai Birodalom körül volt véve ellenséges népekkel, akik nagyrészt Hunok voltak. A Nyugatrómai Birodalom elnyomott népeinek mindegyike pedig forradalomra készült. A burgundiak szervezkedtek az ellenállásra, a bretonok kikiáltották függetlenségüket, a vizigótok ugyanígy tettek, az Ibériai-félsziget lakóit az ún. suevok szervezték a rómaiak ellen, Galliában nyílt forradalom volt.
Aetius tehát leplezve a Hunok elleni összeesküvést azonnal és gyorsfutár útján azt tanácsolta Theodosius bizánci császárnak, hogy kezdje meg a béketárgyalásokat a háborúra készülõ Hun királlyal. Theodosius engdelmeskedett is és azonnal kinevezte békeköveteinek Plinthast és Epigeniót, akik azonnal útra keltek a Hun királyi udvar felé..
Ugyanekkor pedig Aetius biztosította hûségérõl Rugát, a Hunok királyát, akinek bizalmát megnyerte az összeesküvés leleplezésével, és így biztos volt afelõl, hogy a Hunok nem fognak támadni a Nyugatrómai Birodalom ellen.
Hogyan sikerült a békekövetek útja? A bizánci békekövetek útra keltek lóháton a Hun király udvara felé. A Duna mentén haladtak felfelé, és valószínûleg a mai Esztergomi Dunakanyar mentén a Pilisi területekre igyekeztek.
Elértek oda? Nem kellett nekik odáig menni, mert útközben már a Hun határõrség vette kíséretébe õket, és közölte velük, hogy a Hunok királya MARGUS-ban székel jelenleg és oda kell menniök. Hol van ez a helység MARGUS? A mai Belgrád közelében lévõ Dubrovica helyén volt.
Miért ment oda a Hunok királya? Azért, hogy elfoglalja a Száva és a Dráva között fekvõ és akkoriban Alsó Pannoniának, vagy PANNONIA SEGUNDA-nak nevezett római területet az Aetiussal kötött megállapodás szerint.
Felkeresték-e itt a bizánci békekövetek a Hunok királyát? Felkeresték, illetõleg lóháton odaértek. A király szintén lóháton ülve fogadta õket, és igen nagy volt a bizánci békekövetek csodálkozása e fogadásnál.
Azon csodálkoztak, hogy a Hun király lovon ülve fogadta õket? Azon is, de ez a kisebbik meglepetés volt. A nem várt dolog az volt a küldetésükben, hogy nem Rugával találták szemben magukat. Ugyanis Ruga röviddel azelõtt meghalt, és a bizánci követek elõtt ott jelent meg elõször, lóháton, harcosként a Hunok nagy királya: Atilla.












Itt vehetitek fel velem a kapcsolatot

hnsz7@freemail.hu

Figyeljétek a Turul madár érkezését, a tudás népének újjá születését!

Ez már háború!
Közmunkásokat toboroznak katonának – kötelező megjelenniük

Kötelező a megjelenés azon az állásajánlaton, melyet nemrégiben kaptak megyénkben is a közfoglalkoztatottak. Ha megfelelnek a toborzón, szerződéses katonák lehetnek. Ha nem fogadják el az állásajánlatot, hónapokra kiesnek a közfoglalkoztatotti rendszerből, elveszítik mostani munkájukat.

„Kulturális közfoglalkoztatásban alkalmaznak: nem füvet nyírok, egy önkormányzatnál szervezek rendezvényeket. Mindezt havi bruttó 67 ezer 500 forintért. Huszonéves fiatal nőként, alig több mint ötven kilogrammosként mit akarnak velem a katonaságnál? A Nemzeti Művelődési Intézet sem tud válaszolni nekem, hallottak a toborzásról, csak arról nem, hogy ez mivel jár. Valószínűnek tartom, hogy felmondok: akinek van munkája, attól is el akarják venni?!” – ezzel kereste meg szerkesztőségünket egy megyei közalkalmazott, aki a napokban levelet kapott a járási hivataltól.

Ezeket a sorokat elküldte nekünk, bekarikázva a számára „aggályos” részeket. A tárgyban „állásajánlatként” aposztrofálták a megkeresést. A megszólítás után az első mondat így szól: „A Magyar Honvédség toborzást szervez a közfoglalkoztatottak szerződéses katonai jogviszony-létesítési lehetősége érdekében” – a hölgy külön aláhúzta a lehetőség szót.

Hatvan napra törlik az álláskeresők nyilvántartásából, ha együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget.
Ehhez képest ezt követően már arról értesítik, hogy jövő héten toborzáson jelenjen meg Győrben, a HM 8. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Irodában, e levél igazolja aznapra a munkáltatójánál. A behívott közfoglalkoztatottakat emlékeztetik arra a törvényre, miszerint az álláskeresőt három hónapra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból, ha a felajánlott, a rendelkezéseknek megfelelő munkahelyet nem fogadja el. Egy másik jogszabály szerint pedig hatvan napra törlik az álláskeresők nyilvántartásából, ha együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget. Ilyen szankciókkal jár, aki a toborzási tájékoztatón nem jelenik meg, az ugyanis a levél megfogalmazása szerint „kötelező”.

„Negyvenhat éves vagyok, fiatal koromban sem voltam katona, »E« minősítést kaptam. Az önkormányzat közfoglalkoztatottjaként dolgozom, nemrégiben gerincsérvvel műtöttek. Ehhez képest nekem is toborzásra kell mennem” – mondta a kályhás végzettségű, győrzámolyi Boráros Árpád. „Én is kaptam levelet a toborzóra, mit tehetnék, elmegyek rá. Nem hinném, hogy fizikailag alkalmas vagyok a szolgálatra” – folytatta munkatársa, Farkas Róbert.

A toborzás helyszínén telefonon arról érdeklődtünk, mire számíthatnak a jövő hétre behívott közfoglalkoztatottak. Kiderült, hogy a legfontosabb, hogy eljöjjenek, mert így nem esnek ki a rendszerből. Ott tájékoztatót kapnak majd, s alkalmassági teszteket, fizikai felmérést végeznek rajtuk. Ha ezen nem felelnek meg, nem kapnak a katonaságtól állásajánlatot, s mostani munkaadójuknál közfoglalkoztatottként dolgozhatnak tovább. Ha viszont megfelelnek, szerződéses katonának hívják őket – vagy egyenruhát öltenek, vagy hónapokra elveszíthetik közfoglalkoztatotti státuszukat, munkájukat.
(kisalfold

vitorla123 szerint:
2016-07-25 - 12:40
Ahoz képest,hogy Kunmadarason a közmunkások szedték össze a bombát és a tűzszerészek csak felrobbantak vele igazán nelőnyös ajánlat.Magyarország mióta meg van 1919 óta nem volt ilyen gyenge.Még Hothynak a békediktátum ellenére is nagyobb hadserege volt mint ma Orbánéknak.Kádárról nem is beszélve.Nézzétek meg az utólsó disszemlét Budapesten.Oláh István vezérezredes büszke lehetett a katonáira.Ma?Egy tisztességes zenekart nem tudnak összeszedni.Ha tetszik,ha nem a migránsok akkor foglalják el az országot amikor akarják..A Románok,Szerbek,Horvátok,Osztrákok Szlovákok meg pláne.Ukrajna meg egyenesen fenyeget ezzel.Egy kerítés a betörő cigányt nem zavarja,nem hogy egy terroristát!

hozzászólás:
V.kutya szerint:
2016-07-25 - 14:09
Ha a Balrad nem lenne ennyire Orbánék valagában csontig, akkor most fasisztáznának, de ugyebár a nagy-nagy baloldaliságotokban egyrészt sz.rba sem nézitek a közmunkásokat, szót sem érdemeltek az éhségmenetek (én kettőt is ledokumentáltam), és egyébként is ez olyan libsi dolog, a közmunkásokat védeni, csak mert nincs a sapkájukon vörös csillag.
Másrészt a fasizmus igazi arca ez, amit láttok: a háborúval való örökös fenyegetés, persze! Kell az ingyen feláldozható golyófogók tömege, mint Horthynak a feláldozható 200 ezer MAGYAR katona, akik jórészt a világválság teremtette munkanélküli, lumpenprolik voltak, de ők nem számítottak embernek természetesen, és úgy is bántak velük!
Nem lehet két urat szolgálni, ez még senkinek sem sikerült.
Vagy baloldali vagy, és azt mondod: a kényszersorozás tipikus fasiszta dolog, vagy kemény szélsőjobb vagy, és “csak” az fáj, hogy nem egy másik seregbe fogják be ezeket a szerencsétleneket, szintén golyófogónak persze, mint ezt Ukrajnában teszik (mindegy, milyen “oldal”, a golyó fogja mindkét oldal embereit).










Ismerd meg a múltad és önmagad
















































A bűnszerveket a bűnöző hatalmat, sérti az igazság!
Azért uralkodik feletted a bűnöző hatalom, mert félsz tőle! Légy bátor és nincs hatalma feletted!









































Magyarország csupán nevében létezik, jön a nyirkai jóslat
A.E. puccs zajlik Magyarországon! (Országot és Alkotmányt! De milyet?)
Nagy HUN birodalom jön hamarosan! Türelem, a magyarok ISTENE már intézkedett!
A "zenélő sivatag tigrisét" őrül állította a nyirkai jóslat szerint! Figyeld Őt és kövesd!









A válság egyre csak szedi áldozatait, már több tízezren vesztették el lakásaikat, autóikat, munkahelyeiket, lettek földönfutóvá, lettek öngyilkosok vagy menekültek el az országból…

Az alkotmány ellenes puccs úgy jött létre, hogy a 2. Orbán kormány vezette akkor még törvényes országgyűlés saját hatáskörét túllépve, az alkotmány 19. § (3) kifejezett tiltását semmibe véve, 2011. április 25-én elfogadta, majd 2012. január 1-én hatályba léptette a “Magyarország Alaptörvénye” nevű jogi fércművet, megfosztva ezzel a magyar népet az önrendelkezési jogától. (népszuverenitás)

Mivel az alkotmány nem adott lehetőséget ezt a törvényt és pláne ebben a formában megalkotni, ezért az nem helyezheti hatályon kívül az alkotmányt, és maga az új törvény is közjogilag érvénytelen, joghatás kiváltására nem alkalmas.
Viszont ennek ellenére az országgyűlés rendre azt hazudja, -és a Magyar Közlönyben is azt közöltette le- , hogy a nép szavazatának hiányában is hatályon kívül tudta helyezni az ideiglenes alkotmány, a “Magyar Köztársaság Alkotmányát“.

A Magyarország Alaptörvénye nevű törvény közjogi érvénytelenségének rövid bizonyítását itt olvashatjuk, a részletes jogi szakvéleményt pedig beadvány formájában itt tölthetjük le.

Ennek pedig igen súlyos közvetlen és járulékos következményei vannak!

2012 január 1 óta az alkotmányos válság következtében az alábbi állapot uralkodik:

Az országgyűlés az érvénytelen alaptörvényt mint legmagasabb jogforrást használja törvény(jog)alkotásra. (alaptörvény 1. cikk (2))

A magyar állam neve továbbra is “Magyar köztársaság”, ami ’89 óta ideiglenes név, a “Magyarország” nevű állam pedig nem a magyar állam, sőt, jogilag létre sem jött, még csak nem is állam.

A Magyarország területén működő hatóságoknak nincs joghatósága a magyar állampolgárok felett.

Az alkotmánybíróság már csak az érvénytelen alaptörvény-ellenességet vizsgálja, és azt is csak egy érvénytelen felhatalmazás alapján (24. cikk (2)).

A kormányhivatalok nem rendelkeznek többé végzési vagy határozati jogkörrel.

A helyi önkormányzatok, polgármesteri hivatalok sem rendelkeznek többé végzési vagy határozati jogkörrel.

Minden szerv vagy hatóság, OGY által hozott határozat, végzés, rendelet, törvény, vagy korábbi törvény módosításakivétel nélkül mind érvénytelen, vagyis joghatás kiváltására nem alkalmas.

Az ügyészség sem tud senki ellen sem vádat képviselni a magyar állam nevében, az alaptörvényből szerzett jogkör alapján.

Nincs ma Magyarországon olyan bíróság (sem helyi, sem járási, sem központi, sem kúria) ami rendelkezik érvényes jogszabályi felhatalmazással, döntési jogkörrel.

Az állampolgárok az adóikat nem a magyar államnak fizetik be, hanem egy maffia szervezetnek.


A járulékos következmények pedig a következőek:

Bárki szabadon hivatkozhat arra, hogy ellene egy nem is létező állam (a “Magyarország” nevű állam) nevében akarnak eljárni, ami jogszerűtlen, törvénytelen eljárás lenne.

A hatóságok nem tudnak védekezni, mert egy nem létező állam nevében eljárva csak arra tudnának hivatkozni, hogy “ők nem tudtak róla”.

Minden 2012 után alkotott törvény érvénytelen, vagyis a választási törvény is, ami a 2013 XXXVI.

A választási törvény érvénytelenségének következtében (továbbá 2 kapcsolódó következmény okán) a 2014-es választás eredménye is érvénytelen.

A 3. Orbán kormány soha nem lett a magyar államban megválasztva, még formailag sem.

2014 áprilisában lejárt végérvényesen az összes még érvényes mandátum, ami a magyar államban, annak érvényes jogrendjében keletkezett 2010-ben, vagy korábban.

Akik az országgyűlésben részt vesznek, a magyar állam jogrendje szerint kivétel nélkül mind bizonyítottan bűnözők, és nem miniszterek, képviselők.

A szervezett maffia által fizetőssé tett közút szakaszok is csak megtévesztés, csalás bűncselekménye következtében termelnek bevételeket, a nem-magyar (idegen) “államnak”.

A fizetőssé tett útszakaszok okozta büntetések sem szedhetőek be törvényesen.

A devizahitelek forintosítása jog szerint nem történt meg.

Az összes bírósági ítélet semmis, jogkövetkezmény nélküli.

Jogszerűen senki ellen sem indítható végrehajtási eljárás, senki sem lakoltatható ki törvényesen.

Ezt a jogilag nem is létező “államot” csak és kizárólag a törvényesség látszata, a tömegek tudatlansága, és a tudók félelme tartja működésben, ami egyben támogatja is az ország kifosztását.

A törvénytelen kifosztás miatt sokkal rosszabb az életszínvonal, mint amilyen lehetne, sokkal kevesebb idejük jut az embereknek a családjukra, vagyis egymásra. Sokaknak még a létminimumra sem elegendő a keresete, vagy épp munkahelye sincs a válság következtében.

Az alkotmányos válság megelőzésére és felszámolására a tudatos emberek egyre bővülő csoportja, kezdve Geri Tiborral még 2011-ben, igen sok kitartó lépést tettek már meg, de mivel a válság -mint téma- szigorúan ki van tiltva a közmédiából, emiatt nem jut el a híre elég gyorsan a kisemberek tömegéhez, akik mind mind áldozatai ennek a törvénytelen kifosztó maffia rendszernek.
Erről nemrég egy nyilvános leleplező levél is napvilágot látott, aminek kapcsán a bűnözők közül néhánnyal szemben a helyi ügyészségek hivatalból eljárást indítottak, majd áttették a “Központi Nyomozó Főügyészségre”.
Erre az alkotmányos válságról való közel 5 éves szigorú hallgatás után a Központi Nyomozó Főügyészség válaszolt is, pontosabban kérdezett, amire a leleplező levelet író tag válaszolt is.Az alkotmányos válság megelőzéséről és ellene való küzdelemről a nyilvános leleplező levélben részletesebben is olvashatunk, ezért ez a cikk ezzel a továbbiakban nem foglalkozik.Nemrég egy riport is készült Dr. Gyarmati Éva jogásszal, aki röviden elmondja a közjogi helyzetet és a megoldást is:



Az alkotmányos válság megszüntetése:

Mivel az összes érvényes mandátum végleg lejárt, ezért nincsenek közjogi méltóságok, nincs aki kiírjon választást és emiattaz alkotmányos válság választás és kormányváltás útján nem oldható meg.
Az alkotmányos válság csak egy valódi rendszerváltás útján oldódhat meg, aminek során a nép megalkotja saját alkotmányát.
A hatályos alkotmányunk pedig pontosan ezt teszi jogszerűvé és emiatt lehetővé!

2§ (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

Vagyis mivel a minden hatalom a népé, amelyet közvetlenül gyakorolhat, ezért a nép ma is jogosult megalkotni saját alkotmányát, és hatályon kívül helyezni mind az ideiglenes alkotmányt, mind az érvénytelen alaptörvényt.
Erre, vagyis a népszuverenitás visszaszerzésére szerveződik a korábbi tudatos csapatból mára már több ezres létszámmal rendelkező társasalmi önszerveződés, aminek a mai neve: Alkotmányos Magyarország.

Aki felismerte, hogy az alkotmányos válság az ország pusztulásához, a magyar nép megsemmisüléséhez vezet, és tenni szeretne érte, csatlakozzon az Alkotmányos Magyarország -hoz!

A kivételesen megadatott békés rendszerváltáshoz 100.000 tudatos hazafira van szükség, emiatt ne várjunk másra, mert ha mindenki csak a másikra vár és kifogásokat keres, akkor az alkotmányos válság továbbra is szedi vétlen áldozatait és napi szinten visszafordíthatatlan károkat okoz nemzetünknek!
Most a mi kezünkben van a lehetőség, éljünk hát vele!

Köszönjük a figyelmet

Budapest, 2016 július 16.

A.M. aktivisták

















































Törökországban puccs
Katonai puccs zajlik Törökországban

A török miniszterelnök, Binali Yildirim szerint a hadsereg egy része megpróbálja magához ragadni a hatalmat.

A török katonai vezérkar közleménye szerint “a török fegyveres erők magukhoz vették a hatalmat”. Korábban a közösségi médiában terjedtek arra vonatkozó hírek, miszerint katonák lepték el Isztambult és Ankarát, valamint minden nagyobb város felett a hadsereg helikopterei köröznek és vadászrepülőgépek robaját hallani.

Katonai puccs zajlik Törökországban

A török hadsereg jelenleg Hulusi Akar tábornok ellenőrzése alatt áll, de nem tudni, hogy ő áll-e a puccskísérlet mögött.

Binali Yildirim miniszterelnök az állami televízióban arról beszélt, hogy bizonyos katonai körök megpróbálták elmozdítani a kormányt, de “a nép által választott kormány továbbra is vezetésben marad. Ez a kormány akkor fog távozni, ha a nép úgy akarja.” – mondta.

Yildirim nyilatkozata szerint a hadsereg parancsnoki láncától függetlenül próbálják bizonyos körök a kormányt illegális úton megbuktatni. A miniszterelnök nyilatkozatában zendülésről beszélt, valamint kijelentette, hogy “a demokráciát mindenáron fenn fogják tartani.”

A török hadsereg által kiadott közlemény szerint magukhoz ragadták a hatalmat, és minden nemzetközi szerződést fenntartanak.

Recep Tayyip Erdogan török államfő állítólag Bodrum városában nyaral.

A jelentések szerint Ankara központjában lövések hangját hallani, a hadsereg helikopterei köröznek a város felett, és a hidakat lezárták. Isztambulban az Atatürk repülőtéren harckocsikat láttak, és minden, az országot elhagyni készülő járatot töröltek.

Az este folyamán az állami televízió adása megszűnt, és időlegesen a Facebook, Twitter és Youtube is elérhetetlenné vált.

Elbukott a törökországi puccskísérlet

























Inkább szabadságot szegénységben, mint a jólétet szolgaságban.
A gyarmatoktól a Charlie Hebdo-i terrorig
A Charlie Hebdo mészárlás mindenkit megrázott Európában. Téves azonban azt gondolnunk, hogy Franciaország konfliktusa új keletű lenne. Több évtized gyarmatosító szabadrablás és a volt gyarmatok függésben tartása, sarcolása érlelte ezt a konfliktust. Franciaország gyarmatosító politikájának fekete pontjait a siliconafrica.com gyűjtötte össze.

Amikor Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa független lesz és kiválik a francia gyarmatbirodalomból, a párizsi elit annyira dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte a francia gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban.

Háromezer francia hagyta el Guineát, és amit nem tudtak magukkal vinni, azt a földdel tették egyenlővé. Lerombolták az iskolákat, az óvodákat, a közigazgatási épületeket, tönkretették az autókat, a mezőgazdasági gépeket, a könyveket, az orvosságokat, a kutatási intézet eszközeit, megölték a háziállatokat és az áruházak ételeit felégették, vagy megmérgezték.

Ezzel minden gyarmat számára világossá vált, hogy a franciák elutasítása súlyos következményekkel járhat. Nem is mert senki Sékou Touré nyomába lépni. Egyedül a guineai miniszterelnök volt elég bátor, hogy véghezvigye, amit jelmondatában is hangoztatott “inkább választjuk a szabadságot szegénységben, mint a jólétet szolgaságban.”

Sylvanus Olympionak, a Togói Köztársaság első elnökének sikerült egy középutas megoldást találnia. Nem írta alá a gyarmatosítás folytatásáról szóló de Gaulle-paktumot, de minden évben törlesztett Franciaországnak a gyarmatosításból származó előnyei miatt. Ez volt az egyetlen módja, hogy a franciák ne rombolják le az országot, mielőtt távoznak Togóból. Az ún. “gyarmati adó” mértéke hatalmas volt, 1963-ban az ország költségvetésének 40 százalékát tette ki. Az állam pénzügyi helyzete rendkívül instabillá vált, ezért Olympio úgy döntött, az afrikai valutaközösségi frank (FCFA) helyett az ország saját pénznemét fogja használni. 1963. január 13-án, három nappal azután, hogy az új pénzek nyomtatását megkezdték, Olympiot meggyilkolták. Az elnökkel állítólag Etienne Gnassingbe, egy veterán francia idegenlégiós őrmester végzett 612 dollárnyi jutalomért.

Modiba Keita, a Mali Köztársaság első elnöke is meg szeretett volna szabadulni a gyarmati valutától. 1968. november 19-én, Olympiohoz hasonlóan ő is egy ex-hadnagy áldozatává vált.

A függetlenségi törekvések viharos időszakában a franciák számos alkalommal vetették be az idegenlégiósaikat, hogy eltávolítsák pozíciójukból a kellemetlenséget okozó afrikai vezetőket.

1966 január elsején Jean-Bédel Bokassa követett el puccsot David Dackot, a Közép-Afrikai Köztársaság első elnöke ellen. Január 3-án Felső-Volta, a jelenlegi Burkina Faso elnökét, Maurice Yaméogot mozdította el a helyéről Aboubacar Sangoulé Lamizana. Benin elnökét, Hubert Magát saját testőre hallgattatta el 1972. október 26-án. Mathieu Kérékou francia katonai iskolákban tanult 1968 és1970 között.

Az elmúlt 50 évben összesen 67 puccs történt 26 afrikai országban. Ezekből 16 állam volt francia gyarmat. Ahogy a számok is tükrözik, Franciaország kétségbeesetten és igen aktívan törekedett arra, hogy megtartsa kolóniáit.

Afrika nélkül nem megy

2008 márciusában a volt francia elnök, Jacques Chirac elismerte: “Afrika nélkül Franciaország a harmadik (világ) hatalom helyére csúszna a rangsorban.” De Chirac elődje, François Mitterand is megjövendölte már 1957-ben: “Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a 21. században.”

Jelenleg 14 afrikai országot kötelez a gyarmati szerződésük arra, hogy devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankba, és ezzel a francia pénzügyminiszter ellenőrzése alá helyezzék. 2014-es adatok szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót fizetnie Franciaország számára. Az ellenálló vezetőket vagy meggyilkolták, vagy eltávolították a pozíciójukból. Akik engedelmeskedtek, most a franciák pazar életmódját támogatják, mialatt a saját népük mélyszegénységtől szenved.

Az afrikai vezetőket gyakran vádolják korrupcióval és azzal, hogy a nyugati hatalmak érdekei szerint cselekednek, de jó okuk van az ilyen hozzáállásra. A saját embereikkel foglalkoznának, ha nem zaklatnák, és nem terrorizálnák őket folyton a gyarmatosító országok.

Gyarmati Paktum

Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. “Együttműködési megállapodást” íratott alá velük, melyben részletezte kapcsolatuk természetét, biztosította a frank, és a francia oktatási rendszer pozícióját az országokban, és meghatározta a katonai és a kereskedelmi preferenciáikat. Ez az 1950-es évek óta érvényben lévő gyarmati paktum 11 főbb összetevőből áll.

1.Gyarmati adó fizetése Franciaország számára

Az újdonsült “független” államoknak fizetniük kell a francia infrastruktúráért, melyhez a gyarmatosítás ideje alatt juthattak hozzá.

2.A nemzeti tartalékok elkobzása

Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét.

Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni – a saját pénzéből – Franciaország megvétózhatja.

“Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik”– nyilatkozta nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő.

3.Elővásárlási jog bármilyen nyersanyagra vagy természeti erőforrásra

Bármilyen új erőforrásra lelnek a volt gyarmatok területén, Franciaországnak jogában áll azt elsőként felvásárolni. Az országok csak akkor kereshetnek más vevőt, ha a franciák rábólintottak.

4.A francia érdekek és vállalatok preferálása a közbeszerzéseknél

A kormányzati megbízások esetében francia cégeket kell előnyben részesíteni, nem számít, ha más jobb ár-érték aránnyal szolgálna. Ebből kifolyólag a legtöbb ex-gyarmat gazdasági létesítményei francia emigránsok kezében vannak. Elefántcsontparton például francia vállalatok tulajdonában van az összes közmű – a víz, az elektromosság, a telefon, a közlekedés, a kikötők és a nagyobb bankok is. Ugyanígy a kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban is. Végül az afrikaiak majd odáig jutnak, hogy az európaiak tulajdonában lévő kontinensen fognak élni.

5.Kizárólagosság a katonai felszerelésre és a katonatisztek képzésére

A gyarmati paktumhoz kapcsolódó védelmi megállapodások értelmében a Franciaországba küldött magas rangú katonai tisztviselők ösztöndíjakban és támogatásokban részesülhetnek a képzéseik során.

A helyzet igazából az, hogy a franciák több ezer árulót képeznek az intézményeikben, akik szükség esetén bevethetők, ha puccsot kellene végrehajtani az afrikai országokban.

6.Csapatok vezényléséhez és katonai közbeavatkozáshoz való jog

A védelmi megállapodások lehetővé teszik, hogy Franciaország katonailag fellépjen az ex-gyarmatai ellen, és francia vezetésű csapatait állomásoztassa az országok katonai bázisain.

Amikor Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke véget szeretett volna vetni a francia kizsákmányolásnak, puccs áldozatává vált. Gbagbo elmozdítása során Franciaország tankokat, harci helikoptereket és a különleges erőket is bevetette, akik a civileket sem kímélték. A francia hadsereg 2006-ban 56 fegyvertelen civilt mészárolt le és további 1200-at megsebesített. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új kormányt.

7.A hivatalos nyelv a francia és az oktatás is francia nyelven kell, hogy folyjon

A francia külügyminiszter felügyelete alatt álló “Frankofónia” nevű szervezet számos kapcsolódó létesítményéve együtt azért jött létre, hogy terjessze a francia nyelvet és a kultúrát az afrikai ex-gyarmatoknál is.

8.A gyarmati valuta, az FCFA kötelező használata

A valutaközösségi franknak köszönhetően Franciaország könnyedén megcsapolhatja az afrikai országok kasszáit. Már az Európai Unió is elítélte ezt a rendszert, de a franciák nem hajlandóak megszabadulni gyarmati rendszerüktől, mely 500 milliárd dollárral gazdagítja a kincstárukat.

9.Az éves egyenleg megküldése Franciaországnak

Az afrikai országok a jelentés elküldése nélkül nem juthatnak hozzá a pénzükhöz.

10.Katonai szövetségesek korlátozása

Az afrikai országok közül kevés rendelkezik regionális katonai szövetségessel, egyedül a volt gyarmatosítójukkal működnek együtt. Ex-gyarmatai számára Franciaország meg is tiltja, hogy mással lépjenek szövetségre.

11.Kötelező Franciaországgal szövetkezni háború vagy válság idején

A második világháború során kb. egymillió afrikai katona harcolt a nácizmus és a fasizmus ellen, úgy, hogy sokszor nem kérték a beleegyezésüket sem. Franciaország tudja, hogy az afrikai katonai erők igen hasznosak lehetnek, hiszen a franciák 1940-ben mindössze 6 hétig tudták magukat tartani a németekkel szemben.

2013-12-05T133529Z_485142140_GM1E9C51NPO01_RTRMADP_3_CENTRALAFRICA-CRISIS

A mai napig tart

Van valami hátborzongató Afrika és Franciaország viszonyában. Először is, hogy Franciaország súlyosan függ az Afrika kizsákmányolásától, már a rabszolgaság kora óta. Továbbá ijesztő, hogy a francia elitben nincs annyi a kreativitás, hogy túllépjen a régi időkön és a hagyományokon. Végül pedig, Franciaország két, olyan a múltban ragadt, paranoiákkal küzdő intézménnyel rendelkezik, melyek apokalipszist sejtenek a változások mögött és ideológia szempontból nem jutottak tovább a 19. századi romanticizmusnál. Ennél fogva a Francia Pénzügyi és Költségvetési, valamint a Külügyminisztérium nem csak Afrikára, de magukra a franciákra is fenyegetést jelent.

Afrikának is lépnie kell azonban, ha fel szeretné szabadítani magát. Érthetetlen például, hogy hogyan bírja 450 francia katonai irányítani Elefántcsontpart 20 millió fős népességét.

Valós rendszer váltás nélkül, nem lesz nyugtod magyar!


















Párizsi attack:

A franciaországi Nizzában terrortámadás történt. Járókelők közé hajtott egy páncélozott szélvédővel ellátott teherautó csütörtök este. A járókelők éppen a július 14-ei nemzeti ünnep alkalmából rendezett tüzijátékot nézték.

Miután a teherautót vezető terrorista beleunt a gázolgatásba, kiszállt a vezetőfülkéből, és elkezdett vadul lövöldözni. Ekkor már rendőrök is érkeztek a helyszínre, akik egyből a lövöldöző sofőrre kezdtek vadászni.

Egymástól eltérő jelentések szerint ekkor a teherautó rakteréből fegyveres terroristák másztak elő, és tűzharcba keveredtek a rendőrökkel. Mások szerint a sofőr egyedül volt, csak a nagy fölfordulás miatt vélték úgy sokan, hogy több terrorista is rejtőzött a teherautóban.

A helyszíni beszámolók szerint legalább 80 ember életét vesztette. 46-an kritikus állapotban vannak a kórházban.

Francois Hollande éppen tegnap jelentette be, hogy július 26-án feloldják a tavaly november 13-i merényleteket követően életbe léptett rendkívüli állapotot Franciaországban. Ugyanakkor hangsúlyozta, a terrorizmus jelentette fenyegetés továbbra is fennáll.

A francia elnök a francia forradalom kitörésének napjáról megemlékező július 14-i katonai parádét követően beszélt erről.

Hollande a nizzai gázolást követően azonnal visszatért Párizsba Avignonból, és a belügyminisztérium épületébe csütörtök éjjel válságtanácskozást hívott össze a teherautós terrortámadás ügyében.
Párizsban is “tűzijáték” volt. Valamivel korábban mint a tervezett, és programon kívüli. Itt is egy teherautó volt a főszereplő, amely az Eiffel-torony lábánál szórta a szikrákat. Ugyanis ez szállította a tűzijátékhoz való kellékek egy részét, de valami oknál fogva kigyulladt. Ez nem terrorcselekmény volt, hanem csak baleset.

Csak erős idegzetűeknek!















Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése