Hunok Nagy Szövetsége
Felhasználók
Online vendégek: 1

Online tagok: 0

Regisztráltak: 8
Legújabb tag: xionghh
Üdvözlet
Üdvözlünk az oldalon
Köszöntő

Köszönti Önöket Nagy Bálint a Hunok Nagy Szövetségének elnöke!

 

A Hunok Nagy Szövetségének bejegyzése  2009. december 24.-én vált jogerőssé! A magyarság összefogására, felemelkedésére és fennmaradására jött létre! A 2018-es választásokra  megkezdjük a felkészülést,  melyen elsöprő többséggel  győzni fogunk!

 

CÉLUNK: hogy utat mutassunk minden magyar embernek (határon innen és határon túl) hogy egy élhető, felemelő és virágzó társadalmi jólétet hozzunk el a magyarság, nemzetünk számára. Tudjuk, hogy az emberiség  sorsa a magyarság kezében van. Tudásunkkal olyan magas szintre emeljük nemzetünket,  melyre az utókor is méltón, büszkén fog visszaemlékezni!

Várom hozzászólásaikat, építő javaslataikat, mellyel közösen  élhetőbbé tehetjük a magyarság életét!

Ébredj magyar!!!

https://www.youtube.com/watch?v=OG4-38CePFk

ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA

Ki lett a Hunok királya Atilla után? Miután nincs semmi adat arra vonatkozólag, hogy Atilla trónörököst jelölt volna ki fiai közül, csak a régi történészek találgatásaira vagyunk utalva. Az adatok nagyobb része azonban azt erõsíti meg, hogy Atilla legidõsebb fia ELLÁK vette kezébe a birodalom irányítását.
Atilla halála nem okozott változásokat a római birodalmakban? Atilla erõs kezében összpontosított hatalom a rómaiaknak is elõnyét szolgálta annak ellenére, hogy a békét meg kellett fizetniök aranyban. Ahogy Atilla hirtelen meghalt, mint elõbb említettem Valentianus császár kivégezteti Aetiust, de hat hónapra rá (már 455-ben) õ maga is áldozatává válik annak a gyilkos társulatnak, melyet udvarában megszervezett. 
A Nyugatrómai Birodalom végét jelenti ez, mert III. Valentianus rokona Gaiseric, a vandálok királya a római császár meggyilkolását ürügynek használja fel arra, hogy seregeivel elárassza a római birodalmat. (Itt tudni kell azt, hogy Gaiseric fia elvette feleségül III. Valentianus legidõsebb lányát. Innen a rokonság.)
A nyugati krónikák leírják, hogy micsoda kegyetlen módon rabolták ki a vandálok Rómát. A szent várost, amelynek Atilla megkegyelmezett a vandál germán törzsek rombolták le és érdekes, hogy most nem jelentek meg az égi pallosokkal felfegyverzett szentek.

Sem Szent Péter, sem Szent Pál miképpen Raffaello viziója Atilla ellen bocsátotta harcba a mennyország kapusát és a judai-kereszténység apostolát a Vatikán szent képén.
Hát a Keletrómai Birodalom nem sietett Róma segítségére? Marcianus keletrómai császár semmiféle segítséget nem nyújtott Rómának, hanem Alsó-Pannoniában megszilárdította az ostrogót föderációt.
Mi történt a Hun Birodalommal Atilla halála után? Nagyon nehéz az egymásnak ellentmondó leírásokból kihámozni a történelmi valóságot. A kutató mindig nagy reménységgel veszi kézbe a Magyarul írt munkákat. Sajnos a krónikáinkat mind a római judeo-keresztény egyházhoz tartozó papi emberek írták.
Ezek mindegyike a saját egyházából fakadó azon Atilla-gyûlölet által van befolyásolva, melynek értelmében Róma sohasem tudta megbocsátani a Hunok nagy királyának Atillának azt, hogy az Isten földi helytartójának nevezett római pápa térdenállva könyörgött neki Rómáért.
A fanatikus vallási téboly itt nem azt nézi, hogy ez a keleti barbár volt olyan kultúrált, hogy a római pápával latinul beszélt én nem pusztította el Rómát, hanem a megalázkodást a pápai térdre rogyást nem tudják elfelejteni. Csakis a gyûlölet szíthatja ezt az Atilla ellenes konokságot, hiszen a valóban barbár és vandál Gaiseriknek sehol sem róják fel Róma elpusztítását.
Még az sem befolyásolja ezeket a gyûlöletben elvakult egyháziakat, hogy a vandalizmus kifejezés is onnan ered, hogy a vandál germán nép pusztította el a szent várost Rómát.
Idézzük itt az ún. Hun történetet a Képes Krónikából: A Szkítiából való elsõ bejövetel Pannonia földjére hét Hun vezér vezérlete alatt ment végbe. Ezek egyikét, Atillát, huszonnyolc évi itt tartózkodás után a Hunok királyuknak tették, õ pedig magát a Magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának nevezte.
Ezután a Krónika elmondja Atilla történetét, majd halála után a Hun Birodalom összeomlását ismerteti azon az alapon, hogy a veronai Detre és az elnyomott német fejedelmek pártoskodást szítottak Atilla két fia, Aladár és Csaba között, mondva: A Hunok értelmesebb része Csabához vonzódott, az idegen nemzetség, kevés Hunnal, Aladárhoz.
Végül is megtörtént a döntõ ütközet. A Duna tizenöt napig folytonosan német vértõl áradt. Ez volt Krimhilda csatája. Elõször Csaba gyõzte le Aladárt, aztán õ maradt alul.
Annyira, hogy csak tizenötezren maradtak meg népébõl, akikkel kénytelen volt kivonulni Pannoniából, s mivel õ Csaba, Honorius görög császár leányának volt a a fia, Görögországba ment maradék népével.
De csak tizenhárom esztendeig maradt ott, aztán visszatért õsei földjére Szkítiába, ahol is nem az övéi közül, hanem khorezmin nõt vett el feleségül, és ettõl születtek fiai: Ed és Edömén.
Valóban harcoltak egymás ellen Atilla fiai? A hiteles történelmi adatok azt bizonyítják, hogy sohasem harcoltak egymás ellen, hanem a megmaradás nehéz küzdelmeiben is megosztották egymás között a teendõket. Ugyanis másképpen nem is értékelnék a történelmi eseményeket a mai szakemberek (mint Otto J. Maenchen-Helfen) az õ javukra oly megállapításokkal, melyeket az alábbiakban idézek:
Ismétlem, Atilla halála után vagyunk. Õ meghalt 453-ban, de: A politikai hatalom még mindig ugyanúgy a Hunok kezében van, amikor 455-ben megkísérlik Pannonia visszaszerzését. (MH. 160. old.) Legkésõbben 456-ban a konstantinápolyi kormányzatnak tudomásul kell venni azt a valóságot, hogy nincs hatalma a Dunától délre esõ Hun területek visszaszerzésére.
Békében élnek egymással, vagy másképpen csendes fegyverszünet uralkodik, ahogyan a Hunok is cselekednek.
Hunnia elérhetetlen volt a rómaiak számára a 457. évben. (MH. 161. old.) Ezek az állapotok viszont azt bizonyítják, hogy a Hun Birodalom nem bomlott fel Atilla halála után azonnal, mert azt Atilla fiai sok nehézséggel bár, de egyben tartották. A Magyar történelemírás is ugyanígy említi ezeket az eseményeket?
Végtelenül sajnálatos az, hogy a jelenlegi Magyar történészek úgy írnak, mintha ellenségek lennének. Idézni fogok egy 1983-ban megjelent könyvbõl. Címe: Régészeti Barangolások Magyarországon (Panoráma, 1983.) Lektorálta: László Gyula. Az idézendõ szöveg teljesen ellentmond a Berkeley University által kiadott, és MH. rövidítéssel jelzett könyv adatainek. Így tehát

https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4

https://www.youtube.com/watch?v=WGId_8vm2E4

https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY

ahttps://www.youtube.com/watch?v=ar46DiSBgKMhttps://www.youtube.com/watch?v=ar46DiSBgKMz idézet:
Róma 433-ban Pannonia egy részét ami valójában nem is volt már uralma alatt szerzõdésileg átengedte a Hunoknak. Így a Hun uralom Keszthely környékére is kiterjedt, ezt két Hunkori sír bizonyítja.
(Megjegyzésünk: a Hun Birodalomba tartozott egész Dunántúl, amit Felsõ-Pannoniának neveztek a rómaiak. A Hunok már Atilla trónralépése elõtt elfoglalták. Már Uldin vette birtokba. Atilla uralkodása idején Alsó-Pannonia is [a Dráva Száva köze] a Hun Birodalom része volt, hisz ezen keresztül ment a Hun sereg Itáliába 451-ben.)
Másik idézet: Atilla halálát követõen a Kárpát-medence germánjai szövetkeztek a Hun urak ellem, és a 454. évi nedaoi csatában a germán szövetség pontot tett a Hunok itteni uralmának végére. Ezt a politikai helyzetet használta ki Avitus nyugatrómai császár arra, hogy 455 õszén Pannoniát újból birodalmához csatolja.
A Magyar történészek és régészek László Gyula lektorálásával eszerint már Atilla halála után egy esztendõvel szétveretik egy germán szövetséggel a Hun Birodalmat? Kérdésem: hol van az említett Nedao, ahol a Hunokat megsemmisítõ csata történt?
Ha Hunnia elérhetetlen volt a rómaiak számára még az i.sz.-i 457. évben is, akkor még léteznie kellett, és így a germán szövetség nem verhette szét azt és nem tehetett pontot a Hunok uralmára i.sz.-i 454. évben.
Nedao Jordanes találmánya, és eddig még senki sem tudta megmondani, hogy hol található. De nézzük meg mit mond maga Jordanes:
Mikor Ellák már meg volt gyilkolva, az õ megmaradt testvérei a Pontus-tenger partjai közelében harcoltak, azon a területen, melyrõl azt mondtuk, hogy valaha a gótok lakták. A gepidák megszállták Dáciát és a Hun területeket, a többi nemzetek Atilla volt alattvalói, Marcian császártól kaptak lakóhelyet a letelepedésre.
Mikor a gótok látták, hogy a gepidák maguktól (saját akaratukból) védik a Hun területeket és a Hunok megmaradnak a régi szálláshelyeiken, jobbnak tartották azt, hogy a Római Birodalomtól kérjenek országot, mint kitenni magukat annak a veszélynek, ami más ország elfoglalásával jár. Így kapták meg Pannoniát. (Itt Alsó-Pannoniáról van szó, a Dráva-Száva közérõl.)
Tehát Jordanes maga bizonyítja, hogy a gótok nem támadták meg a Hunok által megszállt területeket, vagyis Hunniát, mint a fenti idézet mondja, amit átvettünk az õ Getica c. munkájának 263. oldaláról.
De Jordanes mondja, hogy Nedaonál vesztettek csatát a Hunok. Hát hol volt ez a Nedao és milyen csata volt ott? Erre a kérdésre nagyszerû választ ad Maenchen-Helfen könyve, aki a 147. és a következõ oldalakon megállapítja a következõket:
1. Nedao név csak Jordanes írásában fordul elõ és sehol másutt. 2. Jordanes a 100 évvel késõbbi ütközeteket, mint a longobárdok gyõzelmét a gepidák felett (552), General Mundonak az ostrogótok elleni hadjáratát, Dalmáciában (536) és a gepidák invázióját a Duna jobb partján lévõ Dácia Ripensis-be (539) sorolja fel hasonlat képpen, mondva, hogy ezen a területen lefolyt ütközetek hasonlítanak egy csatához, mely Atilla idejében történt.
De egyetlen szóval nem említi többet azt a nedaoi ütközetet, melyben még a jelenkori Magyar történészek is (az elõbbiekben említett és 1983-ban kiadott könyvben) pontot tesznek Atilla Hun Birodalmának a létezésére.
(E sorok írója [Badiny Jós Ferenc] kartársi tisztelettel kéri a megnevezett könyv lektorát, László Gyula, nagyhírû régészprofesszorunkat, lenne szíves valami pozitív adatot szolgáltatni arra, hogy hol van Nedao és Jordanes írásán kívül milyen történelmi bizonyíték szolgál annak megerõsítésére, hogy egy germán szövetség szétverte a Hun Birodalmat.)
Ugyanis még Macartney is így ír: a Hunok õsi szállásterületei, ahol mindig laktak a Duna-Tisza medence volt két okból. Egyik: hogy Dácia Transsylvániában van és a gótok Pannoniában voltak.
Dácia földrajzilag sohasem foglalta magában a Tiszától nyugatra esõ területeket, ahol a Hunok laktak régen és most, és miután rövid ideig keleten harcoltak, ismételten visszatértek ide. (Macartney C.A.: The End of the Huns, Bizantinischneugriechische Jahrbücher 10. 1934. 106-114. oldalakon.)
Ezek szerint Atilla halála után nem esett szét a Hun Birodalom? Mi lett Atilla fiaival? A Hun Birodalom nem eshetett szét, mert a Hun nemzetiségi szervezet volt a hatóereje. Ennek a birodalomnak Közép-Ázsiától a Bécsi-medencéig terjeszkedõ hatalmas területén léteztek a nemzetiségi és törzsi intézkedõ hatóságok és fórumok, melyek közakarattal maguk fölé emelték és korlátlan hatalommal ruházták fel Atillát.
Az Õ halála után is ezek a nemzetiségi és törzsi szervezetek határozták el Hunország további sorsát. Fõleg azért is volt ez így, mert Atillának számos gyermeke volt, s a nemzetiségi szervezet nem ismerte el a nyugati szokású trónöröklési jogot, hanem a nemzetségfõk közötti hagyományos szokásjog alapján emeltek maguk fölé uralkodót.
Nincsen hiteles adatunk arra, hogy a nemzetségfõk kit jelöltek Atilla utódjául, hiszen fiai közül is csak néhány nevét tudjuk biztosan, mert sok név nem történelmi, hanem mondai hagyomány.
A történelmi írásokban elõforduló nevek szerint bizonyosan mondhatjuk, hogy Atilla KERKA nevû feleségétõl született: ELLÁK és DENGEZIK. RÉKA asszonyától pedig: EMNEZÁR, UZENDÚR és ERNÁK.
A gepidák királyának leánytestvére is Atilla felesége volt, és az Õ ágán származott unoka MUNDO, késõbbi bizánci generális. A mondákban szerepel Atilla feleségeként HONORIA, akitõl született volna CSABA és KRIMHILDA is, kinek fiául a mondai hagyomány ALADÁRT említi.
Priskosz rhétor hiteles írásából tudjuk, hogy Atilla igen nagy szeretettel csüngött legkisebb fián ERNÁK-on (kinek nevét többféleképpen írják: HERNÁK, IRNIK, IRNÁK, IRMAK, stb.) azért, mert a táltosok azt jövendölték neki, hogy e fiúban él tovább családja.
Belõle hajt további magot majd az Atilla dinasztia. Priskosz úgy írja, hogy ezt õ személyesen hallotta Atilla udvarában. A történelmi eseményekbõl arra következtethetünk, hogy Atilla után a Hunok királya Ellák lett, majd az Õ halála után a törzsszövetség közös határozattal döntött minden ügy felett, és nem emeltek maguk fölé Atillához hasonló korlátlan hatalmú uralkodót.
Érdekes itt megállapítani azt, hogy a mai szófejtõ szótárak az ÍR gyököt ÍR és ÉR jelentéssel azonosítják. ÍR-NÁK, vagy ÍR-MÁK hangtani módosulása ÍR-MAG. A paleoMagyar (sumír) nyelvben ez hatalmas eret, hatalmas forrást jelent, és talán innen ered az a közmondás is, hogy írmagja sem maradt.
A bölcs Padányival kell egyetértenünk, amikor CSABA nevét, mint becenevet ismeri fel Atilla legkisebb és kedvenc fiánál ÍR-MAG, ÍR-NÁK, ER-NÁK neve kísérõjeként, hiszen az õsi nyelvben SABA a legkisebb fiút jelenti.
Természetes történelmi folyamat az, hogy IRNÁK akit az érthetõség kedvéért most már csak CSABA néven fogunk említeni nem volt képes a Hun Birodalomban azt a teljhatalmat képviselni és gyakorolni, amivel apja ATILLA rendelkezett.
Ugyanis Atilla rá volt kényszerülve arra, hogy a törzsszövetség feletti abszolút hatalmat kezébe vegye, különben a ravasz Bizánc egymásnak ugrasztotta volna a lazább hatalmi keretû törzsi csoportokat, hiszen mint láttuk az akatzir-Hunokkal meg is kísérelte. Mi lett volna Hunniából, ha Atilla el nem fojtotta volna ezeket az intrika szülte szeparációs törekvéseket.
Atilla hirtelen halála iszonyú nagy csapás volt Hunniára. A bajt nem a királyfiak meg nem értése okozta, mert nekik volt magukhoz való eszük annak a felismerésére, hogy mindnyájuk ellen, akik Atilla ivadékok, az eddig szövetséges gótok állnak szemben.
Megerõsítette ezt a helyzetüket az atyjuk ellen elkövetett merénylet felismerése is, melynek kivitelezõje éppen az egyik gót királyleány volt, akit apjuk feleségül vett, s akivel nászát ülte. Atilla fiainak nem lehetett bemesélni azt, amit az utókorral hitettek el a római vallás tanítói nevezetesen, hogy apjukat a részegségben eleredt orra vére ölte meg.
Szakítottak is azonnal a gót szövetségesekkel. Ettõl a pillanattól kezdve a történelem nem ismer Hun-gót szövetséget, vagy megállapodást. Tehát akkor volt mégis háború a gótokkal?
Volt kettõ is. De azok a borzalmas Hun veszteségek, melyeket a germán mondakör alapján az utókor valóságnak hirdet még ma is sohasem léteztek. Ugyanis Nedaonnál 120 000 Hun harcost tesznek a csatatérre, aztán a berni Detre (Dietrich) elleni Krimhilda csatában még ennél is többet 180 000-et.
MH. munkájában vázolt történelmi kutatás megállapítja, hogy Nedao valószínûleg a Száva egyik kis mellékfolyócskája lehetett, de eddig sem a valóságos földrajzi kutatás meg nem találta, és nincs olyan térkép sem, amelyen szerepelne. Itt tehát mint már mondtam csata nem lehetett.
A történelmi valóság az, hogy Atilla halála után a Hunok egyöntetûen a gyilkosságot megszervezõ és Bizánccal lepaktált gótok ellen fordultak, és megtisztították Hunniát minden gót népségtõl. Valami igaza lehet tehát annak a mondának, hogy gót vértõl lett piros a Duna vize. Ez volt az elsõ gót háború.

ÚGY LEGYEN...!!!
https://www.youtube.com/watch?v=CFAxxbxG4CY https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4 https://www.youtube.com/watch?v=HmG6jzWhWS4
Folytatás a héber éber őreivel...
Megérkezett a héber éber kiszolgáló előadótól a rendőr által mondott levél. Továbra is vallom a rendőr már nem az a rendőr, Magyarország már nem az a Magyarország! "Már mindent elkótyavetyéltek, .... már alantos szolgák maradtak!" Tárgy: Nagy Bálint szabálysértési ügye. Határozat Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése, szabálysértés elkövetése miatt! 50.000 (Ötvenezer forint) pénzbirsággal súlytja! A pénzbírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a mellékelt készpénz-átutalási megbízáson (csekken) vagy banki átutalással a Magyar Nemzeti Bank HAME HUB Csongrád mMgyei Rendőr-főkapitányság Magyar Államkincstár által vezetett HU 7610028007014515260000 0000 számlaszámra kell befizetni! Amennyiben fizetési kötelezettségének a fenti határidőre nem tesz eleget, illetve a fizetendő pénzbírságot 60 óra közérdekű munka végzésével nem válltja meg, a szabálysértési hatóság a meg nem fizetett, meg nem váltott pénzbirság 10 /tíz/ nap szabálysértési elzárásra történő átváltoztatása céljából az ügy iratait megküldi az illetékes járásbíróságnak. Az elzárásra átváltoztatás külön során a pénzbírság hátralékaként jelentkező minden 5.000 Ft után 1 nap elzárást kell számítani! Az elzárásra történő átváltoztatásról a Szentesi Járásbíróság dönt. Téjékoztatom, hogy a meg nem fizetett pénzbírság közérdekű munkával történő megváltása érdekében a pénzbírság befizetésére rendelkezésre álló határidő lejártát követő 3. munkanapig személyesen jelentkezhet, az állami foglalkoztatási Szervnél/Munkaügyi Központnál. /6 óra közérdekű munka végzésével 5.000 Ft bírságot tekintek lerovásnak. Ennek elmulasztás esetén a meg nem fizetett pénzbírságot szabálysértési elzárásre kell átváltoztatni. Tájékoztatom, hogy a meg nem fizetett pénzbírság közérdekő munkával történő megváltása esetén az elkövető saját költségén a közérdekű munkára történő jelentkezéstől számított 15 munkanapon belül köteles a foglalkoztathatósági szakvéleményt az illetékes állami foglalkoztatási szervnél bemutatni. Tájékoztatom, hogy nem lép a meg nem fizetett pénzbírság helyébe szabálysértéi elzárás, ha az elkövető a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenléségük biztosításáról szólü törvényben meghatározott fogyatékos, illetve korházi fekvőbeteg ellátásban részelülő személy, várandóság 12. hetét elérő nő, 11. életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő szülő, valamint fogyatékos, vagy folyamatos ápolást, felügyelet, gondozást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodó személy. A bírság meg nem fizetése esetén a fentebb felsorolt személyeknél a szabálysértési hatóság a tartozás adók módjára történő behajtását rendeli el. Az adók módjára történő végrehajtás költsége is az elkövetőt terheli. A 14. életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelú szülő, valamint fogyatékos, vagy folyamatos ápolást, felügyeletet, gondozást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodó személy a kiszabott közérdekű munkavégzéssel a fentebb leírt feltételek /jelentkezési határidő, foglalkoztathatósági szakvélemény bemutatási kötelezettsége,..../ teljesülése esetén - megválthatja. A határozattal szemben nincs helye kifogás benyújtásának, azonban a határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül az eljárás alá vont személy, vagy képviselője a szabálysértési hatóságtól meghallgatást kérhet. A kérelem a végrehajtásra halasztó hatályú. Ha az arra jogosult nem nyújt be meghallgatási kérelmet, a határozat az átvételtől számított 9. napon jogerőre emelkedik. Az eljárás alá vont személy a kérelmet a meghallgatás megkezdéséig visszavontahja, ebben az esetben úgy kell tekinteni, mintha nem terjesztett volna elő kérelmet. Ha az eljárás alá vont személy a meghallgatáson nem jelenik meg és magát alapos okkal előzetesen, illetve az akadály felmerülésekor haladéktalanul nem menti ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta. Az elkésett vagy nem a jogosult által előterjesztett meghallgatási kérelmet a szabálysértési hatóság elutasítja. Az elutasítással szemben az eljárás alá vont személy és képviselője a közléstől számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt a szabálysértési hatóságnál kell benyújtani. Indoklás A szentesi Rendőrkapitányság Rendészeti Osztály feljelentése alapján megállapítottam, hogy 2015. június 17.-én 01.10 órakor a 6600 Szentes, Munkás utcán Nagy Bálint az általa vezetett .....frsz-ú személygépkocsival közlekedett, amikor rendőri intézkedés alá kívánták vonni. A szolgálati jelleget tükröző rendőrségi jármű a Nagy ...által vezett személygépkocsi mögött haladva, szabályos jelzést adva, megkülönböztető fény és hangjelzést használva szándékozta megállítani a járművet. Nagy Bálintot a Szentes, Munkás u. 46. előtt próbálták megállítani, azonban csak a Kiss Ernő u. 97. szám előtt volt hajlandó megállni. Fenti szabálysértés elkövetése miatt feljelentés készült. Nagy Bálint cselekményével megvalósította az 1/l975.(II. 5.)KPM -BM együttes rendelet/Kressz) 6.§. (2 bek. b.).pontjába ütköző és a szabálysértésről a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 224.§. ( 1) bekezdése szerint minősülő közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértést, melyet a jogszabályok 150.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal rendelnek büntetni. Megállapítottam, hogy szabálysértés miatt 2 éven belül a szabálysértési nyilvántartási rendszer adatai alapján- szabálysértési hatóság nem marasztalta el. Ezt a tényt az elmarasztalás mértékének megállapításakor figyelembe vettem! Felhívom figyelmét, hogy szabálysértés elkövetésétől a jövőben tartózkodjon, mert ismételt szabályszegés esetén cselekménye szigorúbb elbírákés alá esik. Téjékoztatom, hogy a pénzbírság és szabálysértési költség részletekben történő megfizetésének engedélyezése, illetve halasztása iránt - 3.000 Ft eljárási illeték illetékbélyeggel történő lerovása mellett - a pénzösszeg befizetésére rendelkezésére álló időszak (jogerőtől számított 30 nap) alatt kérelmet terjeszthet elő. Már elmondtam a héber éber őreinek, hogy a 2012. évi II. törvény, melyet a hazaáruló kormány hozott, rám nem vonatkozik. Folyt. ennek megfelelően a meccs még nincs lezárva, a meghallgatás ezután következik, melyről a t. olvasóinknak folyamatosan beszámolunk! Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a "bűnbandát" törvényeink által felelősségre vonjuk! "Pusztító rengés tör fel a mélyből, Ébred a népünk mély, sötét éjből! Üstökén ragadja meg a sátánt, Hevenyészett szitáján ma már átlát! Esküszünk a nemzet magyar Istenére, Piros, fehét, zölddel írjuk fel az égre! Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta, Ősi országunkat együtt vesszük vissza!" https://www.youtube.com/watch?v=HmG6jzWhWS4 https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4 https://www.youtube.com/watch?v=H5r8JgBrAV0
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
Eredményesek voltak a nép áttelepítések? A központi hadvezetés szempontjából nézve igen eredményesek voltak, mert iszonyú nagy római haderõt kötöttek le. Nem kell mást említenünk, csak pl. a Rómában ma is létezõ Trajánus Oszlopot, melyen a jazig lovas harcosok felvonulása látható. Vagy azt a történelmi adatot, hogy az i.sz.-i 160. évben Marcus Aurelius római császár hadjáratot vezet Dácia ellen, és bár a római történészek azt írják, hogy elpusztította a dákokat, a rómaiaknak mégis ki kellett üríteni ezt a területet, és áttelepültek Moesiába ahol megalakították a Duna jobb partján DÁCIA AURELIANA provinciát. Léteztek-e még ezek a pártos hadvezetés által áttelepített népek Atilla idejében? Hogyne léteztek volna? Hiszen Atilla egyik címe a dákok és massagéták királya volt. Különösen a dák néven ismert Magyari népségnek a régi írók oly hatalmas erõt és létszámot tulajdonítottak, hogy pl. Strabo így ír róluk: A Kaszpi-tenger környéki dákok, akik Párthiát is elözönlötték, a médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Pártos Birodalmat. Vagyis a dákok is pártosok és a pártosok médek és dákok. Tehát e nevek alatt szereplõ népek mind egy és azonos nemzetséget alkotnak? Ahogy az elõbb már mondtam. Mind a Hatalmas Tudós Nemzetség a HUN-MAH-GAR-RI-ES tagjai voltak. De az összetartozásukat már a nagy-nak nevezett Macedón Sándor is felfedezte i.e. 330-ban, aki a következõ szavakkkal figyelmezteti hadait: Sogdiani, Dahae Sacae, Masagetae sui juris sunt, omnes hi simul si terga nostra viderint sequentur, illi, enim ejusdem nationis sunt. Vagyis Magyar fordításban így: Sogdianik, dahák, szakák, maszagéták saját joghatóságuk alatt vannak együtt, ha a mi hátunkat látják, akkor üldöznek minket, azok ugyanis egy nemzethez tartoznak (egyazonos nemzetiségûek). Meg volt-e még e népi azonosság Atilla idejében? Kétségtelen, hogy megvolt, hiszen éppen ez a népi azonosság biztosította Atilla hatalmas Hun Birodalmának az erejét. Ugyanis másképpen nem tudta volna kormányozni és diadalra vinni népét annyira, hogy legyõzte mindkét római birodalmat. Ha nem lett volna meg a népi egység még Atilla sem lett volna képes ekkora kiterjedésû Hun Birodalmat kormányozni. Mi volt a különbség Atilla uralmi rendszere és a rómaiak uralkodása között? A rómaiak idegen népeket igáztak le, idegen zsoldos hadsereggel. Módszerük a kegyetlenség és a terror volt. Ezzel szemben Atilla azonos fajú népek királya volt. Hadserege egynyelvû testvérnemzetek fiaiból tevõdött össze, akiknek összetartó és indító ereje a nemzeti öntudat volt. Idegen népekkel érdekszövetségbe lépett a Hunok nagy királya. Ez pedig azt eredményezte, hogy az idegen népek (gótok, vandálok) érdekbõl voltak szövetségesei. Másszóval mondva e népek életlehetõségét Atilla államszervezete biztosította, és nagyon jól ismerjük a történelembõl azt hogy a vad és barbár germán törzseket Atilla szervezi törzsszövetségbe. Õ adja meg nekik így a létezésükhöz és fennmaradásukhoz szükséges szervezetet. Ezért szerepel a Hunok nagy királya Atilla a germán néphagyományban és õstörténetben ETZEL néven a legnagyobb mítoszi hõsként. Sajnos halála után éppen az általa megszervezett gótok és egyéb germán törzsek fordulnak fegyverrel utódai ellen, és a gót Ildikó itatja meg vele a méregpoharat a nászéjszakáján, mely egyben a Hunok nagy királyának örök éjszakájává lett. Hogyan emlékeznek Atilláról a Magyar történelmi kútfõk? Miután nagyrészben mind egyházi személyek által íródott, Atilla alakja nem Magyar, hanem idegen íz szerint kerül bemutatásra. Helytelen kronológia, téves adatok és gúnyos, majdnem rosszakaratú írások ezek. Köztük ma igen ismert és Budapesten 1981-ben újra kiadott könyv: Heltai Gáspár: Krónika az Magyaroknak Dolgairól c. munka. (Magyar Helikon 1981.) Lapozzunk csak bele és nézzük, hogy miként írja le Atilla halálát: Atillának számtalan sok asszonyállati valának. Mikoron pedig Atilla immár nagy gazdagon szörzett vólna menyekezõt, és nagy vígan lakott vólna az vendégekkel, és duskát ivutt vólna vélek, beméne az ágyasházba az menyasszonnyal, és lefekivék. És minek utána a sok erõs bortól és az új házasságnak szertelen munkáitól igen meghevült vólna, elaluvék hanyattan. És álmába elerede az orra vére, és a torkába méne allá, és megtöllék a torka véle, és az önen vérében megfullada. Lõn ez, mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után 445., az Magyaroknak Scíthiából kijövéseknek utána hetvenkét esztendõvel, az Atilla hercegségének pedig 44. esztendejében. És a Magyarok eltemeték az Atilla herceget nagy tisztességgel az fellyül megmondott márványoszlopnál, a több kapitányok és hadnagyok közükbe, és erõssen sirattyák vala õtet. Vala kedig Atilla, hogy meghala, százhuszonnégy esztendõs. Miért nevezi Heltai Gáspár Atillát hercegnek, amikor õ volt a Hunok nagy királya? Sajnos ez a Heltai az i.sz. 1550-es évek körül éppen olyan munkát végez a Hunok történelmének írásában, mint nagy elõdje Jordanes tette jó ezer évvel õ elõtte. Mind a kettõ ugyanis gótofil. Vagyis nem a Magyar, hanem a germán ügy szolgálói. Heltai igazi neve HELTH és 1526 után Michelsbergben mint katolikus plébános mûködött, és csak németül beszélt. Miután a református, majd unitárius hitre tért, 1536-ban megtanult Magyarul és Erdélyben mûködött. Keresztény volt a pogányokkal szemben, protestáns a pápistákkal szemben, antitrinitárius a protestánsok között, Erdélyi ha a Magyarság dolgairól van szó, de német ha a barbár Magyarokhoz hasonlítja magát. A törökkel szemben Magyar, az urakkal szemben polgár, a jobbágyokhoz képest úr, az együgyûek tanítója, de a tanítóknak engedelmes tanítványa minden Magyari érzés nélkül. Hitvalló, jámbor prédikátor, de körmönfont ravaszságú üzletember, akit legfõképpen a haszon érdekel. Ilyeneknek és hasonlóknak írásait õrzi még ma is a Magyar történelemtudomány. Miként írja le Heltai az Atilla halála utáni Hun történetet? Helytelenül és igaz adatok nélkül. Mintha a mende-monda lenne rögzítve írásában és nem a történelem. Így ír: Minekutánna immár az Atilla nagy herceg meghólt vólna, marada két kiváltképpen való fia Atillának a birodalomba. Egyik vala az a Csaba, ki egy görög asszontól született vala néki. A másik vala az Aladár, ki egy német hercegnek leányától született vala. Ezek ketten egybevesszének végre az birodalmon, és mindenek ezek közzül pártosi valának. Az Aladárral pedig nemcsak Magyarok valának, hanem az veronai Dietrich is, és egyéb sok német urak. Végre a két fia megvívának egymással, melly viadalban igen sok nép elvesze. De végre diadalmos lõn az Aladár, az Dietrich úr és a több német uraknak segítségével. Az viadalnak utánna Csaba mellé véve tizenötezer Magyarokat és az õ hatvan öccseit, kik minnyájan az Atilla fiai valának, és beméne azzokkkal a görög császárhoz, Honoriushoz, az õ rokonához. Az Honorius császár pedig igen nagy örömmel látá és fogadá õtet, és lakék Csaba nálla tizenhárom esztendeig. És tizenhárom esztendõ múlva eluná magát. Felkele ez okaért az õ népével és visszatére Scíthiába. És mind egy egész esztendeig méne még hazamehete Scíthiába. Mikoron kedig Scíthiába jutott volna, megházasula, és vén asszonyi állatot a kokusmannokból, kik a scíthiáknak szomszédi valának. Ebbõl az asszonyi állatból nemzé két fiát Edemert és Edet. De soha nem felejtheti vala a Pannonia zsíros és jó termõföldjét. Azonközbe Adarik az gepidáknak királya hadat indíta az Aladar ellen, az Atilla fia ellen. És ütközének egymással, és az Adarik király diadalmos lõn az Magyarok ellen, és igen sok Magyarok veszének az viadalban. Sõt Aladar is õ maga odavesze az ütközetben. A diadalom után az Adarik király elfoglalá magának Pannoniának nagyobbik részét, és bírá aszt annak utánna. Honnan tudjuk meg az igazságot az Atilla halálát követõ történelmi eseményekre vonatkozólag? A történelmi igazságot csak úgy ismerjük meg, ha kiértékeljük a ténylegesen megtörtént és bizonyítható eseményeket. Talán jo lesz, ha felsoroljuk itt a legfontosabbakat: 1. II. Theodosius keletrómai császár meghal 450-ben. Utóda Marcianus (450-458) lesz. 2. Két Pannonia létezik Alsó-Pannonia: a Dráva és a Száva között és Pannonia-Valeria a mai Dunántúl. 3. Pannonia-Valeriát Atilla birodalmába kebelezi be trónralépésének elsõ esztendeiben. Innen minden római népesség kitelepült. 4. A mai Szombathely környékén lévõ SICAMBRIA Atilla városa lett. 5. Marcianus keletrómai császár megtagadja annak a Hun adónak a fizetését, amit elõdje II. Theodosius szerzõdésben vállalt. 6. I.sz. 452-ben Atilla követeli ennek az adónak a megfizetését Konstantinápolyba küldött követei útján. Marcianus az üzeni, hogy nem fizet, s ha Atilla követeli az adót, jöjjön el érte. 7. Erre a kihívásra Atilla i.sz. 452-ben keleti hadjáratra készül, bár kémei által értesülve van arról, hogy Marcian császár néhány gót törzsfõnöknek értékes ajándékokat küldött a Hun adó fizetése helyett, és ezeket vesztegette meg, hogy Atilla ellen forduljanak. A keletrómai udvar ismét az intrika és árulás titkos fegyvereit használja, és ezúttal eredményesen, mert Atillát megmérgezi a gót királyleány Ildikó akivel nászát ülte. Atilla meghal i.sz. 453-ban. 8. Atilla hirtelen halálával a szövetséges gótok is két részre szakadnak. Egy részük tartja a Hun szövetséget, a másik részük a keletrómai udvarral történt megállapodás szerint a Hunok ellen fordul. 9. 454-ben III. Valentianus nyugatrómai császár megöleti Aetiust. 10. 454-ben, vagy 455-ben Sicambriát (mai Szombathely) és környékét egy hatalmas földrengés elpusztítja. https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4 https://www.youtube.com/watch?v=Ac8JOAhVC9k&feature=iv&src_vid=kkV0gXG3qWs&annotation_id=54ca8a1b-0000-2b4f-81d5-001a1140b364
Akikre igazán büszkék lehetünk...!
EMLÉKEZZ ÉS VÉGY PÉLDÁT A MAGYAR ŐSÖKRŐL! EMLÉKEZZ! A POZSONYI CSATÁRA - 907. JÚLIUS 4 -7. - A HUNMAGYAR NÉP HATALMAS GYŐZELMÉRE, AMI A LEGNAGYOBB NEMZETI ÜNNEPÜNKNEK KELLENE LENNIE! EMLÉKEZZ! Mert a 907- ben az akkor ellenünk támadó hatalom utódai által létrehozott mai rendszerben az ügynökeikből álló, nemzetvesztő, helytartó kormányaink elhallgatják ezt a nagy győzelmünket , mert félnek a hunmagyarság elnyomást, alárendeltséget, megalkuvást, szipolyozást nem tűrő szellemiségétől! EMLÉKEZZ! A HUN - MAGYAR- AVAR VÉRSZÖVETSÉG HATALMAS EREJÉRE ÉS VEZÉRÉRE, A HONEGYESÍTÉS NAGYFEJEDELMÉRE, AKI NIMRÓDNAK,… BENDEGÚZNAK,… ATILLÁNAK,… CSABÁNAK, … ÁLMOSNAK, DICSŐ HUNMAGYAR VÉRE, - ÁRPÁD. network.hu 907. július 3. napját megelőzően Nyugat- Európában 100 000 főt meghaladó különleges erőt, álig felfegyverzett, vérszomjas hadsereget, hajóhadat állított össze a ma német - rómainak is nevezett, lényegében asszír - latin- zs… nemzetközi bűnszövetkezet, hogy irigységük, félelmük tárgyát, a parazita megszállásnak ellenálló, erős, független, virágzó Hunmagyarországot megszüntessék, nemeslelkületű, büszke hunmagyarjait egy szálig felkoncolják, („Ugros eliminandos esse…”- azaz elrendeljük, hogy a magyarok KIÍRTASSANAK!) a maradékot feudális rabságba kényszerítsék. De roppant mód rajta vesztettek! Kifinomult eszközökkel ma is folyik a magyarság irtása. A hunmagyarság ellen támadó hatalom vezető rétege nem másokból állott, mint akik mára az USA, Izrel, EU bábhüvelyébe bújtak és gyarmatosítják, uralják a világot. Az akkori katonaságuk feladata sok tekintetben egyező volt a mai NATO-éval. Az akkori helytartóik és feladatuk lényegileg a mai kormányainkkal, pártjainkkal és feladatukkal egyező: Az úrnépek, a hunmagyarok rabszolgasorban tartása, szellemiségének kiirtása és genetikájának felülírása. Természetesen a módszerek tára az évszázadok során bővült: körmönfontabb, sokszor megtévesztőbb lett. Ma a demokrácia védelmének ürügyén támadnak, belülről, s ha nem úgy megy, akkor kívülről is. Előszeretettel alkalmazzák az évszázadok alatt beépített, idegenlelkületű ügynökeik és a média által az erkölcs, a nemzeti érzület, a kultúra lezüllesztését, a történelemhamisítást, a honvédő lelkület helyett a pénzleső megalkuvásra nevelést. Nagy hangsúlyt fektetnek, arra, hogy a természetmaterialista, nemes lélekre, mindig gondolkozó és résen lévő, tiszta észre támaszkodó őskeresztény hit, vagyis inkább gondolkozás, ne hódítson újból teret. Helyette az elnyomást, idegen uralmat jól viselő judeo-„kereszténység”és hasonló indíttatású, vak hit, vallás, szekták, ügynöki és helytartó papsággal irányított egyházak gyengítsék a nemzetek ellenállását. 907- ben a magyarság még a hunmagyar vérszövetség alapján, nemes lelkület által vezérelve, ősi szokásjogának, és alkotmányának - Szent Koronánk íratlan eszmeiségének rendje, ősi hite szerint gondolkozott és cselekedett. Minden hunmagyar ember, A - tól- Z- ig öntudatos, gondolkozó, nemes ember volt, nemes céllal. Akkor még nem volt feudális alárendeltség, idegen és önös érdekű nemesség, miként az István- i időkben, a megszállók beszivárgásától kezdve már lett. Tehát volt mitől tartani a hunmagyarságnak, ezért jóval kisebb létszáma ellenére is roppant erőt, akaratot mutatott, és rettenetes megsemmisítő vereséget mért a 40 000 főnyi, négy tümen /tömény magyarság a kb. háromszoros túlerőre. A 904- ben Kurszán- Kendét és kíséretét orvul tőrbecsaló és legyilkoló Liutpold őrgróf is a fűbe harapott. Egy tüment, 10 000 főt, Árpád vezetett, a többi a vezetését fiaira, a 43 éves Tarhosra, a 41 éves Üllőre, a 35 éves Jutasra bízta. Az első napon az ellenség hadtápot is szállító hajóhadát pusztították el, a 12- 15000 fős megszálló, légiós, idegen csapattal egyetemben. Közben a Duna innenső, déli oldalán, talán ezer főből álló csapattal, a kerecsensólyom ügyességével, gyorsaságával és az oroszlán erejével támadó, majd visszavonuló lovasrohamokkal fogyasztották az ellenséget. Másnap maradéktalanul megsemmisítették az innenső parton lévő 40 000 főt, majd harmadnap éjjel, virradatra 35 000 lovas fővel, nagy csendben átúsztattak a Dunát és a hajnali nappal kelő, sokszor 35 000, acélhegyű nyílból álló, meglepetés- nyílzápor után, öldöklő küzdelemben, a menekülő csapatokat is befogva és szétverve 2 nap alatt végeztek az 50 000 fős, kiváló ellensereggel. A történet befejeződéseként az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd 7-én az Ennsburg várához érve a bajor tartalék sereg előtt színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, és ellentámadásra indult. A visszaforduló magyar lovasság a nyílzáporával, majd újbóli támadással megsemmisítette ezt a bajor seregtestet is. A menekülő Gyermek Lajos keleti frank király a magmaradtakkal is csak nehezen jutott el Passauig. A döntő győzelem után az új határokat az Enns folyónál húzták meg. Zárójelbe szükséges tennünk a szomorú tényt, hogy az ellenünk besorozott katonák zöme, miként a nyugat szinte teljes köznépe is, egykoron hunmagyar származású, de az asszír- latin - zs… nemzetköziek által uralt, agymosott, ősi tudását, kultúráját, nagyban jellemét is vesztett, nyelvükben is átformált, fel és kihasznált emberek voltak. A győzelmes csata után 130 évig nem támadták fegyveresen a hunmagyarságot. Természetesen aljasabb, belülről használható módszereknek alapoztak meg, miként a 973- as, csőbehúzó békeszerződéssel, majd a gyerek I. István átnevelésével (Sajnos István későn jött rá, hogy rossz ügyet szolgáltattak vele.), a judeo- „kereszténység” és a pénzvilág, az idegen kultúra terjesztésével, míg mára teljes mértékben megszálltak minket. A győzelmet, amit ezzel a csatával megnyertünk, 1000 év alatt el is veszítettük, mert nem tartottuk magunkat az ősi szellemiségünkhöz és erkölcsünkhöz. De lássuk az előzményeket és a jövő lehetőségét, hogy megértsük a nagy összefüggéseket! Tácsi István, A pozsonyi csata margójára című írása nyomán.: Az események gyújtópontja néhány évvel e csata előtti időpontra tehető. Pontosan 885-890-re, az etelközi magyar VÉRSZERZŐDÉS idejére. Európában, ez idő tájt már tetőpontjára hágott a Nyugat-európai Császárság hódító háborúinak gyakorlata. Az európai úrnépi- hunmagyar őslakosság teljes megsemmisítése irányában. Jelen írásunkban a szintén szemita és hódító Kelet-római Császárság terveiről nem szólunk, mint a római katolikus keresztény vallástérítésről sem. A nyugat-európai úrnépi őslakosság eddigre már elveszett magyarnak lenni, gondoljunk Gallia franciává válására, a szemita Anglia megalakulására, meg a szászok csonthalmain megalakuló német nemzetre stb. Már csak egyedül a Kárpát-medencében éltek akkortájt színtiszta hunmagyari népek, igazában több úrnépi államocskába szerveződve. Ezek a kis törzsi államok, külön: a szkíták, a hunok, az avarok, a morva-magyarok (nem tótok/szlovákok!!!) stb., nem voltak képesek katonailag teljes körűen szembeszállni a hódító frank és római hatalommal. Természetes megnyilvánulásként, a még létező testvéri hunmagyar Kazár Birodalomhoz fordultak segítségért, az eredményes önvédő harcuk sikeres megvívásának érdekében. Ezért rögzítsük, hogy a Kazár Birodalom egyáltalán nem azonos egy zsidó országgal. Az igaz, hogy Kazária, mint egy egységes hunmagyar birodalom, csak nem hun, hanem kazár- magyar uralkodóház vezetésével – az iszlám arabok által 736-737-ig tartó rablóháborúja következtében elszenvedett súlyos veszteségei okán, kénytelenvolt zsidó törzset is befogadni országába. Az is igaz, hogy ezek a betelepült zsidók beépültek a kazár hatalmi rendszerbe, de még ez sem jelentette azt, hogy ekkortól Kazária zsidó országgá lett volna. Hiszen ebben a birodalomban éltek még akkor a Levédia és Maeotisz körzeti hunok, az Etelközben a szkíta és avar-magyar törzsek, együtt a szavárdokkal. Részletesebben erről „A magyarok istene, az ősi Napisten újra fénylik” című könyvben lehet olvasni. A magyar honegyesítés megkezdéséhez vezető események is az iszlám arab hódító háborúknak a következményei. Ugyanis Izmail ibn Ahmed arab vezér 892-ben, az újabb arab hódítás során tönkreveri a Kazár Birodalom keleti tartományait, az Aral-tó körzetét lakó és védő besenyő, kun és úz törzsek hadseregét. Óriási pusztítást okozva e további kazár-magyaroknak. Akik e vereségük következtében a megélhetésüket jelentő, szinte a teljes állatállományukat elvesztve, fejvesztve menekültek nyugati irányba, a Kazár Birodalom belseje felé. Ennek következtében felborult a birodalom addigi rendje, ezeket a menekülő törzseket a kazár- magyar Kagánnak újra le kellett valahol telepíteni. Mivel nem volt már szabad hely, politikailag kellett helyet teremteni. Előtte még a kazárok támogatásával az Etelközben élő magyari törzsek 885-ben megválasztották Álmost főfejedelemnek. Azzal a céllal, hogy testvéri segítséggel nyugaton visszaverik az egyre jobban kibontakozó asszír -frank hódítást, és a Kárpát-medencébe az ottani hunmagyar őslakosság mellé települve, egy katonailag erős Közép-európai hatalmat hozzanak létre, Hungária = Magyarország megnevezéssel. A felgyorsuló események hozták azt, hogy az Etelközből kivonuló magyari törzsek helyébe a kazár Kagán meg betelepítette az előzőleg vereséget elszenvedő besenyőket, Levédiába pedig a kunokat és az úzokat. Most jutottunk vissza oda, ahogy kezdtük írásunkat. Az Etelközi vérszerződés a kiindulópontja a dicsőséges eseményeknek,… 890- től a vezérek megkezdték a felkészülést a nagy HONEGYESÍTŐ feladatra, amely a Kárpát- medencéből induló diplomáciai egyeztetés egyik következménye. 894- re felkészülten megkezdték az akadályokat elhárító harcokat és az előörsök ez év őszén a Tisza keleti partjáig jutottak. 895- ben már Árpád vezetésével kb. 500 000 fő a átvonult Kárpátokon és egyesült az itt élő, mintegy 1,5 millió hunmagyarral. 900-902- re már virágzó, jól szervezett formában, magas fokú erkölcsiséggel, Európa legerősebb államként működött a Kárpát- medencei HUNGÁRIA= MAGYARORSZÁG, amely alapjaiban a hunmagyarságot mindig kisegítő hunmagyar vérszövetségnek köszönhető. Európa asszír- latin- zs… vezetése viszont megkezdte a piszkos munkát: 904- ben diplomáciai tárgyalás ürügyén tőrbe csalták Kurszán - Kendét és kíséretével együtt orvul legyilkolták. Árpád nem támadt, mert építette a nemzetet, a hírszerzéssel figyeltette a nyugatot és felkészült, hogy kivárja a támadást, mely 907. július 4-7. között a nyugati ellenséges államok csúfos vereségével végződött. Fontos tény, hogy a HONEGYESÍTÉS utáni az un. kalandozások nem egyszerű rabló hadjáratok voltak, hanem egyrészt az asszir- frank hatalom által 100 évvel korábban elrabolt hunmagyar- avar kincsek, közte a Szent Koronánk felkutatása és visszaszerzése irányult, valamint az ellenünk katonai fejlesztést végző központokra mért csapásokkal a gyengítő megelőzés. Már csak akkor juttatták vissza a magyar koronát és hunmagyar- avar fejedelmi jelvényeket II. Szilveszter, római pápa által, amikorra elérték tervüket. Ravasz politikai diplomáciával, közvetlen és közvetett erőszakkal, lassan, de biztosan roncsoló lúggal, a judeo- „kerszeténység”hit- eszközével és a nyugat szemita - szemléletének lassan terjedő mérgével beoltották az egyébként még erős hunmagyarságot. A méreg mára fokozatosan megtette a hatását, leigáztak minket! De a látszat ellenére van esély, a lelkekben és számtalan hunmagyar ember tiszta elméjében remény a https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
Hogyan mutatkoznak meg ezek az ellentmondások? Sehogy sem akarják beismerni, hogy a felsorolt adatok kronológiailag ütik egymást. Ugyanis: Jordanes a katalauni csata idõpontját a Kr.u.-i 451. esztendõ nyarára teszi Galliában tehát a mai Franciaország területén, és az említett MAENCHEN-HELFEN könyve (amit a következõkben csak így rövidítek: MH) a 131. oldalon a következõket írja: A Chalcedoni Zsinat jegyzõkönyvei valami fényt vetnek a Hunok balkáni betörésére a 451. évben. Marcianus (keletrómai) császár zsinatot hivott össze Niceába, 451 szeptember 1-jére. Minden reménye megvolt, hogy erre az idõre ott legyen, hacsak valami sürgõs államügy nem tartja vissza a csatatéren. Hamarosan szembe találta magát a dunai határon lévõ zavarral. Ez éppen nyár folyamán történt. Augusztusban kéri a Niceában összegyûlt püspököket, hogy imádkozzanak az ellenségen való gyõzelméért. Õ tehát Trákiában volt, de a csata dúlt az egész Illyricumban. Mivel sem a moésiai, sem a Dacia ripensisi püspök nem vett részt a zsinaton, mely végül is Chalcedonban ült össze feltehetõ, hogy megint a Hunok özönlötték el a két szerencsétlen provinciát. A fogalmazásból érezhetõ, hogy a történész semmiképpen sem akarja kimondani az igazságot, hogy Atilla Hunjaival a Keletrómai Birodalomba tört, de azt kétségtelenül megállapítja, hogy mindez a 451. esztendõ nyarán történt. Hát ha Atilla seregével a Keletrómai Birodalom ellen harcolt a 451. esztendõ nyarán, hogyan tudott ugyanebben az idõben a katalauni síkon is csatázni? Hisz éppen ez az, amit lehetetlennek tartok és ennek alapján állítom hogy a katalauni csata NEM VOLT. De olvassunk tovább MH adataiban. Az elõbb idézettek után két megállapítást tesz. 1. A galliai Trier város Eucherius nevû temploma 450-ben le lett rombolva. (Természetesen a rombolást is Atillának tulajdonítja akkor is, ha a feltételezett és 451-ben lezajlott katalauni csata elõtt egy évvel rombolta le valaki ezt a templomot. Egyéb adatai szerint ebben az idõben a gótok jártak arra, de róluk ilyesmit nem tételezhet fel egy angolszász történész. A gyanú tehát Atillára esik akkor is, ha a saját adatai szerint csak 451-ben érkeztek a Hunok Galliába.) 2. Megjegyzi, hogy Troyes közelében, Észak-Franciaországban találtak egy üstdarabkát, ami Hun eredetû. Ezek után elmondja az elõbbiekben idézett azon szándékát, hogy új lökést ad a Locus Mauricius közelében lévõ csatatéri kutatásoknak. Majd hozzáteszi: mindezek az adalékok nem változtathatják meg az elõbbiekben elmondott történelmi eseményeket a 451. esztendõre vonatkozóan. Atilla itáliai hadjárata azonban új vizsgálatra szorul. Hát igaza van. Ha 451-ben Atilla balkáni hadjáratot folytatott, és az említett történész azt állítja, hogy az üstdarab megtalálása és a trieri templom lerombolása nem változtatják meg a balkáni, vagyis a Keletrómai Császárság ellen vezetett háború eseményeit nyilvánvaló, hogy Atilla itáliai hadjárata, melyet a katalauni csata végsõ felvonásának tartanak új vizsgálatra és átértékelésre szorul. Ezt mondja a logika. Miképpen vizsgálja meg tehát az említett történész újra ezt az eseményt? A következõ fejezetben mintha nem is beszélt volna elõzõleg a 451. évben lezajlott balkáni háborúról, így kezdi ismertetését: A Hunok vesztesége a 451. évben igen nagy kellett legyen. Mikor elindultak Galliába, a 451. évben, nyilvánvalóan a vizigótok ellen, Marcián császár nem mozdult. De Atilla nem számíthatott a Római Birodalom keleti részének a semlegességével akkor, amikor õ a nyugati felét támadja meg, semmit sem tudunk Itália politikai helyzetérõl. Atilla Galliából egyenesen Itáliába vonult az 511-bõl származó krónika szerint a Hunok elfoglalták Aquileját az Adriai-tenger északkeleti csücskében, a Galliából történt és Pannonia felé irányuló visszavonulásukban. Hogyan keltek át az Alpokon? Hiszen Észak-Franciaországból Itáliába csak az Alpokon keresztül lehet jutni. Ezt kérdezem én is. Láthatjuk, hogy az idézett szöveg tele van ellentmondásokkal, s különösen az a kiértékelése igen furcsa ennek a történésznek, hogy elvárja a Keletrómai Császárság feltétlen segítségét akkor, amidõn Atilla a Nyugatrómai Birodalom ellen indul, de eszébe sem jut erre gondolni a biztosan állított katalauni csata esetében. Ugyanis ha Atilla akkora sereggel, mint amit Jordanes és társai leírnak Észak-Franciaországba ment, otthon Hunniában alig maradhatott katona és harcos a Duna-Tisza közén. Ha Marcian császár olyan vitéz volt, és megtagadta a Hun adó fizetését, és háborúba indult Atilla ellen, miért nem használta ki a kedvezõ alkalmat a Hun Birodalom központjának megszállására akkor, amidõn Atilla csatát vesztett Katalaunnál és mint írják iszonyú nagy veszteséggel igyekezett haza összetört és leromlott seregével? Csak egy a felelet erre. Nem volt ily kedvezõ alkalom, mert Atilla nem ment seregével sem Galliába, sem frank honba. De miért is támadt volna a frankok ellen, amikor azok a Hunok rokonai. A Hunok rokonai? Ezt még sohasem hallottuk. Magyarázd meg jobban ezt a rokonságot, és azt is, hogy milyen történelmi bizonyítékok vannak erre. Csak fel kell lapozni a FRANK KIRÁLYOK GESTÁJA c. könyvet, melyet a Kr. utáni VIII. században, tehát jó 400 évvel a Hun Atilla után írtak. Ez a hiteles történelmi adat ugyanis azonosítja SZIKAMBRIÁT Atilla azon városával, amelyet BUDÁ-nak neveztek. Ugyanezt mondja A FRANKOK TÖRTÉNETÉNEK KÖNYVE is, melyet csaknem ugyanebben az idõben írtak, a Kr.u. 727-ben. De tulajdonképpen a középkorban kerültek nyilvánosságra ezek a hagyományok. Így JEAN LAMAIRE (Kr.u.1512) megírta nagy mûvét, GAUL (GALLIA) ISMERTETÉSE és A TRÓJAI KÜLÖNLEGESSÉGEK címen. Ebben a következõket mondja: a Hunok vagy Magyarok szintén a trójaiak leszármazottai, testvérei a frankoknak, éppen úgy, mint a törökök. Azonban míg a törökök pogányok, a Hun-Magyarok keresztények. A Hun-Magyar-Török azonosítás onnan jön és azért van, mert Atilla annak a török clannak (törzsnek) a leszármazottja, amelyik a TURKUS-tól ered és a trójai TROILLUS fia. Atilla idejében ez a frank-Hun rokonság még ismertebb volt, és minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a Hun seregek sohasem törtek be frank honba. Fogadjuk csak el tehát azt a valóságot, hogy Atilla nem vezette seregét Galliába, mert egész életében csak a római birodalmakkal volt elfoglalva. Ezek adófizetõi voltak, de védte is és élelmezte is õket. Atilla uralkodása alatt a gótok messzire elkerülték a római területeket, de Atilla halála után még Rómát is elpusztították, miként azt látni fogjuk. Akkor most mi a történelmi helyzet? Mi történt 451 és 452-ben? A hiteles történelmi adatok szerint Atilla 451-ben Marcian keletrómai császárt fegyverrel kényszeríti a szerzõdés betartására, melyben benne foglaltatik a dunai hajózás Hun monopóliuma, a manicheizmusnak, vagy egyesek által nesztoriánizmusnak nevezett keresztény Jézus-hit szabad gyakorlata és az évi adó megfizetése. Ezt Atilla elérte megint a 451. év nyarán a Balkánra, vagyis a Keletrómai Birodalomba vezetett hadjáratával. Tudjuk jól, hogy Marcian császár nem tudott megjelenni a 451. Szeptember 1-jére meghirdetett zsinaton, amit nem a Kisázsiában lévõ Niceában tartottak, hanem a tõle 60 mérföldre lévõ Chalcedonban. Azért nem tudott a császár itt megjelenni, mert a háborúval volt lefoglalva. Priszkosz rétor útja Atillához csak ezután tehát 452-ben volt, miután Atilla már visszatért Róma alól. Ugyanis legyõzve Marcian keletrómai császárt, még az õsz beállta elõtt átkelt a Julián Alpokon, jobban mondva a Száva folyásán haladva még 50 kilómétert sem kellett seregének az alig 1000 métert elérõ fennsíkon megtennie, amíg leértek a tengerpartra. Innen megint kb. 60 km a mai Triest, és innen még 50 km sincs az Isonzó folyó, melynek torkolatánál feküdt ALQUILEJA a bevehetetlen város. Tudjuk jól, hogy ennek ostroma hónapokig tartott. Én valószínûnek tartom, hogy Atilla ide küldte áttelelni az enyhe Adriai tengerpartra a balkáni seregét, Õ hazament a Tisza mellé, majd tavaszkor megindult Itália meghódítására. Mi oka lehetett arra, hogy Itália ellen induljon? A nyugati történészek azt írják, hogy HONORIA, Valentin nyugatrómai császár húga Atillának feleségül ajánlkozott és írt neki egy ilyen ajánlkozó lelelet. Atilla elfogadta menyasszonynak, de a régi ázsiai szokás szerint a királyleánnyal járó felekirályságot is követelte. Nem tudjuk igaz-e ez a lehetõség, de MH is ír róla, sõt azt is állítja, hogy CSABA királyfi Honoria és Atilla gyermeke. 451-ben CSABA királyfi már serdülõkorban van, tehát miképpen mehetett Atilla a menyasszonyért Róma ellen? A nyugati történészek nem azt írják, hogy 451-452-ben a menyasszonyért ment háborúba. Lehet, hogy Honoria már régen a felesége volt és fiat szült neki. Erre vonatkozólag egyetlen történész sem mond idõpontot. Atilla tehát a fele királyságot követelhette felesége Honoria és fia Csaba részére. Ez lehetséges, hiszen minden nyugati történetírás Honoria és Atilla házasságát megtörténtnek mondja. Közölni kell azt is, hogy a Nyugatrómai Birodalomnak iszonyú nehézségei támadtak Hispániában és Galliában a már mindent elfoglaló gótokkal, és én valószínûnek tartom azt, hogy Jordanes azért találta ki Atilla vereségét a nem létezõ katalauni csatával együtt, hogy kereszténnyé válásának elismeréséül püspöknek kinevezett zsidó-gót keverék, valahogy enyhítse azt a vereséget, amit Aetius által vezetett római csapatok Galliában a gótoktól elszenvedtek. Ez a vereség az oka annak, hogy Aetius és serege sehol sincs Atilla itáliai hadjárata alatt. Másik körülmény Aetius távolmaradására az, hogy közte és Valentian császár ravennai udvara között szinte áthidalhatatlan ellentétek álltak fenn, és tulajdonképpen Atilla követelésére helyezték vissza Aetiust a római hadak vezénylõ parancsnokának, de Atilla halála után a ravennai udvar azonnal meggyilkoltatja. (MH. úgy írja, hogy lemészárolták.) De miért nem haladunk a gót kérdésben is a logikus gondolkodás szerint? Minden nyugati történész ír arról, hogy Atilla udvarában jelen voltak mindig, mint szövetségesei, a gót királyok. Ezek a gótok mind-mind Róma ellenségei, és tulajdonképpen õk pusztították el a Római Birodalmat. Atilla idejében a helyzet az, hogy 1. A vandáloknak nevezett germán törzsek már 429-ben átkeltek Afrikába a Gibraltári szoroson, miután feldúlták a mai spanyol félszigetet, és ott önálló és gazdag államot alakítottak. Uralkodójuk: GAISERIK. 2. A vizigótok uralma alatt van az egész Ibériai-félsziget (mai Spanyolország) és egész Gallia (a mai Franciaország 2/3-a). 3. Az ostrogótok, akik a Visztula és a Don környékérõl a Balkánig lehatoltak. Ezek mind a rómaiak ellenségei voltak, és csak Atilla zsenialitásának köszönhetõ, hogy szövetséget kötve velük távoltartotta õket Rómától A vandálok és a vizigótok szövetsége volt az Aetius által vezényelt római csapatok ellensége és Atillának esze ágában sem volt ellenük hadat vezetni Galliába. Ugyanis, ha Õ hadsereggel ment volna oda és csatázott volna a régészetnek mint mondtuk tömegével kellett volna megtalálnia a számtalan Hun leletet. De csak egy üstdarabkát találtak. Voltak-e akkor a Hunok valamikor Galliában? Voltak, de nem Atilla idejében, hanem 384-ben, miképpen írja MH. könyvének 41. oldalán a Trierbõl visszatérõ Ambrose püspöknek Valentinianus II. császárhoz intézett levelére hivatkozva: Lehet, és minden valószínûség szerint ezek hagytak ott egy Hun üstöt. De a gótok mindenben utánozták a Hunokat, s lehet, hogy az üstdarab, amire alapozzák a katalauni csata megtörténtét, nem is valami Hun üstbõl való, hanem a gótokéból. Atilla tehát szövetségben volt a gótokkal. De ki volt a közös ellensége ennek a Hun-gót szövetségnek? A népeket leigázó és megnyomorító Római Birodalom. Addig, míg nem állt fenn ez a szövetség, a Hunok harcosokat és sereget adtak a rómaiaknak pl. a vizigótok ellen, akiket ki is zavartak Illyricumból véglegesen. Ahogy azonban megkötötték a szövetséget, háborút nem viseltek a gótok ellen. Különösképpen Atilla idejében erõsödött meg ez a szövetség annyira, hogy a gót törzsfõnökök és hatalmasok fiai és leányai is Atilla udvarában tartózkodtak. Így került oda tulajdonképpen a szövetség zálogaként az a gót hercegnõ is, aki sajnos Atilla felesége lett Ildikó néven. A gótok szövetségben voltak Atillával, mert féltek tõle, és ez a szövetség határozta el 451-ben a Római Birodalom megsemmisítését. Atilla az említett 451-beni hadjáratával, melyet Marcian keletrómai császár ellen vezetett, el is intézte a keleti részt, de tudta, hogy elõbb a korrupt Nyugatrómai Császárságot kell felszámolnia. Azért támadtatta meg Galliában a római hatalom visszaállítására induló Aetiust a vandálokkal és a vizigótokkal ugyanannak az évnek 451-nek a nyarán, amikor Õ a Keletrómai Birodalmat, tehát Bizáncot vette célba. Logikus ez az összpontosított és szinkronizált háború megindítás az egész Római Birodalom ellen. Atilla azonban nemcsak nagy hadvezér, hanem nagyszerû politikus is volt. Ismerte a rómaiak erejét, és tudta, hogy Aetius Hun segítség nélkül gyõzni nem tud. Ki is készítette egymást a vizigótok és a rómaiak csatája úgy, hogy egyik sem tudott lábra állni. Aetius nem bírta megállítani Atilla hadjáratát a Nyugatrómai Császárság ellen, a vizigót Theoderik II. pedig elesett a csatában, és így serege nem tudott elindulni Róma elfoglalására. Ezt a csatát akarta a zsidó-gót Jordanes elfeledtetni azzal a katalauni vérfürdõvel, amit ügyesen kitalált Atilla dicsõségének és nagyságának az elfeledtetésére. Gondoljunk arra, hogy milyen kevés írástudó ember volt az õ idejében, hiszen csak õ írt errõl és senki más. Atilla, itáliai hadjáratát Gárdonyinál szebben nem tudom leírni. Így maradjom emlékünkben az õ írása, jeles íróink megbecsülésének az óhajával. De a logikusan gondolkodó olvasó elõtt mindig ott lebeg az a kérdés, amit Gárdonyi ismétel szüntelenül: Hol van Aetius az õ hatalmas seregével akkor, midõn Atilla egymás után foglalja el a Római Birodalom itáliai városait? Könnyen megértjük távolmaradásának kérlelhetetlenül fatális okait, ha belepillantunk Róma történetébe, ahol is azt látjuk, hogy az évszázados állandó háborúk, melyeket nem római nép, hanem a rabszolgák és a barbár zsoldosokból álló légiók vívtak, teljesen tönkretették ennek a 112 provinciából álló és erõszakkal egybetartott birodalomnak társadalmát és életrendjét. A birodalom pénzügyi viszonyai már Diocletanius (284-305) trónralépésekor is züllöttek voltak, s azóta minden újítás csak rontott rajtuk. A leglényegesebb változás az volt, hogy kezdetben senki sem akart adót fizetni, s mire a káosz megszûnt egy kevéssé, már senki sem bírt adót fizetni. Pedig a rend helyreállítása sokkal több pénzbe került, mint vérbe. A határvédelem megszervezése három világrészen keresztül óriási áldozatokat követelt. Legjobban ropogtak azonban a birodalom bordái a bürokrácia érckígyójának a szorítása alatt, amellyel a római császárok körülpántolták birodalmuk rendjét. A római polgár minden lélegzetvételére tisztviselõ vigyázott, s az adók felét az adótiszviselõk légióinak eltartása emésztette fel. Igaz, hogy ezek voltak a legserényebb tisztviselõk, hiszen munkájuk nyomán született meg az a római mondás: könnyebb az embernek öt elefántot elrejteni, mint öt szem búzát, amelybõl négy az államot illette. Az eredmény az lett, hogy a kizsarolt provinciák népe nem termelt, hanem a világvárosokba költözött, ahol ingyen gabonaosztással tartotta féken õket a kormányzat. Így senki sem termelt, s mióta a Hunok elfoglalták Közép-Európát Róma a saját polgárainak belsõ forradalmát ezzel az ingyen gabonaosztással odázta el, és a gabonát a Hunok termelték, amit a nekik fizetett nagy adó ellenében szállítottak a Római Birodalomnak. A légiókban igen kevés volt a római polgár, mert a legtöbb város fel volt mentve a katonaállítás alól, s az elcsenevészedett és lezüllött római emberanyag amúgy sem ütötte meg a katonai mértéket. A birodalom hadereje túlnyomó részben az ún. barbár zsoldosokból állt. Na és kik voltak azok a népek, akiket a rómaiak barbár jelzõvel illettek? A Hunok, alánok, gótok, frankok, gallok, sarmaták, dákok és Konstantin császár uralkodásáig (324-361) a keresztények is, akik nem voltak hajlandók tisztelni a rómaiak isteneit. Nos ezeket a barbárokat Atilla egy nagy szövetségben egyesítette. A szövetség célja egyetlenegy volt: a rabszolgatartó és népeket leigázó Római Birodalom összeroppantása és a barbár népek országalapítása. Aetius tehát azért nem bírt sereggel Atilla ellen menni, mert 461 nyarán Galliában az egyesült gót-gall-frank seregek úgy szétverték a légióit, hogy ezek véglegesen letûnnek a történelem színpadáról. Aetius nagy vereségét fõleg az idézte elõ, hogy a légióiban zsoldosként harcoló barbárok mind átálltak a saját népükhöz cserbenhagyva zsoldadójukat. Tudták, hogy saját népük ellen nem harcolhatnak. A Római Birodalom megdöntésének egyik fejezete zárult itt le, amit a Hun-gót szövetség gót része hajtott végre. Itáliának Atilla által való megszállása pedig az a fejezet volt, amit a Hunoknak kellett elvégezni. Nem is történt volna semmi baj, ha Atilla is olyan lelkivilággal rendelkezett volna, mint a többi barbárnak nevezett szövetséges uralkodók és törzsfõnökök. Azzal a tettével azonban, hogy megkegyelmezett Rómának, amikor elébe járult az akkor paulinizmusi hitnek nevezett vallás fõpapja, és a Jézus hitû Atilla visszafordította lova fejét a Tisza felé saját kárát okozta, mert a germán-gót szövetségesei kimondták rá a halálos ítéletet, amit az egyik germán uralkodó Ildikónak elnevezett leánya fajtájához és nemzetéhez való hûséggel végre is hajtott. Kr.u. a 452. évben vagyunk. Atilla a következõ évben hirtelen meghal. Sok kérdés keres még feleletet azonban addig, míg eltemetjük. Egyik az, hogy Kik voltak a Hunok? és a másik fontos kérdés pedig: Hol lakott Atilla. Kezdjük hát az elsõvel. https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4 https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY
Oktatni kellene!!! Hallgasd...?!
https://www.youtube.com/watch?v=dfebQNqFMTU https://www.youtube.com/watch?v=bW0augc0l-k https://www.youtube.com/watch?v=4rybw08EHgo
A jövő most kezdődik! Ajánlom nagy szeretettel minden hazáját szerető hunnak és magyarnak! Isten legyen veletek!
Tisztelt Olvasóink! A hunok évezeredek óta fennmaradtak! Az előző honlapunkat melynek több százezer látogatója volt, a hatalom megsemmisítette! Nem tetszett a hatalomnak, hatalmon lévőknek, hogy amit teszünk, azt hazánkért, magyarságunkért, a magyar nemzetért tesszük! Mint azt tisztelt olvasóink is látják, nincs az a hatalom, amely minket meg tudna semmisítene! Mi, akik Attila nagy király utódaként szándékozzuk beírni nevünket a történelem könyvébe, reméljük, hogy az utókor méltón fog rólunk megemlékezni, mert biztosítjuk, hogy nemzetünk fennmaradjon! Várunk minden hun és magyar érzelmű személyt, akik hasonlóan gondolkodnak és tenni akarnak nemzetünk fennmaradásáért! Keressenek bennünket és segítsék munkánkat, hogy hazánkat minél előbb felszabadítsuk az elnyomás és rablánc alól! Az úton, melyen elindultunk a jó Isten kiséri lépteinket és vigyázza utunkat! Nagy példaképünknek és elődünknek Attila nagykirálynak égi küldetése volt, a római rabigából a népek felszabadítása. Nekünk sincs más dolgunk, mint a rabigában szenvedő népeket, nemzeteket felszabadítani ! Célunk:, hogy mindenki éljen, békében, szabadon, mert az emberiség szabadságra és békére született! Nincs szükség egymás leigázására, rabláncon tartására, mert anélkül is lehet békében, boldogságban, harmóniában, szereteben, egyetértésben egymás mellett szabadon élni! A földi életben az emberiség évezredek óta két részre szakadt: az egyik oldalon a rosszak, a másik oldalon a jók! E két fél harca évszázadok, évezredek óta tart, mert valaki mindég uralkodó szeretne lenni. Ezt csak úgy tudja elérni, hogy a másikat az uralma alá hajtja. Jelenleg mindenki érzi, hogy a jók háttérbe szorulva a rossznak, a gonosznak átengedték az uralmat,mert a nép a sátánnak behódolt! Átadták magukat a sátánnak, az "antikrisztusnak" melynek behódoltak., a sátán eszközéért a pénzért! Mint az látjátok és érzitek, a sátán, "antikrisztus" uralma a végéhez ért. De minden erejével azért küzd, hogy ezt minél hosszabb időre kitolja, elodázza! Tudja azt nagyon jól, hogy hatalmát már fenntartani nem tudja, mert az emberiség rájött piszkos tervére és már nem hisz haug ideológiájának! Próbálja a lelkeket továbbra is fogságban tartani, hatalmának megtartása érdekében! A közmondás szerint , "az igazság előbb vagy utóbb kiderül." A sátáni cselszövésére is fény derült, az igazság győzedelmeskedik! Az emberiség szenvedése akkor fog véget érni, amikor a sátáni cselszövésre már nem hallgattok és nem követitek vakon, hűen, mert már tudjátok, hogy azt ezért alkalmazza, hogy felettetek hatalmat gyakoroljon! A sátán bukásával a pénz is bukni fog! Minden pénz el fog tűnni a föld felszínéről! Mert így rendelte!tett! A törvényeik is semmivé válnak, mert mindazt a sátán azért alkotta, hogy titeket félelemben, rettegésben és rabságban tartson! Nincs zükség törvényre! Rendre ige! De ennek hamarosan vége lesz, ahogy megértiitek Isten szavait és visszatértek hozzá. Mert nem Ő hagyott el benneteket, hanem Ti fordultatok el tőle. A sátán a cselszövéseivel és csalásával a pénz ördögével rabjaivá tett benneteket! Ahogy visszatértek Istenhez, a sátán meggyengül és hatalma kártyavárként fog összeomlani! Az építményeit, várait, templomait, pénzt, hitet, mely hazugságra épült, Isten a fokos erejével fogja rombadönteni, melynek időpontját elrendelte! Ezt azok fogják tudni, akiket Isten kiválasztott. Mert Isten teremtményeit sátán nem uralhatja! Ezt azért tudta mégis megtenni több száz éven keresztül, mert hamis ideológiát, hamis pénzt és hamis igéretekkel megvásárolta azok lelkét, akik Istentől elfordultak és Istent megtagadták. Ezért tartott a sátán hatalma a mai napig! Aki teheti időben forduljon el a sátántól, mert vele együtt a sátán birodalmának romjai alatt fog elveszni! "Felhők jönnek és tova szállnak Csillagok születnek és lehullanak de a mi népünk mindörökre élni fog." "Pusztító rengés tör fel a mélyből, Ébred a népünk mély sötét éjből. Üstökén ragadja meg a sátánt, hevenyészett szitáján ma már átlát." Hun himnusz "Országok országa, törvénytudás népe, Napkelet nyugat közt a világnak fénye. Nagy a Te nemzeted, nagy a Te végzeted, Oly messze magasztos, hogy föl sem érheted. Mint a magas menny ég, szíved mérhetetlen, Életed gyökere szent és sérthetetlen! Hegyes, árnyas erdők, hős föld büszke népe, Ez a Te végzeted ősi öröksége. Erős, gazdag vár vagy, de az ősi törvényt, amit Isten rád rótt,vállalnod kell önként. S hogy beteljesülön győzelmes végzeted, Isten oltára Te vagy, egységbe nemzetem! https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4
ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA
Tehát Atilla idejében Perzsia ellen vezetett Hun háború az elnyomott Hunok segítségének érdekében történt? Minden bizonnyal így volt, hiszen a nyugati források is elismerik, hogy Atilla udvarában nagy követjárás volt Sogdia, Baktria és Chorezm területérõl. Van-e valami adat arra vonatkozóan, hogy Atilla személyesen részt vett volna ezekben a perzsiai hadjáratokban? Nincsen, és mint mondtam Atilla nagyszerû államszervezetében minden helyen ott volt az Õ felelõs HUN vezetõ embere, aki pontosan intézte a kötelességét. Ha azt tételezzük fel, hogy a Római Birodalom Afrikától Britanniáig és a palesztinai partig viselt hadat és hódított úgy, hogy a császárjaik otthon ültek, a faji, népi, nemzeti és azonos vallással (nestorianizmusnak nevezett Jézushit, melyet a Pártos Birodalomban manicheanizmusnak, majd késõbb perzsa elnyomás alatt mazdekizmusnak ismernek a kutatók) rendelkezõ és öntudatos Nagy Hun Nemzetrõl Atilla királysága alatt, legalább annyit kell elismernünk, mint a rómaiaknak adunk. De ennél sokkal többet is, hiszen ha megnézzük a Hun Birodalom határait Európától Ázsiáig, akkor láthatjuk, hogy pontosan olyan területeket kerít be, ahol a gabonatermelés, növény, szölõtermelés és állattenyésztés geofizikailag a legjobb lehetõségeket nyújt. Tegyük ezen adat mellé még a Dunamelléki, Fekete-tengeri, Boszporuszi, Maeotiszi, Krími kikötõvárosokat, a hatalmas Hun hajóhadat, akkor láthatjuk, hogy a Hun Birodalom száz évnél valamivel rövidebb fennállása és Eurázsiai hegemóniája alatt egész Európát élelmezte. Errõl persze megfeledkeznek a csaknem 100 évvel utánuk íródott nyugati források, mint JORDANES, aki a Kr.u. 551-ben írt Gótok Története c. munkájában a gótofil és Hunellenes adataival, tudatosan pusztítják el a Hun Birodalomból nyugatra áradó építõ, védelmezõ és gondoskodó politika minden emlékét. Ezekben az írásokban pl. Atilla úgy szerepel, mint akinek sem elõdje, sem utódja nincs, és amellett még testvérgyilkos is. Így aztán könnyû volt a következetlen nyugati és fõleg római-keresztény szellemû krónikák lapjaira becsempészni azt a téves és félrevezetõ véleményt, hogy a katalauni csatában elpusztultak a Hunok, és Atilla halálával az a nagyszerûen megszervezett Hun Birodalom eltûnik mint a gyermekmesék rigmusa mondja, köd elõttem-köd utánam. Mikor volt ez a katalauni csata? Nagyon érdekes téma ez, és a kutatása sok meglepetést tartalmaz részünkre. Az említett JORDANES Kr.u. 451. évre teszi, és õ a zsidó és gótofil pontosan 100 év múlva, tehát Kr.u. 551-ben még arra is emlékezik, hogy milyen buzdító beszédet mondott katonáinak Atilla e csata elõtt. Szóról szóra leírja Atilla beszédét. (Hivatkozást nem közöl, hogy honnan veszi, tehát csak költemény lehet ez is, mint az egész csataleírás.) De a kronológikus rendben 447-ben ismertettük Atilla teljes gyõzelmét Chersonál és Konstantinápolynál a Római Birodalom felett. Ugyanebben az idõben még mindig fennáll az Aetiussal kötött nyugati szerzõdés, melynek értelmében Atilla Hun Birodalma nemcsak élelmezte a nyugatrómaiakat, hanem szövetségesként védte is. Pontosan erre az idõszakra esik a vizigótok inváziója, akik 450-ben Afrika északi partjait is elfoglalták, egész Spanyolországot, és Galliába törtek. Aetius ismét segítséget kér a Hunoktól. Ez lehetett tehát az oka annak, hogy Atilla nyugatra indul seregével? Minden bizonnyal, de iszonyú zûrzavar uralkodik az errõl szóló tudósításokban. Ugyanis a Hunellenes írók azt állítják, hogy: 1. Atilla 451-ben csatát veszít Katalaunnál és 2. a vesztett csata után elfoglalja egész Észak-Itáliát 452-ben, ahol is (egy meg nem nevezett helyen) Leo pápa járul elébe a békeajánlattal, amit Atilla elfogad. Vegyük elõször az 1. pont állítását bonckés alá. Az alábbiakat kell megállapítani: a, Katalaun létezésére, egy ottani csata lefolyására semmiféle hiteles történelmi adat nincs. A nyugati történelemírás ezt egyszerûen kitalálta, és bizonyítékként említi a GESTA TREVISORUM-ot (Trieri Krónika), mely szerint Atilla elfoglalta TRIERT és a Hunok lerombolták Eucherius templomát állítólag 450-ben. De lehet, hogy elõbb is, és minden valószínûség szerint a templomot nem a keresztény Hunok, hanem a pogány gótok rombolták le, de a nyugati írók természetesen Atillára és Hunjaira fogják. Másik bizonyíték az, hogy a katalauni mezõ (igazi nevén Locus Mauriacus) közelében találtak valami Hun leletet. Tehát kiástak a földbõl egyetlenegy valamit, amit állítólag a Hunok hagytak ott. Jordanes szerint 200 000 Hun harcost temettek el itt, és utánuk csak egyetlenegy emlék maradt a földben, pedig feltúrták az egész vidéket. b, A csata idõpontját is meghatározzák a nyugati történészek (persze legalább 100 év elmúltával) és azt 451. év júliusának elsõ hetére teszik, hivatkozva Leo pápa (440-461) leveleire, amit Marciannak, Anatoliusnak és Kios püspökéhez intézett, melyben megindokolja, hogy: miért nem tudta jóváhagyni a chalcedoni konzílium által küldött fegyelmi kánont, de ebben egy szó sincs a Hunokról. De éppen ennek a chalcedoni konzíliumnak az aktái bizonyítják azt, hogy 451-ben a Hunok nem voltak Galliában, hanem a keletrómai új császár Marcianus szerzõdés be nem tartása miatt, ismét Illyricumba és Trákiába törnek. Ugyanis 450. Július 2.-án meghalt II. Theodosius, és helyét Marcianus foglalta el, akinek az a szándéka, hogy megszünteti a magas Hun adó fizetését. Így Marcianus keletrómai császár kéri a 451. év augusztusában Niceaban összeült zsinat püspökeit, hogy imádkozzanak a Hunok feletti gyõzelméért. Ha pedig a Hunok és Atilla 451-ben a keletrómai császár ellen hadakoztak, akkor ugyanebben az évben nem történhetett a sokat emlegetett katalauni csata. De éppen maga a Hunellenes Maenchen-Helfen mondja: egy új lökést adok a Locus Mauriacus közelében lévõ csatatér kutatásában, mely eddig a helyi történészeknek és nyugalomba vonult ezredeseknek a kedvenc hobby-ja volt és egymás után sorolja fel az egymásnak ellentmondó adatokat erre vonatkozóan, de mégis erõlteti azt a hiedelmet, hogy ez a csata valamikor létezhetett és megtörténhetett. De a sok egymásnak ellentmondó adat megsemmisíti ezt az erõlködést és világossá lesz az a tény, hogy KATALAUNI CSATA EGYÁLTALÁN NEM LÉTEZETT hanem minden a Hunellenes utókor meséje. Iszonyú nagy merészség azt állítani, hogy a katalauni csata nem létezett, hiszen a világ minden történelemkönyvében azt találjuk leírva, hogy Aetius nyerte meg azt, vagy legjobb esetben a csata eldöntetlenségét hirdetik. Hogy mondhatod azt, hogy nem létezett katalauni csata és hogy ez csak Jordanes kitalálása? Már említettem, hogy a régészek feltúrták a Locus Mauriacus-nak nevezett mezõ minden centiméterét, ahol állítólag a katalauni csata volt, de egyetlen csontvázat, egyetlen fegyverdarabot, vagy egyéb harci, vagy bármi tárgyat nem találtak. Különösen sok csontváznak kellene ott lenni, hisz Jordanes azt állítja, hogy 166 000 harcos maradt a csatatéren, s talán mondhatjuk azt is hozzá, hogy a harcosok felének a lova is elesett. 165 ezer ember csontváz és legalább 80 ezer lócsontváz maradt a csatatéren, de a régészet egyetlen egyet sem talált. Tehát valami hiba máris van, és jogosan mondjuk azt, hogy itt csata nem lehetett, mert bizonyítéka maradványaiban nincs. Nagyon jól tudom, hogy a Habsburg uralom alatt és utána is kiadott minden Magyar történelemkönyv ugyancsak azt állítja, amit a nyugatiak mondanak. Így pl.: az Atheneum tíz kötetes történelme azt mondja: az ütközet eldöntetlen maradt. A Marcali féle történelemkönyv pedig így: Atilla kudarcot vallott. Ezek az írások a zsidó és gótofil (gót párti) Jordanes kitalálásain alapulnak, és sajnos Jordanes szavait minden ellenõrzés nélkül szajkózza THIERRY francia történész is, aki bár csodálattal tekint Atillára, de mindent elkövet, hogy leértékelje. Nyugat nem tudja még ma sem megbocsátani azt, hogy Atilla uralkodott a keleti és a nyugati római birodalmak felett. De ezekbõl a történelemírásokból az, aki az igazságot keresi rögtön megállapíthatja az oktalanul kitalált hazugságokat. Az olvasónak csak meg kell õriznie logikus gondolkodását, és minden történelmi szakismeret nélkül rájön az igazságra. Hát THIERRY Amedée is helytelenül írja le a történteket? Hiszen Histoire d' Atilla et de ses successeurs c. hatalmas munkája még 1856-ban jelent meg Párizsban. Thierry történelemírása Jordanes katalálásain alapszik, és bírálatát a katalauni csatára vonatkozóan legjobban és leglogikusabban Gárdonyi Géza fejtette ki. Már csak azért is érdemes Gárdonyinak ezt az írását ismerni, mert ízes Magyar módon írja mondókáját, és bírálatában mindig fején találja a szöget. Hol ír errõl Gárdonyi Géza? A Láthatatlan Ember címû regényének függelékében találhatók a szerzõ hagyatékában talált jegyzetek, és itt a III. fejezet címe a következõ: De hát ki nyerte meg a katalauni csatát? Innen fogok idézni érdekes részleteket. Így ír Gárdonyi: Atilláról a legteljesebb munkát Thierry írta meg. Ez a francia tudós az élete felét fordította erre a munkára. Minden forrást fölkutatott, minden morzsát összehordott, minden véleményt ceruzahegyre vett, szóval, olyan munkát végzett, hogy ha valaha Atillának szobra lesz Magyarországon, oda kell faragtatnunk valamelyik sarkára Thierryt, amint a kezében tollat tartva, bámulattal néz föl Atillára. Kívüle a legfõbb forrásmunka Jordanesnek az írása, illetõleg másolata Kassziodorusz papírosaiból, amelyek már elkallódtak. Ezt azonban Thierry minden szavával beleírta a maga történelmébe. Nem csodálom, ha a Magyar történetírók levett kalappal dolgoznak ebbõl a munkából, és ha a Magyar tankönyvírók is azt mondják: Tisztelet Péternek, tisztelet Pálnak, tisztelet minden Magyar földön termett históriaírónak, de Thierry Atilla fõajtónállója, Thierry az ötödik század fõtitkárja. Olvasom benne a katalauni csatáról a következõket: 1. A jósok Atillának rosszat jósoltak. Atilla másnap mégis elõvezeti a seregét. 2. A két had között egy domb van, amelyre Thorizmund elõbb följut, mint a Hunok. 3. Atilla hosszú beszédet mond a Hunok elõtt. (És ez szóról szóra föl van jegyezve Jordanesnál, s Thierry kijelenti, hogy el kell hinni.) 4. Atilla maga áll a Hunok élére, s így kezdõdik a csata. 5. A küzdelem oly iszonyú, hogy a vér a patakot megárasztja, mégpedig annyira, hogy szekereket sodor el. Este a sötétség miatt abbahagyják a csatát. Atilla annyira fél egy új támadástól, hogy a nyergekbõl máglyát rakat: megégeti magát, ha Aetius betör a szekérkörbe. 7. Aetiust éjjel elhagyják a vizigótok, mert királyuk meghalt. Aetius ebbe beleegyezik, s reggelre õ is elvonul. 8. A csatateret 165 ezer halott borítja. 9. Atilla még egynéhány napig ott marad. Azután mikor megindul, Aetius némi távolságban követi Atilla seregét, hogy rablásait gátolja s hogy reá csapjon, ha ki találna térni az útjából. 10. Atilla hadjárata e szerint megbukott. 11. Az eredményt a császárság Aetius bölcsességének és lángeszének köszönhette. 12. A csata nyár végén volt. Tél derekán Atilla Rómának indult. 13. A pápa eléje ment könyörögni, hogy forduljon vissza és fogadjö el bizonyos adót tõlük. Íme csak a fõpontok, amelyeket különben mindenki ismer. De nézzük csak ezeket a pontokat közelrõl, különösen mi Magyarok, akiket Atilla élete minden más nemzetnél jobban érdekel. A csata elõtt a papok jóslatot mondanak. Ez természetes. Ma asztalt táncoltatunk, akkor juhlapockát néztek. Minden korban hittük, hogy az elköltözött lelkek idõnkint körülöttünk lebegnek, s bizonyos módokon érintkezhetünk velök, csak a kérdezés formája változott. A sátor elõtt ég a máglya. Atilla a sátor belsejében ül. Mellette állnak a szövetséges királyok, a vezérek, az íródeákok. És a táltosok kimondják, hogy: Király uram, bizony azt izenik az égiek, hogy jobb lett volna nem születni. Különben az ellenség vezére is elesik. Priszkosz írásaiból látni, hogy Atilla rendkívül eszes ember volt. Elméje áttündöklik a fakó hasábokon, s alakja amint kiemelkedik a koporsóból, elhomályosítja Európa minden hadvezérét, magát Napóleont is. Megértjük, hogy ennek az embernek a lelke úgy tartotta össze a Hun népet, mint a gyöngyfüzért a fonál. (Szét is omlott a nemzet, mikor meghalt.) Itt a katalauni síkon Thierry-Jordanes egy bárgyú kalmukot mutat be nekünk Atillában, akinek annyi stratégiai tudása sincs, mint a legutolsó kanászkáplárnak. Az is furcsa egy kicsit, hogy Atilla mindjárt Galliába érkezésekor gondosan kijelölte a csatateret, s fölállította a táborjelzõ karókat, de lám a két sereg között levõ dombot csak akkor veszi észre, mikor már Thorizmund elfoglalja, s akkor kapkod, hogy az övé legyen. Ez is hiteles adat. De mindig furcsábbak ezek a hiteles adatok: Lám a csatának az esti sötétség vet véget. Nincs holdvilág, s talán csillagok sincsenek. A világ réme, az emberi testben élõ oroszlán bezárkózik a szekérvárba, és dideregve, a fogát vacogtatva mondja: Dicsõ Hun nép, hordjátok hamar nyergeteket össze, mert én félek. Bizony Isten tûzbe ugrok, ha az a gonosz Aetius mégegyszer megtámad. (Fertur autem desperatis in rebus praedictum regem adhuc et in supremo magnaminem, equinis sellis construxisse pyram, seseque, si adversarii irrumperent, flammis injicere voluisse, etc Jordanes Cap. XL.) Az ember elálmélkodik az ilyen állítások olvasásakor. Az író volt-e már nagyon öreg, vagy az olvasóit képzelte nagyon fiataloknak, nehéz megérteni. Képzeljük el Zrínyi Miklóst, hogy az utolsó órájában így szól: Fiaim, elgyengültünk, és én félek. Rakjatok tüzet az udvaromon, én inkább beleugrok, hogysem a török kezébe jussak. De Atilla üldözés nélkül jutott vissza a táborába, s annyira nem volt megtörve, hogy mikor Thorizmund a csapatával tévedésbõl a Hun táborhoz közelít, innen azonnal nyílzápor száll rá. A Hunok a jelek szerint másnap folytatni akarták a csatát. Én azt hiszem, hogy a Frimm-intézet növendékein kívül nincs ember, aki elhinné, hogy Atilla ily módon bátorítja vala népét a küzdelem folytatására, vagy, hogy Õ bármily véres körülmények között is remegõ nyúlnak mutatja magát a Hunok elõtt. Azonban Aetius nem támad. A vizigótok királya meghalt. A gót seregnek egyszerre sürgõssé válik a hazamenetel. Riolacci szerint ezek a gótok hatvanezren voltak (Le camp de Chalons. Paris. Librairie militaire. 1865.), a római derékhad ugyanennyi, burgund harmincezer, frank harmincötezer, alán tizennyolcezer. Ahogy a gótok szólanak Aetiusoak, ez beleegyezik a távozásukba. Még csak azt se mondja nekik, hogy pihenjetek, holnap is ráértek. Elereszti a legnagyobb erejét, a jobb kezét. A gótok meg se mosdani nem kívánnak se törülközni, se pihenni, részt se követelnek a zsákmányból, hanem a vak sötétségben tüskön-bokron át nekiindulnak a hazájoknak. Hát a gyõzõ Aetius mit csinál? Annak is egyszerre sürgõssé válik az elmenetel. A borzalmas munka után, amikor az élõk is halálra fáradtak, nem engedi a katonáit lefeküdni, ott hagyja a sebesülteket is, a zsákmányt is a csatatéren, nem kell neki Atilla pénzes ládája, nem kell a sok gyönyörû Hun paripa, még arról a dicsõségrõl is lemond, hogy a világ rettegett hõsét láncra verve vigye magával, s vasketrecben mutogassa Róma piacán. Elpárolog reggelre, mint a kámfor. Ez a gyõzõ! Atillát azonban, aki kudarcot vallott, ott találja a korán ébredõ nyári map a katalauni síkon, sõt ott találja a másnap is és harmadnap is. Népe bizonyára összeszedi a tömérdek kincset, ami a halottakon van: gyûrûket, láncokat, drágaköves sisakokat, vérteket, kardokat, drága harci köntösöket, sõt tán a jótalpú római sarukból is visznek haza egy szekérrel. A sebesülteket is kétségtelenül fölszedik, és akit nem nyomott nehéz seb, azt szekérre rakják, kötéssel látják el. Sõt most már az se lehetetlen, hogy a csatatéren heverõ rossz nyergekbõl máglyát raknak, s elégetik rajta az elesett fõurakat. A vértõl megáradt patakot is tisztelettel kénytelen vagyok alacsonyabb vérállásra szorítani. A vér részint beivódik a földbe, pláne ahol lópatkó szaggatta föl, részint pedig megalszik öt perc alatt. Legfeljebb azt hiszem el, hogy százhatvanötezer halott maradt a mérföldekre terjedõ csatatéren, ámbár némi kíváncsisággal keresem azt az angolt, aki megolvasta õket. De hát íme Atilla is fölszedelõzködik és útnak indul. Honnan a pokolból terem elõ megint az az ádáz Aetius, hogy egyszercsak ott van Atilla serege mögött és kíséri, mint a szigorú apáca a növendékeket, kíséri heteken s talán hónapokon át, Atilla pedig, az oroszláncsorda fõoroszlánja engedi, hogy az ellenséges hadsereg a háta mögött járjon, belekapkodhasson a hadba, vagy pedig debreceni karikással csördítsen azon Hunok nyaka közé, akik az útról letértek. És most jön a fõkérdés: A csata Riolacci szerint szeptember 14.-én volt. Hogyan van az, hogy az erejevesztett Atilla csak éppen, hogy megabrakoltat, s rögtön megindul a világ legnagyobb birodalma ellen, tél derekán, írja Thierry. Nincs ágyúja se, de azért megszállja Aquileját amely Thierry szerint akkor egész Itáliának legnagyobb és legerõsebb városa, és odább egy lappal: Aquileját akkor bevehetetlennek tartották. Csak a legyõzött Atilla nem tartja bevehetetlennek. Elveszteget ott három vagy négy hosszú hónapot, s ezalatt a gyõztes Aetius nincs sehol. Elnyelte a föld talán? Vagy ha a föld el nem nyelte, hol van a serege? Hiszen négy hónap alatt csak nem öregedtek meg talán annyira, hogy betették volna valamennyiõket a honvédmenházba? Erre a tudós történelem azt mondja, hogy: De igenis megvan õ, és megvan a serege is, csakhogy Rómában vannak. Már most elõre égnek borzad a hajunk: várjuk, hogyan robban ki Róma falai közül a hõs Aetius és hogyan töri pozdorjává ezt a lóhúson nõtt átkozott pogányt, aki szörnyû leveretése után föltámadni bátorkodott. De íme Atilla már bevette s lerombolta porig Akvileját, s Aetiust még mindig nem látjuk. Már nyár dereka van, s Atilla Milánót ostromolja. Aetius nem robban elõ. Már föl van dúlva Milánó is. Atilla faltörõ kosai Páviát döngetik. Aetius nem mozdul. Atilla halad beljebb: omlik elõtte Verona, lángol elõtte Mantua, földúlja Bresciát, kirabolja Beramot. Már Kremona is oda van, s most Atilla Róma felé csörgeti véres fegyvereit. S Aetius borzalmas kirohanása még mindig nem történik meg. De Õ helyette íme kivonul egy másik sereg. Rézsasok helyett templomi zászlók, hadikürtök helyett zsoltárének, kardok helyett tömjénes thuribulumok, s a rettenetes Aetius helyett egy szelíd, sovány, agg ember: ruhája templomi, a fején tiara, a kezében oltári szentség. S a nagyméltóságú egyházi fejedelem térdenállva és sírva könyörög a lóhúsevõ barbárnak, a kutyafejûnej csúfolt, szarvakkal festett Atillának, hogy kegyelmezzen meg a hatalmas Nyugatrómai Birodalomnak, mert nagy a kétségbeesés: adjon békét évenkint fizetendõ bármilyen adóért. S Atilla visszafordítja a lova fejét a Tisza felé. Az elmondottak alapján bizony kétség támad mindenkiben arra vonatkozólag, hogy Atilla csatát vesztett, vagy kudarcot vallott a katalauni mezõn. De hogyan cáfolják a történelmi események ennek a csatának megtörténtét? A történelmi eseményeket csak és kizárólag nyugati történészek értékelték ki. Ezek mind Jordanes írására alapozzák mondanivalójukat és a Hunokat az emberiség utolsó népségének tartják sajnos még ma is. Ebben az álláspontjukban is a zsidó és gót származású, itáliai püspök Jordanes befolyásolja õket, aki szerint a Hunokat az Isten bukott angyalaitól eredezteti, akik e fajtában megtestesült tisztátalan lelkek. Így írja ezt Jordanes, aki római keresztény püspök volt? Igen, így írja, és még hozzáteszi, hogy a keresztények egyik legendája alapján tudja és hiszi ezt. De ennek tudatában most már érthetõ a nyugati íróknak a Hunok felé megnyilatkozó állandó ellenszenve, hiszen az õ hitük szerint keresztényi kötelességüket teljesítik akkor, amidõn a tisztátalan lelkekkel megtestesült Hunokról csak a legrosszabbat feltételezik, és természetesen ennek következtében a legrosszabbakat írják. Hát nincs napjainkban egy nyugati történetíró sem, aki az igazságot írná le, és ne lenne befolyásolva a középkori vagy még régebbi írásokban lévõ judai-keresztény inkvizíciós szellemtõl? Sajnos nincsen, akire ezt tiszta lelkiismerettel rá lehet mondani. Ugyanis a Hunokról napjainkban írt legjelentõsebb könyvet az University of California Press (Berkeley) Los Angeles (London) adta ki 1973-ban. Szerzõje: prof. Otto J. Maenchen-Helfen. Címe: The World of the Huns. (A Hunok világa.) Ez a szerzõ tulajdonképpen csak adatgyûjtési állapotban volt, és nem tudta adatait könyvbe egyesíteni, hanem halála után Max Knight adta ki, és õ rendezte a kéziratokat sajtó alá, de mint maga mondja: e könyvnek több fejezete nem volt végleges formában készen. Bocsánatot is kér az esetleges hibákért, de aki végig olvassa ezt a csaknem 600 oldalas könyvet, az érzi belõle Jordanes szellemét. Ugyanis a napjainkban élõ Berkeley professzoroknál, akik e könyv elkészítésében közremûködtek, a Hunok barbár hordának vannak írva állandóan, annak ellenére, hogy végtelenül számos adatot közöl a régiektõl arra vonatkozóan, hogy nesztoriánus keresztények. Viszont azt is közli, hogy a gótok istentelen pogányok voltak, akik legyilkolják a hadifoglyokat, akik a Hunoktól tanultak valamit a kereszténységrõl, de ezek dícsérve vannak még akkor is, ha a szent várost Rómát õk pusztítják el (nem is csak egyszer) és nem a Hunok. De a gótok a germánok és angolszászok elõdei. Tehát csak dícséret illeti õket s nem bírálat. Nehéz az ilyen történelemkönyvekbõl a való igazságot a történelmi események valóságát és valódiságát kihámozni. Mivel azonban még ott is, ahol a napnál világosabban látszik a Hunok történelmi viselkedése, igyekeznek félremagyarázni, másítani, vagy gót-hasonlatokkal paralellizmust alakítani. Az ellentmondások szembeállítása magától megmutatja a történelmi igazságot. Ezeknek az ellentmondásokkal telített történelmi eseményeknek egyike az az állítólagos katalauni csata, ahol szintén állítólag és csak Jordanes írására támaszkodva mondják, hogy Atilla csatát vesztet és kudarcot vallott. https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése